"Kutatom a boldogságot
mennyire kár hogy az nem ilyen egyszerű
Fognám örökké az ifjúságot
mennyire kár hogy az nem ilyen egyszerű.
 És talán ez a rendje hogy addig megyek szembe.
Míg önmagamat elveszítem.
Kérlek várj rám 
mennyire kár hogy ez nem ilyen egyszerű"
(Dzsúdló - Egyszerű)

Igen, a boldogságot kutatom,
meg a választ a kérdésemre, hogy honnan
tudjam, ha megtaláltam önmagamat?
Erre Ő csak annyit mondott:
Onnan, hogy jól érzi magát anélkül is,
hogy szüksége lenne..bármire
( attólmég persze mégjobb másokkal de alapból is jól van)
es nem érzi azt hogy valami hiányzik.
Itt hosszasan elgondolkodtam, és rájöttem,
hogy akkor még nem vagyok önmagam.
De tudom, hogy jó helyen vagyok és jó emberek vesznek körül.
Talán ezért nem zavar, hogy még mindig nem vagyok önmagam.
Mert jó emberek vesznek körül.
Azokat jelenti, akikkel napi szinten beszélek.
 A bátyámmal, a barátaimmal,
anyummal, a nagyimmal
és az összes már eltávozott szerettemmel
(Bazsi is köztük van).
Szoktam a lelkekkel beszélgetni.
 Különben hogy tudathatnám velük, hogy rendben vagyok?
 Mert bár nincsenek fizikailag itt, de fontosak nekem,
és attól mert elmentek, még fontos részei az életemnek,
még holtukban is, csakúgy, mint mikor még éltek.
 És a bennem élő icipici gyerek boldogan megy este aludni,
 mert azok veszik körül, akik szeretik.
Ha a szeretteid vesznek körül, akkor más nem számít.