*Damon Shades szemszöge*

Körübelül két napja jöttünk meg a táborba. A lányok táborába. Az eredeti bázisunkon kihirdették hogy kik lesznek a szerencsések, akik három évig kiképezhetik a csajokat. Bár reméltem hogy benne leszek abba a bizonyos tucatnyi emberbe, sokként ért. Mindegy, volt két napunk berendezkedi és felmérni a terepet az újoncok érkezése előtt, akiknek mi leszünk a kiképzőjük. Én személy szerint kifejezetten kellemesnek tartok három évet dögös macákkal. Jó, tudom, nem kéne ezt mondanom, végtére nem lehet más csak szakmai kapcsolat, de könyörgöm, én is férfiból vagyok.

A második napon Stone hadnagy elküldött néhány tapasztaltabb hölgyhöz hogy megtanuljam hogyan is kell kőkemény, szenvedős edzést tartani. Nem mintha nem tapasztaltam volna négy éven át, de mindegy. Viszont a lányoknak nem volt velem szerencséjük, mivel eléggé élveztem ahogy futosgáltak, jó volt hogy kivételesen én kiabáltam én nem velem ordítottak.

Az edzés közben kezdtek az újak szállingózni, de csak egy lány volt akit alaposabban szemügyre tudtam venni. A többiek futottak én pedig éppen a saját kis pihenőmet tartottam és nekik kiabáltam, mikor megláttam. Vállig érő, sötétbarna haja és szikrázóan zöld szeme volt. Konkrétan elvesztem a tekintetében, de ahogy észrevettem ő sem volt ezzel másképp. Aztán hirtelen elkapta a tekintetét és a csípőjét enyhén ringatva tovább állt. Hát mit ne mondjak, a lányon nem csak a gyönyörű, indiános vonásokkal rendelkező arca, a sima, hibátlan bőre fogott meg, mivel az idomaival sem voltak bajok, sőt. Mindene olyan volt amilyennek lennie kell, konkrétan az egész lányon. Inkább én is az edzésre koncentráltam és titkon reméltem hogy én leszek a kiképzője.

*Crystalék első tréningjén*

Imáim meghallgattadtak, mivel én fogom az ő csoportját kínozni. Az újoncok hat csoportra vannak bontva, és kettesével felváltva trenírozzuk őket. Az én párom Dave, kissé visszahúzódó, de amúgy hulla jófej srác. Visszatérve, a hölgyike egy vörös csajjal beszélgetett mikor odaértem. Bemutatkoztam, ismertettem a menetet és egy picikét flörtöltem a lányokkal, amire az indiánlány csak pofákat vágott, amit nem teljesen értettem, mivel a többi lány nagyjából teljesen elalélt. Már akkor tudtam hogy elég nehéz dolgom lesz vele, de ez később méginkább bebizonyosodott. A csekély mennyiségű futás után jött az erősítés, aminél mindenki lihegett, de azért megcsinálták. Az indiánlány megcsinálta a gyakorlat egy részét, majd elterült a fűben. Bár alapjáraton nem zavart volna, mivel az első napom nekem is ilyen volt, azért a kísértés győzött, mivel rohadtul cseszte a csőrömet hogy nem nagyon tervez elolvadni. Oké, kicsit nagy az egóm, de legalább tudom a határaimat. Odalopakodtam a háta mögé,leguggoltam és kissé rekedtesen a fülébe súgtam.

-Csak a végén ülük le, nem a közepén.-szóltam, mire hátrafordult.

-Majd igyekszem megjegyezni.- szólt vissza, mire egy iciripicirit, de komolyan csak egy kicsit ledöbbentem. És ideges lettem.

-Mivel ez az első napod, nem kapsz büntetést, de még egy ilyen hangsúly és esküszöm kilencven kört fogsz futni.-suttogtam a fülébe, erre pedik tiszta libabőr lett. Elégedetten pattantam fel, majd körbejártam és látszólag a többiek munkáját ellenőriztam. Igen, csak látszólag, mivel végig az indiánlányon tartottam a szemem ésfigyeltem hogy dolgozik-e. Legnagyobb meglepetésemre igencsak hamar végzett mindennel, de mivel már kissé gáz lett volna odamenni újra, így csak odanéztem, bele azokba a hihetetlenül zöld szemekbe és kivételesen én kaptam el a tekintetem. Magamba közbe megjegyeztem, hohy majd utánanézek mi a neve, mivel bár az indiánlány találó, de kíváncsi vagyok hogy hívják. Egy ilyen különleges lánynak tuti valami ritka neve van.

