A közelmúltban megismertem valakit, akire még csak barátként gondoltam, egészen néhány héttel ezelőttig, az azóta az első kis halovány foszlány óta eltelt pár hétben egyre fontosabb helye van a szívemben.
Észrevétlenül beférkőzött,
és megtöltötte a sötétséget fénnyel.
Tisztel, elfogad és Neki hála,
mindig mosolygok, ha jelez a telefonom,
hogy üzenetem jött.
Ugyan még nem találkoztunk személyesen,
csak írtunk egymásnak, meg hívásoztunk,
de az első hívásozás alkalmával megmozdult bennem valami,
és már örülök, hogy akkor bevallottam mindent,
mert ha nem tettem volna, életem lehetőségét szalasztom el, a legnagyobb kincset.
Átsegített egy igen nehéz és sötét időszakon, elérte,
hogy újra mosolyogni tudjak,
hogy szépnek és különlegesnek érezzem magam.
Teljes szívemből szeretem, és már most érzem,
hogy nem akarom elveszíteni.