Egy ismerősöm tanácsára úgy döntöttem lelassítok egy kicsit,
és megpróbálok magamban mélyre ásni, hogy mit is várok.
Az élettől, a jövőtől, a körülöttem lévő emberektől.
Úgy tűnik itt már nem elég, hogy szabad akarok lenni,
ugyanis már felkerültek olyan dolgok is a listára,
hogy valaki mellett biztonságban érezni magam,
közös jövőt építeni.
Itt állok egy helyben,
mert bármerre is indultam el ezidáig, mindig ugyanott lyukadtam ki.
Csak tehetetlenül nézek ki a fejemből,
miközben annyi minden kavarog bennem.
Hazafelé sétálva azt kívánom, hogy bárcsak tudnék mosolyogni, 
ugyanis csak sírni tudok jelenleg.