Damonnel sokáig maradtunk még a könyvtárban. Viszont olyan tizenegy fele elbúcsúztunk és visszaindultam a szobánkba. Reméltem hogy Luce ébren lesz, mivel szerettem volna mesélni neki. El akartam mondani neki az egészet Damonnel. Persze a családját kihagytam volna, hisz ez Damon dolga. Amint benyitottam az ajtón barátnőm felkapta a fejét. Örömmel vettem hogy ébren van, bár elég furán nézett rám.

-Hát te hol voltál? És miért van összetúrva a hajad? És miért vörös a fejed?-amíg rá nem világított, fel sem tűnt a hajam és a fejem. Gyorsan átfutottam rajta a kezemmel, bár nem sok változás történt, így hagytam a francba és lehuppantam Lucille ágyára.

-Szeretnéd tudni?-kérdeztem felspannolva, mivel alig vártam hogy kibökhessem.

-Naná. Tudni akarom miért csillog ennyire a szemed.-jelentette kis, majd felém fordult.-Hallgatlak.-siettetett, így belevágtam.

-Szóval. A könyvtárban voltam. Damonnel.-nyögtem ki, Luce-nak pedig kikerekedtek a szemei.

-Damonnel? Azzal a Damonnel? A szakaszvezetőnk Damonnel?-akadt ki teljesen. Oké, arra nem számítottam hogy Luce így fog reagálni.

-Igen, vele.

-És mégis mit csináltatok?-az arcáról nem tudtam semmit leolvasni. Shit.

-Hát... beszéltünk. Meg mást is...-sütöttem le a szememet.

-Micsoda?! Te lefeküdtél Damonnel???- az arca megnyúlt, de nem csak neki.

-Micsoda? Jézusom, dehogy!-mentegetőztem. Na cseszd meg, ezt is megoldottam. Jár a taps.

-Akkor mit tudtatok csinálni egy könyvtárba? Várj, itt van könyvtár?-jutott el az infó az agyáig.

-Igen, van. Hát... Damon megcsókolt. Úgy tizenötször.-húztam be a nyakam. Jól tettem mivel Luce robbanásközeli állapotba került.

-TE SMÁROLTÁL DAMONNEL ÉS NEKEM CSAK MOST MONDOD EL?!-emelte meg a hangját.

-Igen, mivel nem volt rá alkalmam. De kérlek ne ordibálj, különben felébreszted a fél tábort. Meg a másik felét is.-csitítottam.

-Jó, de akkor is, ez... nagyon durva. Nagyon állat is, de eszméletlenül durva.-ingatta a fejét.- És.. milyen?-kérdezte, mire csak egy hülye fej volt a reakcióm.-Mármint Damon.-magyarázta el.- Hogyan csókol?

-Hát, ugye nincs még nagyon tapasztalatom, de... jó volt. Nagyon. És konkrétan órákon át az ölében ültem.-meséltem boldogan, Lucillon pedig látszott hogy örül nekem. Nekünk.

-Ez... annyira elképesztő! De hogy kezdőtött? Mert gondolom nem csak jampisan besétált a könyvtárba és közölte hogy smárolunk. Ugye?-felröhögtem a mondata hallattán. De, valószínű hogy ez történt.

-Beteg ember vagy. Mondjuk persze volt előzménye.

-Hallani akarom. Most!-követelte. Komolyan, egy ovissal vagyok összezárva.

-Jólvan már. Az egész a túrán kezdőtött. Tudod, rosszul lettem és ezért visszahozott.- Luce bólintott.- Hát nem rosszul lettem. Pánikrohamom volt, Damon pedig segített „megoldani".- rajzoltam idézőjeleket a levegőbe. Luce felvonta a szemöldökét.-Akkor csókolt meg először. Utána mégegyszer egy tisztáson... aztán amikor mentünk vissza az erdőben, találkoztunk egy farkassal.

-Mivel? Ti találkoztatok egy kibaszott farkassal, én pedig egy héttel utána tudom csak meg?!

-Nyugodj már meg. Szóval a farkast sikerült úgymond elküldenem, mire Damon kiakadt. Durván. Egymással ordibáltam, és hülyeségeket vágtunk egymás fejéhez. És véletlen elmondtam neki a családom...-megakadtam-...történetét. Aztán zokogni kezdtem, ő átölelt és elaludtam. Elvileg ő hozott vissza a táborba, majd ugye nem nagyon keresett. Aztán mikor bementem a hadnagyhoz, utána elkapott a folyosón. Kihallgatta a beszélgetesemet.

-Milyen beszélgetést? Mit beszéltél te Stone-nal?-kérdezett közbe.

