Crystal

Amikor levettem a pólómat, már akkor tudtam hogy most nagyon meg leszek szívatva, de nem érdekelt. Viszont azért a fejért, amit Damon vágott, abszolút megérte. Konkrétan három-négy másodpercig majd kiesett a szeme, ahogy végigmérte a felsőtestemet. Oké, ennyire azért nem vagyok topmodell alkat.

-Rendben, most hogy Shakori megmutatta az akadálypálya használatát, maguk is mehetnek. Egyesével indulnak, én pedig mérem az idejüket! Shakori, maga pedig idejön!-kiáltotta Damon, miután kicsit magához tért a „sokkból". Én persze jó katonához híven odamentem, majd megálltam előtte. Ez csak utólag esett le, mennyire közel álltam hozzá. Konkrétan innen simán megcsókolhattam volna. Azok a telt ajkak...Ácsi, ácsi ácsi. Mi van? Ez a srác folyton szívat én meg ilyeneket képzelek? Atya ég. Komoly bajok vannak velem. Szóval megálltam előtte és ráemeltem a tekintetem.

-Igen Damon?-ejtettem ki a szavakat a számon, miközben még mindig a száján gondolkoztam.

-Az előbb csak figyelmeztettelek, de most már meg is büntetlek. Amíg a többiek pályáznak, addig te futsz. Az ötven kör a minimum.-jelentette ki Shades, de közben mindkettőnknek elterelődtek a gondolatai. Nekem rá, neki pedig...neki nem tudom mire, de valamire biztos.

-rendben.-bólintottam, majd nekiálltam szenvedni és futosgálni. Marha jó programm, mondhatom. Az első kör még lazán ment, a tizedik már kicsit nehezebben. Úgy a tizenhetedik táján beszorult a lelegőm, a huszonyolcadiknál meg már lógott a belem. Végül negyvenkettő körnél döntöttem úgy hogy feladom, mivel folyt rólam az izzadtság, fáradt voltam és leszakadt a lábam. Amint elterültem a fűben egy kis pihenésre vágyva, Shades természetesen megjelent előttem. Mi a halálért nem hagy békén? Nincs igazság, komolyan.

-Végeztél?-nézett rám pajkosan de egyben kissé szigorúan, mire én csak nyögtem egyet.

-Negyvenkettőt mentem.-mondtam el az igazat, bár megfordult a fejemben hogy kamuzok neki.

-Jólvan, menj be zuhanyozni, a többiek már elmentek.-mondta, majd sarkon fordult és otthagyott. Pazar, mondhatom. Legalább segített volna fel vagy valami. Tíz perc múlva feltápászkodtamés beindultam zuhanyozni. Elsőnek bementem a szobánkba a fürdőscuccomért, majd elkezdtem keresni a fürdőt.Kis kutatás után meglett, úgyhogy kerestem egy szimpi fülkét, behúztam a függönyt, levetkőztem és nekiálltam lemosni magamról az izzadtságot, a koszt és egy kevés vért, mivel a sebem egy picit vérzett. A forró víz csípte a hátamat, de annyira jól esett hogy legalább negyed órát voltam a zuhany alatt. A hajamat is megmostam, majd kifacsartam belőle a vizet, magamra tekertem a törölközőmet és kiléptem a fülkéből. Gyorsan felkaptam a cuccaimat és sprinteltem vissza a szobánkba. Útközben annyira figyeltem a lábamra (vagyis lehajtott fejjel mentem) hogy beleütköztem egy igencsak kidolgozott mellkasba, és megcsapott egy fahéjas-narancsos illat, ami elképesztően finom volt. Felnéztem, és a jól ismert szinte fekete szempárt láttam magam előtt, olyan tíz centire. Innen ki tudtam venni a barna különböző árnyalatait a szemében, és majdnem teljesen elvesztem abba a szempárba. És hogy kié is? Naná hogy Damoné.

-Ne haragudj, nem néztem a lábam elé..-motyogtam és éreztem hogy enyhén elpirulok. Damon mellkasára nézve láttam hogy vizes, aztán rájöttem hogy a hajam miatt.

-Semmi baj, én rohantam mint egy elmebeteg...-nézett mélyen a szemeembe, és hirtelen kedvem támadt volna csak úgy megcsókolni. De inkább elhesegettem ezt a csábító gondolatot, és folytattam az utamat a szobámba. Beérve megláttam Lucille-t az ágyán miközben a telefonját nyomkodta. Amikor becsuktam magam mögött az ajtót, felnézett majd felragyogott a szeme, hozzám pattant és megölelt. Esetlenül visszaöleltem, mivel a kezemben voltak a ruháim. Amúgy rendkívül bájosan festettem, micel rám volt tekerve a törcsim, a lábamon pedig a bakancsom himbálózótt, mivel csak úgy belebújtam, minden nélkül. Ja és persze a hajam kezdett megszáradni, vagyis ilyen helyes kis hullámok képzőttek a vállig érő loboncomban.

-Crys, jól vagy? Láttuk hogy Damon elküldött futni, majd mikor bejöhettünk még akkor is csak futottál...-hadarta el ezt a mondatot kb. kettő másodperc alatt, mire felnevettem.

-Nyugi, semmi para csak kissé kiakadt a pólóm miatt, úgyhogy negyvenkét kört futhattam. Most zuhanyoztam, viszont mindjárt kilyukad a gyomrom. Nem megyünk enni?-tettem fel a kérdést, mivel rájöttem hogy kopog a szemem az éhségtől.

