Romos ház, romos falai és törött ablakai között él egy kis megtört robot. De... ő a valóságban nem egy gép, egy érzelmes emberi lény. Csupán a körülötte lévő emberek hívják robotnak, mert soha nem mutatja ki az érzéseit. Mások között soha nem sír, nem szomorú, nem nevet, nem mosolyog, nem beszél. S ha véletlen mégis mondana bármit is, azt monoton, érzelemmentes hangon teszi. Mintha semmi nem érdekelné. De ez nem igaz. Ő igenis érdeklődik. Igenis tud szomorú, vagy vidám lenni. Csak mások társaságában, ezt nem képes kimutatni. Viszont otthon, a romos háza, romos falai között hangosan zokog, vagy önfeledten nevet saját nyomorán.