Egy hete vagyunk itt a táborba. Egy hete napi három edzés, aminek a felét Damon, a felét Dave tartja. Mint kiderült, csoportokra vagyunk osztva és minden csoport két edzőt kap. Nekünk ugye Damon és Dave jutott. Az utóbbival nagyon jól kijövök, de nem csak én. David nagyon rendes, nem hajt annyira túl, lehet vele dumálni és ugye felajánlotta hogy hívjuk Dave-nek, amivel természetesen élünk is. Damon még mindig előszeretettel szívat és mutattat be velem feladatokat, viszont egyre kevesebb lehetősége van erre, mivel igyekszek jól viselkedni. A fegyvertan kifejezetten tetszik, sokmindent elsajátítottunk egy hét alatt. Megtanultuk a gépfegyverek használatát, sőtt már voltunk kint a lőtéren is. Elsőre kissé nehéz volt, de hamar belejöttem.

A táborba, azon belül pedig a csoportomban egyre több a bartátot szereztem. Liv, Rose, Nina és Mira oszlopos tagja lett a társaságnak, amiben mi Luce-szal, Grace-szel és Teresá-val is benne vagyunk. Esténként valamelyikünknél összejövünk, beszélgetünk, hülyéskedünk. Mint kiderült, van egy „társalgó" is, amiben helyet foglal négy kanapé és egy bazi nagy TV. Ott szoktunk filmet nézni vagy Felelsz vagy Mersz-et játszani. Egyre jobban belelendülünk ebbe a „katona-életbe" és eddig kifejezetten tetszik.

Luce-szal éppen a szobánkba ültünk és olvastunk, mikor Grace benyitott.

-Lányok, gyertek az ebédlőbe, a hadnagy mondani akar valamit.-szólt, mire felkászálódtunk az ágyról és megindultunk. Grace még ment a többiekhez szólni, úgyhogy nélküle mentünk le.

Az ebédlő tele volt újoncokkal, mind a hat csoporttal, így hát leültünk a sajátjainkhoz. Nagyon ment a sutyorgás hogy vajon mi történhetett. Volt aki szerint Stone le akar valakit szúrni valamiért és ezért hívott össze mindenkit, olyan is volt aki szerint meg akar dícsérni minket, de egy olyan elmélet is született hogy Stone a századossal összejött és most akarja bejelenteni hogy lemond. Ezen jót röhögtünk, de ekkor belépett a hadnagy és máris csönd lett. Besétált a terem közepére és körbenézett.

-Hölgyeim, azért kértem magukat ide hogy bejelentsek valamit. Holnap reggel elmegyünk a hegyre túrázni. Az indulás reggel hét óra, a reggeli hatkor lesz, fél hétkor átvehetik a hátizsákokat és a kabátokat ugyanitt. Ébresztő fél hatkor. A csoportvezetők is velünk tartanak, a reggeli edzés pedig elmarad. A túránk negyven kilóméteres lesz, a hegyen átmegyünk majd leereszkedünk és egy völgyben alszunk. Másnap a hegyet megkerülve jövünk vissza és az edzés aznap elmarad. A túra után azt csinálnak amit akarnak, természetesen a tábor területén. Érthető voltam?- fejezte be a monológját.

-Igen, hadnagy!-kiáltottuk egyszerre, majd visszamentünk a szobánkba.

-Crys,ez óriási! Kivisznek minket.. Szerinted mit vigyek? Vagy a táskában minden benne lesz?-csacsogott Luce, mire csak felnevettem.

-Luce, nem kell izgulni, ez csak egy túra lesz. Amúgy szerintem minden benne lesz abban a táskában, de a hadnagy el fogja mondani. Szóval nyugi.-csitítottam a kis hiperaktívot, mire durcás fejet vágott.

-Inkább menjünk zuhanyozni. Kéne aludnunk hogy ne legyünk olyanok mint a mosott szar.-tanácsolta barátném.

-Igazad van. Menjünk be még a többiek előtt.-Luce megvonta a vállát, majd felkapta a fürdős cuccát és elindult. Gyorsan utánarohantam és bekempeltünk a fürdőbe. Kivételesen tényleg alig voltak bent, úgyhogy kiélveztük a meleg vizet, én hajat mostam ,majd inkább hagytam magától megszáradni. Gyors fogmosás és már sprinteltünk vissza az ágyba, ahova amint beestem rögtön be is dobtam a szunyát.

*Másnap reggel*

Hajnalban valami istentelen zajra keltünk, ami mint kiderült egy ősöreg hangszóróból jött.Mivel kivételesen egész használható állapotban voltam, kikászálódtam az ágyból és azzal a lendülettel rávetettem magamat mitsem sejtő szobatársamra. Lucille felüvöltött majd ledobott magáról. Én vihogva keltem fel a padlóról, elmentem WC-re és öltözni. Utána még tíz percig vártam arra a hülyére. Levánszorogtunk a menzára, majd elvettük a reggelinket, ami gofri volt. Gondolom a túra miatt kaptuk, de én nagyon örültem a fejemnek.

-Mikor is kapjuk meg a cuccunkat?-kérdeztem, mire kivágódott az ajtó és bejött a hadnagy nyomában a srácokkal, akik guruló állványokat hoztak magukkal, amik tele voltak táskákkal. Mind a tizenkét fiú egy-egy állvánnyal. A hadnagy papírokkal a kezében állt meg a terem közepén.