-Oké menjünk, már elmúlt dél. De előbb öltözz fel!-egyezett bele Luce, mire én felcsaptam a szekrényt és kiráncigáltampár ruhadarabot. Amint végeztem, a hajamat egy kicsit megdörszöltem a törcsimmel, majd kifésültem és már mehettünk is kajálni. Az ebédlőben elég sokan voltak, és rengeteg számomra ismeretlen nő volt ott. Viszont az egyik kiszúrtuk társunkat, Airát így odamentünk köszönni. Foglalt nekünk helyet és beálltunk a sorba. Az ebédlő egyébként tele volt asztalokkal és székekkel és volt egy hosszú pult ami mögött néhány idősebb hölgy állt hajhálóban. A sorban állva szereztünk tálcát és evőeszközt, majd elértünk a konyhásokhoz.

-Újoncok vagytok?-kérdezte egy vörös hajú néni, mire mindketten bólintottunk.-Akármi allergia? Esetleg érzékenység?-nézett ránk kezében egy tollal.

-Nekem mogyoró-allergiám van.-mondta Luce, mire a konyhásnő megkérdeztee a nevét majd lefirkantottaés átadta az ételt. Valami leves volt, én zöldségre tippelnék, rántott hús, rizs és cékla. Nekem per pillanat akármilyen kaja jó lett volna, mivel már majdnem összeestem annyira kellett az étel. Luce szintén elvette a tálcáját és visszamentünk Airához. Egyébként nagyon aranyos lány, alacson, hosszó barna haja és szintén barna szeme van.

-Crystal, Damon mit mondott neked? Tudod amikor levetted a pólódat...-kérdezte meg Aira enyhén elpirulva.

-Semmi különöset, csak mivel „tiszteletlen" voltam, ezért futnom kellett. Amúgy nektek hogy ment a pálya? Nem volt nagyon nehéz? Nem igazán láttalak titeket futás közben.-néztem rájuk kíváncsian, mivel érdekelt nekik milyen lett.

-Huhh, hát igazából te vagy az egyetlen aki nem esett bele a sártengerbe a mászóka alatt. Képzeld, Pandora mekkora hisztit csapott mikor beleesett. Tiszta sár lett a haja, és erre nekiállt sipákolni. Damon majdnem agybajt kapott, de mi is. Végül beküldte hajat mosni, de szerintm még mindig meg van sértődve. Basszus, ez egy katonai tábor, mégis mit várt?-csacsogott Aira, mire Luce-szal összenéztünk, és mintha összebeszéltünk volna full egyszerre szólaltunk meg.

-Melyik az a Pandora?-kérdeztük, mire Aira körbenézett, majd rámutatott egy szőke cicababára. Nagyon vékony testalkatú, hosszó, szőke a haja és rideg kék szeme van. Na meg persze jó hosszú körme. Airának igaza van. Az ilyen mit keres itt? ?

-Szerintem mennünk kéne. Egykor lesz az elmélet Stone-nal és nem kéne késni. Megint.-nézett figyelmeztetően Luce, mire é hangosan felnevettem, majd felálltam, kivittem a tálcámat és megköszöntem az ebédet. Luce és Aira jöttek utánam, és együtt indultunk „órára". Menet közbe belefutottunk néhány lányba akik ugyanoda mentek mint mi, úgyhogy becsatlakoztak. Mira, Liv, Rose és Nina egyébként ami szakaszunkhoz tartoznak és mint kiderült, eszméletlen nagy állatok. Liv elkezdett mesélni egy történetet magáról, amiben konkrétan majdnem megvett egy bárányt, annyira részeg volt. Ezen olyan szinten elkezdtünk röhögni, hogy az egész folyosó zengett tőlünk. Mira és Rose testvérek, és elválaszthatatlanok. Ők is meséltek pár brutál sztorit magukról. Nina pedig.. hát először is csak rá kell nézni. Kék a haja, van orr-és szájpierciengje. Viszont állítása szerint teljesen normális, csak kissé agresszív. Ezt onnan szűrtem le, hogy tizenhat éves korában eltört egy gitárt egy srác fején, mert az valami durvát mondott neki. Na egy biztos, mégpedig hogy vele nem akarok összeveszni. Végül így heten elértünk a teremhez, amibe amikor beléptünk nagy meglepetés ért mindannyiunkat. Mégpedig nem más, mint két elég helyes katona, meg egy rakat fegyver amik mellett ott szobrozott a hadnagy is.

-Rendben, nagyjábol mindenki itt van, így elkezdeném a elméletet leadni. David, Maxim és Damon segítenek bemutatni a fegyverek fogását, használatát.. Várjunk! Hol van Shades?-nézett körbe Stone, mire kicsapódott az ajtó és Damon lépett be rajta.

-Elnézést hadnagy a késésért...Segítenem kellett a századosnak a papírmunkában.-mondta enyhén lihegve, majd beljebb lépett a teremben és megállt David és Maxim mellett. Az utóbbival le is pacsizott, majd felénk fordult.

-Rendben szóval a fegyverek. Először is....

Halihókamóka! :D

Itt az új rész, viszont van egy rossz hírem :(

Sajnos a következő napokban nem leesz lehetőségem publikálni, mivel elutaztunk és olyan helyre megyünk ahol nincs wifi :( :(  DE naaaaaagyon köszönöm a csillagozást és a megtekintéseket <3 El sem hiszitek mennyire feldobják ezek a napom :3

Szóval mondjuk azt hogy egy hét múlva jön a kövi rész, addig is legyetek türelemmel:D

Puszi: Mad <3