Nem olyan régen volt egy éve, hogy életem harcát kezdtem meg,
egy olyan dolog ellen, melyet nem lehetkézzel megfogni,
és bár most sem valami rózsás a helyzet, mind fizikailag,
mind mentálisan, a magánéletemben, vagy a munkámban,
de tanultam ezekből, és bár régebben azt hittem, hogy a változás rossz,
rá kellett jönnöm, hogy vannak dolgok amik változnak, más dolgok pedig nem fognak.
És hogy mi az, ami nem változott?
Még mindig szeretem a napkeltét,
a napnyugtát, a zenét, a hullócsillagot, a kávét,
a chilit és a barátaimat.
Mi változott?
El sem hiszem, hogy ezt mondom, de már bátrabban teremtek új kapcsolatokat,
és már elhiszem, hogy a remény nem a bénáké.
Sokan mondják, hogy jól áll a mostani stílusom,
de szerintem a remény áll jól nekem.
Reménykedek, nyitok a világ felé.
(BTW: A képen én vagyok a parókámban)