Idő közben mindenki befejezett mindent, így szabadon engedtem őket.

-Rendben, most végeztünk.-néztem rajtuk végig- Remélem senki sem tervezi ellógni az akadálypályát!- tettem hozzá, mire szinte mindenki nemet intett a fejével, kivéve persze az indiánt.-Mehetnek hölgyeim!-küldtem nekik egy ezer wattos mosolyt. Erre a kijelentésemre Indiánlány sarkon fordult és futólépésben eltrappolt.A vörös barátnője alig bírta követni és utána is kiáltott, amiből egy mondatfoszlány jutott el a tudatomig. Mégpedig a neve, ami nem más mint Crys. Nyilván ez csak becézés, de legalább könnyebb dolgom lesz.

Az edzés után elmentem a konditerembe egy kicsit gyúrni, ahol csatlakozott hozzám Max, Ty és Dave, a társaim. Max a táborból a legjobb haverom úgyhogy neki külön örültem hogy itt van.

-Na Dam, milyenek voltak a csajok?-húzogatta a szemöldökét Ty.

-Egész jók. Sok a szépség.-mondtam, mire neki konkrétan felcsillant a szeme.

-Nekem csak délután lesz edzésem velük. Komolyan, mi lesz velem addig?-nézett a plafonra Ty, mire egészségesen kiröhögtük.

-Hát haver, lehet hogy nem kéne örülnöd. Damnek jó csajok jutottak, nekem is, Scottnak szintén... úgyhogy lehet neked maradnak a kevésbé szépek-próbálta magát Max kultúráltan kifejezni, amire Ty csak beleboxolt a vállába. Én idő közben elkezdtem súlyzózni és a gondolataim elkalandoztak. Természetesen az indiánlány körül járt az agyam, amikor is beugrott hogy nem tudom a nevét. Gyorsan leraktam a súlyzót, felkaptam a törülközőmet és elsiettem Stone irodájába. Bekopogtam, mire bentről egy 'Szabad!' kiáltás szűrődütt ki.

-Üdvözlöm hadnagy.- tisztelegtem neki, mire intett hogy menjek beljebb.

-Mi járatban katona?-kérdezte Stone.

-Az osztagom tagjainak szeretném az aktáit megnézni, mivel nem tudom kit hogy hívnak, hadnagy.-fejtettem ki ottlétem okát, mire csak hümmögött egyet és elkezdett az egyik fiókban turkálni.

-Hányas a maga osztagja Shades?-kérdezte a hadnagy, miközben félig a fiókban volt már.

-Az egyes, hadnagy.-válaszoltam, erre rögtön kiegyenesedett és a kezembe nyomott vagy tizenöt dossziét.

-Parancsoljon, de vacsora előtt kérem vissza!-nézett szigorúan.

-Természetesen,hölgyem, és köszönöm! Viszlát hadnagy!-búcsúztam el, mire csak intett, én pedig kisasszéztam az irodából vissza a szobámba. Amint beértem, leterítettem az ágyra a mappákat és nekiálltam keresni Crys-t. Szerencsére a második már az övé volt, így a többit félre is raktam és elkezdtem elemezni a papírokat.

A képen határozottan ő volt, a neve Crystal Shakori, tizenkilenc éved. Ahogy láttam ráhibáztam, mivel valóban indián a kicsike. Még nézegettem egy darabig, de annyira belemerültem hogy már csak arra lettem figyelmes hogy mindjárt elkések az akadálypályás edzésről. Gyorsan összekaptam magamat és sprinteltem az udvarra. Odaérve viszont nemmást láttam, minthogy Crystal a vöröskéhez beszél, ami ugye nem megengedett, mivel hivatalosan megkezdődött az edzés, így rögtön odaszóltam és idő közben a fejemben megfogalmazódott a terv, miszerint egy kicsit megleckéztetem.

