Bár most felhős az éjszakai égbolt, de ha felnézek,
az agyam már azonnal odaképzeli a csillagokat, a Holdat,
és már szinte látom magam előtt, ahogy ragyognak.
Hihetetlen, hogy az ember fantáziája mikre képes,
ha hagyunk az agyunknak elég teret.
Mondjuk ezt úgy mondom,
mintha nem kattogna a nap minden egyes percében valamin az agyam...
Hol egy újabb ötleten, hol egy régi emléken, de a legtöbbet egy elég sokszor elhangzott kérdésen szoktam gondolkodni.
Mi az életem értelme?
Egy rakat betegséggel élek, így ezt a kérdést sokszor megkapom,
szóval mostmegpróbálom megfogalmazni.
Az, hogy mi az élet értelme,mindenkinek mást jelent.
Nekem személy szerint, hogy fejlődjek, segítsek másokon,
új dolgokat tanuljak meg.
Születésemtől kezdve semmi mást nem csinálok,
csak rácáfolok az orvosi diagnózisokra,
a tipikus sztereotíp állításokra, és mindig magasabbra akarok jutni.
Meg akarom ugrani az egyre magasabbra helyezett lécet.
Nem akarom, hogy néhány orvosi papír mondja meg nekem,
hogy mire vagyok és mire nem vagyok képes.
Amíg tudok önállóan dönteni, addig azt szeretném,
hogy ne néhány papír határozzon meg,
hanem az, hogy milyen magasra is tudok ugrani.