A minap a kezembe akadt az egyik régebi naplóm,
aminek a borítóját beteszem a fejlécbe.
Azthiszem akkortájt telt be, mikor megismerkedtem,
egy azóta is jó barátnőmmel.
Az első találkozásunk napjának estéjén ránézve a borítóra
futott át az agyamon a gondolat,
hogy Ő a kék, Én meg a lila ruhás lány.
Tudom, marhaság, főleg, hogy akkor találkoztunk először,
de mégis azt éreztem, hogy ez egy különleges barátság kezdete,
ami a mai napig is köszöni szépen, jól működik.
Ezt a naplót a mai napig kincsként őrzöm
és időnként belelapozok, vagy csak végig simítok a borítóján.
Minél idősebb vagyok, annál több a fontos ember az életemben,
és ez az, ami boldoggá tesz.