-Hát, megkértem hogy engedjen ki az erdőbe holnap sétálni. Vissza akarok menni a farkasomhoz. És ezt Damon nemcsak hogy kihallgatta, még azt is kiharcolta nálam hogy velem jöhessen. Utána elmentem a könyvtárba, mivel kellett valami könyv, és követett oda. Később is visszamentem olvasni, majd azt vettem észre egy pár óra múlva hogy valaki figyel. Damon jött oda, utána valahogy az ölébe keveredtem... és a dolgok mentek a maguk útján. Most is ott voltam beszélgettünk.. meg egyebek.-mosolyogtam barátnőmre, aki viszonozta. Utána a nyakamba borult, ezzel a mozdulattal pedig majdnem leestem az ágyról.

-Örülök a boldogságodnak. És Damon... jó pasit fogtál ki kislány.-kacsintott rám mint egy fogyatékos.

-Tudom.- vigyorogtam ezerrel.

-Most viszont jössz velem fürdeni, mivel kétlem hogy te már fürödtél volna, én pedig szintén nem voltam Úgyhogy nyomás!-tapsikolt. Egy 'eztnagyonelhitted' nézést villantottam, de gyorsan összekaptam a törülközőmet és a fogmosócuccomat. Természetesen bakancsban mentem, mivel abba legalább könnyű belebújni. Teljes harci díszben álltam az ajtó előtt amikor a vöröske elkezdte összeszedni a cuccait.

-Sietnél?- cseszegettem egy kicsit.

-Mindjárt mehetünk, csak hova raktam a törülközőmet..- emelgette a takaróját(?). egy halk köhintéssel magamra hívtam a figyelmét, majd fejemmel a szekrényajtó felé biccentettem. Az említett ajtón lógott Luce Tom és Jerry-s törcsije, amit gyorsan lekapott onnan.

-Na most már mehetünk.-lépett ki az ajtón. Én szemforgatva követtem. A fürdőbe érve gyorsan kinéztem egy szimpi fülkét, lekaptam a ruhámat és beálltam a zuhany alá. Megnyitottam a csapot és magama folyattam a meleg vizet. Sokáig áztattam magam, közben a gondolataim egyre csak cikáztak. Volt ott a holnapról, a farkasomról és persze Damonről. Oké, a a kétharmada Damonről szólt. Vajon még mindig a könyvtárban van? Valószínűleg nem, de aranyos volt elképzelni ahogyan a fotelembe süppedve olvas, esetleg alszik. Tuti halálcukin alszik. Hirtelen elfordítottam a csapot, így jéghideg víz zúdult a nyakamba, ezzel lehűtve az agyamat. Annyira nem esett jól, de pár percig engedtem magamra a jeges vizet. Amikor már vacogtak a fogaim elzártam a csapot, majd megszárítkoztam. Magamra tekertem a puha anyagot és beleléptem a bakancsomba. Gyors fogmosás és kész voltam. Lucille a padon ült pizsamában.

-Indulunk?-kérdeztem, mivel szerintem már félig aludt. Gyorsan felkapta a fejét és felpattant.

-Aha, menjünk aludni. Mindjárt kinyúlok. Dave-nek minek kellett kínoznia minket...-mérgelődött.

Végigvánszorogtunk a folyosókon és visszakerültünk a szobánkhoz. Komolyan, tiszta Roxfort ez a hely. Már csak a maguktól mozgó lépcsők és a varázsportrék hiányoznak.

A szobába érve gyorsan felhúztam egy óriási pólót és egy rövidgatyát, majd rögtön beleugrottam az ágyamba és elkapott az izgatottság. Holnap megkeresem a farkasom. Damonnel. Azt hittem, ez lelomboz vagy valami, de ellenkezőleg. Két dolgot csinálhatok egyszerre amit szeretek: farkast szelidíthetek és Damonnel lehetek. Bár nem tudom hogy fog reagálni ha nekiállok a múltkori kis mutatványomnak... akkor nagyon ideges volt. Viszont én féltettem őt. Abban a pillanatban amikor feltűnt az állat, megborzongtam a félelemtől. Féltem hogy megtámadja őt. Hiszen Damon olyan hirtelen természetű, ráadásul dolgoznak benne a védőösztönök. Mint egy anyamedve.

Ilyen gondolatok jártak éjszaka a fejemben és ezekkel együtt nyomott el az álom is. Amennyire boldogan aludtam el, olyan szarul keltem. Hajnali háromkor. Rémálmom volt és felriadtam. Az álomban szerepelt a hülye anyám. Egy tükörbe néztem, amiben a sajátom helyett az ő képe jelent meg. Gonoszan vigyorgott és egyre csak hajtogatott egy mondatot.

-Látod mennyire hasonlítunk? Olyan vagy mint én... minden értelemben.-mondogatta folyamatosan. Amikor kipattant a szemem majdnem elsírtam magam. Mi a francért álmodok ilyeneket?

