A dokim ezalkalommal tényleg kifogott rajtam,
de végül csak sikerült boldogulnom a témával.

Egy nagyon jó ismerősömmel szedtük darabokra a témát.

Azt a feladatot kaptam, hogy írjak egy olyan témáról, ami régóta foglalkoztat.
És az nem más, minthogy ki is vagyok én valojában és milyen nyomot hagyok magam után.
Hogyan fognak rám emlékezni az emberek, miről fogok nekik eszükbe jutni.
Mi az amit szeretek csinálni?
Mi az amit az emberek szeretnek bennem?
Mekkorának kell lennie annak a nyomnak, amit magad után hagysz?
(fontos e az egész világ vagy elég e azoknak nyomot hagynom, akik ismernek/szeretnek)?

Az első és legfontosabb dolog, amit megemlített:
Nem fogod tudni megfejteni az élet nagy kérdéseit miért vagyunk, meg kik vagyunk valójába, inkább azzal érdemes törődni, hogy azt az időt amit kaptunk jól használjuk.
Teljesen igaza van.
A nagy kérdéseket talán sosem fejtjük meg,
de azt senki se mondta, hogy nem próbálhatjuk meg.
Itt el is érkeznék az első apróbb részhez.

Mit szeretek csinálni?
Szeretek a barátaimmal időt tölteni, és közben a számunkra fontos dolgokról, kérdésekről beszélgetni, szeretek a kérdéseimre válaszokat keresni, zenét hallgatni, írni.
Szeretem a munkámat, és a kollégáimat is, a minket körül vevő világ rezdüléseit.

Mi az, amit szeretnek bennem az emberek?
Na ezt így direktben sosem kérdeztem még meg,
de van miből válogatni a hozzám közel állók visszajelzései alapján.
Vannak akik a kedvességemet szeretik, a mosolyomat, a látásmódomat,
az öleléseimet, vagy azt, mikor fecsillan a szemem tele reménnyel.
Azonban vannak akiknek a vadságom tetszik.
Kiállok magamért és másokért,időnként nyers és őszinte vagyok,
vagy éppen olyan ártatlan, mint egy bárány.
Mindenki másért szereti a másikat, és ez így szép.
Rengeteg tulajdonságom van,szóval az,
hogy mit szeretnek bennem az emberek,
nem egyszerű pontokba szedni.

Az utolsóelőtti részhez kellett egy kevés lelkierő, hogy megtudjam írni.
Mekkorának kell lennie annak a nyomnak, amit magad után hagysz?(fontos e az egész világ vagy elég e azoknak nyomot hagynom,akik ismernek/szeretnek)?
Vannak napok, mikor a világot is megakarom váltani,de ez hamar lecseng, mikor végig gondolom, hogy mennyi embert is ismerek.
Barátok, kollégák és a családom, és mennyi a számomra idegen ember a világon.
Kell-e egyáltalán nekem az egész világ?
A válasz: nem, mert az én világomat azok alkotják,
 akiket ismerek, szeretek,akikre számíthatok,
és Ők is számíthatnak rám.
Szóval ha így vesszük, igen.
Nyoymot hagytam a világban, már most.
Remélem, hogy a barátaim úgy fognak rám emlékezni,
mint aki sosem bánt meg semmit, aki minden apróságnak örült.
Egy pohár fekete kávéról, egy aranyos plüssállatról,
egy pandáról, vagy egy jó zúzós metál zenéről, esetleg a kiskorom óta kedvenc dalomról, vagy a csillagos égről biztosan eszükbe jutok még sok-sok év távlatából is.
Szóval igen, kijelenthetem, hogy már nyomot hagytam a világban.

Hogy ki is vagyok Én?
Csak egy ember, aki megégeti magát,
mégis reménykedik,aki hisz még a csodákban,
aki kész segíteni, ahol tud, sokszor állt már talpra,
nézett szembe a halállal, és a szemében lévő csillogás elárulja,
hogy mennyire örül egy cisllagos égnek, hullócsillagnak,
a napkeltének, napnyugtának, egy szép falevélnek,
vagy bármilyen más apróságnak.
Ez vagyok Én.
Egy egyszerű ember, akinek sok gondolat van a fejében,
és mindennap fontos dolgokat tanul.
Önmagáról és az Őt körül vevő világról.