Hajnali 3:50 a pontos idő, és már ébren vagyok,
mikor ezeket a sorokat írom lélekben készülök az előttem álló napra,
valamint a szokásos fekete kávémat szürcsölgetem.
A mai nap egy ritkán látott ismerősömmel találkozok, és a vonatom 5:50-kor indul,
én meg még az ágyamon pizsiben, ölemben a gépemmel gubbasztok.
Hihetetlen nyugalom szállt meg, talán, mert rajtam kívül még senki sincsen ébren,
és olyan csend van körülöttem, amit már régen nem tapasztaltam.
Annyira új, hogy úgy érzem, mintha bedugult volna a fülem.
Pont ezért szeretek jó korán elindulni valahova.
Kevés ember, kevés zaj, és így sokkalta jobban eltudok mélyedni a gondolataimban,
valamint kevésbé szorongok.
Csend van, nyugodt vagyok, egy igazi álom.
Mire ez a bejegyzés kimegy, jómagam már bőven ismerősömmel leszek,
szóval most köszönök, és megyek készülődni.