Halkan kiszálltam az ágyamból, felkaptam a törölközőt és amilyen gyorsan csak tudtam a fürdőbe rohantam. Megálltam a tüköt előtt és elkezdtem az arcomat tanulmányozni. Anyámnak igaza volt. Ugyanúgy nézek ki mint ő. A hajunk, a szánk, az orrunk... a szemem az egyedüli apától. Egyszerre csak elkapott a düh és még valami érzelem keveréke. A legmesszebb lévő fülkébe mentem be, és ruhástól álltam a zuhany alá. Megengedtem a vizet és a leheető leghidegebbre állítottam. A jeges cseppek bántották a bőrömet, de nem érdekelt. Tényleg olyan leszek mint az anyám? Megcsalom azt, akit szeretek? A könnyeim elkezdtek végigcsorogni az arcomon. Nekidőltem a hideg csempének és sírva csúsztam le a mentén. Ilyen szörnyeteg leszek? Kívül-belül az anyám leszek? Egy utolsó ringyó, aki életeket tett tönkre? És kit fogok bántani? Lucille-t? Apát? Esetleg Damont? Egyikőjükkel sem bírnám megtenni. Luce a legjobb barátnőm. Nem lehet. Apa pedig.. anyám egyszer már összetörte, így én nem tudnám megtenni mégegyszer. Mi lenne vele? Lehet túl sem élné... És Damon. Damon számomra most a legfontosabb. Egy biztos pont, akire támaszkodhatok és aki átérzi a helyzetemet. Belehalnék ha bántanom kellene.

A víz egyre csak csörgedezett ki a zuhanyrózsából. A könnyeim ugyanilyen iramban folytak ki a szememből, le az arcomon. Egy idő után már nem tudtam hogy sírok-e, vagy ez csak a víz. Teljesen átfagytam, ráadásul nem hoztam magamnak ruhát. Elállítottam a vizet és kiszálltam a tálcából. Újból magamra tekertem a textilt és halkan szipogva étáltam vissza. De nem figyeltem, így nekimentem valakinek. Az éjszaka közepén. Lassan néztem fölés Damon arcát láttam, ahogyan döbbenten végigmér.

-Indiánlány, mi történt?-suttogta. A becenevem, ami máskor mosolyt csal az arcomra, most hidegen hagyott.

-Rémálmom volt. És vettem egy hideg zuhanyt.-súgtam vissza halkan.

-Így nem mehetsz a szobádba. Minden tiszta víz lesz. Gyere velem.- ragadta meg a hideg kezemet, majd elkezdett valamerre húzni. Kis idő múlva egy ismeretlen ajtó előtt álltunk.

-Hol vagyunk?

-Ez a szobám. Egyszemélyes szobákat kaptunk, így nem lesz feltűnő ha itt alszol.

-Tessék? Itt fogok aludni?-az agyam a zuhany ellenére le volt lassulva, így nem teljesen fogtam fel, amit mondott.

-Igen. Adok száraz pólót és valami alsót is. Addig törölgesd meg a hajad.-mondta gyengéden, miközben enyhén végigsimított hűvös arcomon. A sötét szemeiben aggodalom játszódott, majd megfordult és elkezdett egy szekrényben kotorni.

Én engedelmesen dörzsölgettem a hajamat, ami ennek köszönhetően nagyjából megszáradt. Damon odaadott egy fekete pólót és egy boxert.

-Ezzel mit kezdjek?-emeltem meg az alsóneműt.

-Mivel nincsenek női ruháim, ezért csak ezzel szolgálhatok. Öltözz át, elfordulok.-mondta, majd valóban megfordult úgyhogy nekiálltam átöltözni. A póló a térdem fölé ért egy picivel, az alsónadrág pedig kissé lógott rajtam. Viszont meglepődve néztem meg a póló mintáját.

-Te szereted Agatha Christie-t?-kérdeztem, mivel a pólón egy erre utaló felirat volt: „Poirot szürke kis agysejtjei".

-Persze. A legjobb krimiírónő volt. Megfordulhatok?-halkan elmotyogtam egy igent, úgyhogy megfordult.-Kényelmesek? Sajnos nincs kisebbem...

-Tökéletes lesz.-eresztettem meg felé egy halvány mosolyt, amit viszonzott is.

-Gyere, aludjunk. Holnap kelnünk kell.-emlékeztetett, majd bemászott az ágyba. Én zavartan álltam ugyanott.-Nem jössz?- vonta fel a szemöldökét és megemlte a takarót is. Lassan odasétáltam és bebújtam a meleg paplan alá. Damon magához húzott és átölelt, majd felszisszent.-Crystal, jéghideg vagy. Mennyit fürödtél te hideg vízzel?-motyogta, majd megfogta hűvös kezeimet és kezében melegítette őket.

Mikor kellően átmelegedtek, karjaival körbefonta derekamat és szorosan magához vont.Ekkor esett le hogy nincs rajta felső. A kemény és kidolgozott mellkasa alig két centire volt az arcomtól, így inkább felemeltem a fejemet és találkoztam Damon tekintetével. Annyira lehajtotta a fejét, hogy a szánk egymást súrolta. Gyengéden megcsókolt, majd felemelte a fejét és a hajamba puszilt. Én belefúrtam a fejemet a mellkasába és beszívtam az illatát. Az álmosság utat tört magának, így elrebegtem egy 'Jó éjt'-et, és a biztonságot nyújtó karok között aludtam el.