Mikor ezeket a sorokat írom,
a bátyám éppen a gyógyszereimet készíti elő,
Szóval nem sok időm van ezt összehozni,
de megpróbálkozok vele.

Régen, mikor még nagyon kicsi voltam, tényleg azt hittem, hogy tesók vagyunk,
még annak ellenére is, hogy külsőre kicsit sem hasonlítunk egymásra,
és hogy miért is hittem ezt?
Az érzés miatt, hogy mindig számíthattam rád,
tényleg úgy vigyztál rám, mintha tényleg a kishúgod lennék,
pedig csupán csak fél évvel vagy tőlem idősebb.

Még ennyi év után is számíthatok rád,
a világ legnagyszerűbb bátyjára!
Kit érdekel, hogy nem vérszerinti tesók vagyunk?
Attól még ugyanúgy számíthatunk egymásra, és ez az igazán fontos,
nem a vérszerinti rokonság.
Sokszor a vér semmit sem ér, de egy eltéphetetlen kötelék annál is többet.

Nem is tudom, mi lenne velem nélküled.
Mi lenne velem a bátyám nélkül?
Aki sulizik, dolgozik, és még ígyis van ideje rám, 
hogy mengmentsen a saját baromságaimtól.

Tudom, hogy olvasod ezeket a sorokat.
Szeretem a bolond fejedet,
és örülök, hogy te vagy a bátyám!