-Shakori, ha ennyire szeretné magára hívni a figyelmet, be is mutathatja nekünk a pálya „használatát". Boldogan átadom a feladatot, úgyhogy fáradjon ki ide kérem, hadd ecseteljem a tennivalóját.-néztem rá önelégültem, mivel a, nem nekem kell bemutatnom a pálya használatát, és b, mivel egy kicsit láthatom szenvedni közben. Crystal méltóságteljesen hozzámsétált, megállt mellettem majd rámnézett.

-Igenis, uram.-mondta, miközben végig a szemembe nézett. Átkozom magam, de megint én kaptam el a tekintetem és nem ő. Igen, tudom, ez hülyeség de akkor is, ennek nem így kéne lennie. Egyszerűen nem nézhetek sokáig a szemébe mert elveszek bennük. A francba, megőrjít ez a lány.

Inkább elkezdtem magyarázni a feladatát, amire remélem figyelt mivel nem néztem rá.Figyelmeztettem arra, hogy a pólója lehetőleg egybe legyen a pálya végére, bár tudtam hogy ez lehetetlen. Nekem sem sikerült ógy végigmennem hogy ne lett volna a felsőm elszakadva. A pálya bemutatása után beálltunk a kezdéshez, elővettem a stopperemet és készenlétbe állítottam Crystalt.

-Vigyázz,kész...mehet katona!-üvöltöttem, mire Crys nekiindult. És akármennyire fáj bevallanom, nagyon ment neki. Simán vette az akadályokat, bár a pólója ahogy láttam elszakadt a drót alatt. Az utolsó akadály viszont már kicseszett vele, a bakancsa azonnal beleragadt, a pólója is tiszta sár lett és vagy egy tucatszor majd' elesett. Végül fáradtan, csapzottan, de ahogy láttam marha büszkén jött oda hozzám. Engem pedig cseszett az ideg. Hogy a francba csinálta meg ilyen gyorsan?!

-Shakori az ideje...-ránéztem a stopperemre, de fejből tudtam, mivel ez újonchoz képest elég nagy teljesítmény-négy perc harminckilenc másodperc. Elsőnek elmegy-hazugság. Elsőnek rohadt jó-bár a kérésem ellenére látom csak azért is elszakította a felsőjét...-néztem mélyen a szemébe, erre a kijelentésemre pedig színtiszta düh lobbant fel a tekintetében, és olyat tett amire életemben nem számítottam volna. Egyszerűen fogta magát és levette a pólóját és visszasétált a sorba. Ott mgállt a vörös mellett és a tekintetét az enyémbe fúrta. A szemeim villámokat szórtak, mivel ez óriási pofátlanság, viszont a felsőteste láttán rögtön megváltozott a véleményem. A dereka szép vékony, és lapos, enyhén kockás a hasa. Na meg persze ami felettük van...alig bírtam levegőt venni. Konkrétan köpni-nyelni nem tudtam, ami nagyon meglepő. Hála égnek sikerült elkapnom az idomairól a tekintetemet, de esküszöm nehezemre esett.

-Rendben, most hogy Shakori megmutatta az akadálypálya használatát, maguk is mehetnek. Egyesével indulnak, én pedig mérem az idejüket! Shakori, maga pedig idejön!-kiáltottam, mire a lányok sorba rendezőttek és beálltak a kezdéshez, Crystal pedig (még mindig sportmelltartóban) odaszambázott hozzám és megállt előttem.

-Igen Damon?-emelte rám smarargdzöld szemeit.

-Az előbb csak figyelmeztettelek, de most már meg is büntetlek. Amíg a többiek pályáznak, addig te futsz. Az ötven kör a minimum.-néztem mélyen a szemébe, és csak azon járt az agyam hogy mennyire lesz szexi ha folyik róla az izzadság és kipirul. Egy tizes skálán? Tizenhárom. Minimum.

-Rendben.-bólintott, majd megfordult és elkezdte róni a köröket. Én visszamentem a lányokhoz, mértem az idejüket, de közben azon járt az eszem, hogy mégis mivel hódíthatnám meg Crystalt.

Sziasztok!

Itt a negyedik rész, kivételesen egy kis extrával :3

Gondoltam érdekesebb lenne Damon szemével látni a dolgokat, így megszületett ez a rész.

Köszönöm a vote-okat és ha szeretnétek a későbbiek során még lesz ilyen „Damon szemével a világ" cucc :D

Nagy pacsi mindenkinek aki olvas :3 :3

»Mad