-Akinek mondom a nevét, odamegy az osztagja vezetőjéhez és elveszi a neki kijelölt táskát. Amint mindenki megkapja a sajátját, elmondom a teendőket és a tudnivalókat.-jelentette ki a hadnagy. -Egyes osztag!-ordította- Jackson, jöjjön ide.-Aira felállt, oda ment Dave-hez és elvette a táskáját. Dave rávigyorgott, mire Aira elpirult. Utána még jöttek a többiek, én pedig utolsónak maradtam.-Shakori, ide!-kiáltotta Stone, én pedig felálltam és kimentem a cuccomért.Nekem persze Damon adta át. Amikor elvettem tőle a táskát, véletlen hozzáértem és mintha megrázott volna az áram. Ezzel Damon is így lehetett, mivel hasonlóan nézett ki mint én. Inkább gyorsan elkaptam a kezemet és visszasiettem a helyemre. Luce és Nina közé ültem és békésen kivártam a hadnagy információit.

-Most, hogy mindenki megkapott mindent, ismertetném a túra menetét. Mindenki személyre szabottan kapta a táskáját, benne ruhákkal, itallal és néhány szendviccsel. A zsákban továbbra még találnak egy sátrat és egy hálózsákot, valamint kabátot. Menjenek vissza a szobájukba, húzzanak fel egy pulóvert majd arra a kabátot és jöjjenek a kapu elé! Én megyek legelől, utánam az első osztag a vezetőkkel, majd a második és így tovább. Ha bármi baj lenne, jelezzék az osztagvezetőnek! Most pedig oszolj, és menjenek öltözni!-küldött el minket Stone.

-Igenis hölgyem!-kiáltottuk, majd elmentünk a szobánkba. A táska egyébként kissé nehéz volt, de abszolút túlélhető.

Pár perccel később mind ott feszítettünk a kabátunkba és a táskánkkal a hátunkon a... a szakadó esőbe. Konkrétan eláztunk már indulás előtt. Luce mellettem a hadnagyot szidta, Nina pedig az ég felé nézve élvezte a hideg cseppeket. Engem különösebben nem zavart a zivatar, de túléltem volna nélküle. Éppen mikor Luce kifogyott az összes létező szitokszóból, Stone megjött nyomában a srácokkal. Őket sem kímélte a szakadó eső, de egy kicsit kevésbé voltak csurom vizesek mint mi. Ahogy a tekintetem végigsiklott rajtuk, megakadt a már jól ismert sötét szempáron. Damon engem nézett, így összekapcsolódott tekintetünk. Ő félmosolyra húzta a száját, ami mit ne mondja, eléggé észveszelytő volt.

-Crystal! Figyelsz te rám?- szakított ki Aira a szemezésünkből. Zavartan elmotyogtam egy igent, bár eddig azt sem vettem észre hogy beszélt hozzám. Huppsz.

-Sorakozó! Az osztagok és a vezetők álljanak be!-hasított bele a morajba Stone hangja. Mindenki elkezdett kapkodni és rögtön beálltunk a helyünkre. Én Lucille társaságában leghátra álltam be (mármint a csoporton belül). Dave előre ment Airához és Rosehoz, Damon pedig..basszus ő hátra jött. Miért ver engem az ég? Amint mindenki megtalálta a helyét, a kapu kinyílt, mi pedig a tábort megkerülve elindultunk a hegy felé. Maga a tábor megkerülése volt körübelül három kilóméter, úgyhogy nagyon boldogak voltunk. A szakadó esőben a sárba.. juhú.

Luce-szal egy darabig beszéltünk, de aztán kifogytunk a szóból. Damon mögöttünk ment, és éreztem magamon a tekintetét. Oké, igazából szinte lyukat égetett a hátamba a szemével. A francba azzal a sötét szempárral!

Egy órával később leálltunk pihenni az erdőben. A fiúk egy kupacba ültek, mi pedig a saját kis klikkünkbe. Szerettem volna egy kicsit feloldódni, de Shades még mindig nem szállt le rólam a szemével. Igazság szerint kezdett az őrületbe kergetni. Inkább elővettem egy szendvicset meg a vizesflaskámat, majd örömmel konstantáltam, hogy a szendvicsem szalonnás. Jóízűen beleharaptam, a lányok pedig követték a példámat. Mindannyian eltüntettünk a szenyókat, ittunk és összeraktuk a cuccokat. Az eső kicsit alábbhagyott, úgyhogy valószínűleg a hadnagy ezért akart gyorsan elindulni. Továbbra is csendesen haladtunk, csak Luce előrement Ninához. Egy ideig egyedül baktattam, majd szerencsémre (vagy szerencsétlenségemre) lett egy társam. Az elbűvölő szemek immáron oldalról égettek lyukat a bőrömre. Damon lázasan vizslatott, én pedig igyekeztem tudomást sem venni róla. Naná hogy nem sikerült.

-Miért mész egyedül?-kérdezte Damon.

-Mert ahhoz van kedvem. Szeretek egyedül sétálni.-vontam vállat.

-Kérdezthetek valamit?-tette fel a kérdést, de persze a szemét továbbra is rajtam tartotta. Hogy esne rá egy rohadt zongora!

-Már megtetted.

-Nagyon humoros. Szóval kérdezhetek?-komolyan olyan bociszemeket varázsolt oda hogy megesett rajta a szívem. Nagy, sötét és varázslatos bociszemeket. Francba.

-Mondjad.-sóhajtottam és csak reméltem hogy nem valami óriási hülyeséget kérdez, például hogy mi a kedvenc színem.

-Nem vagy véletlen akár csak részben indián? Tudom hogy hülyén hangzik, de nagyon olyanok a vonásaid és...-lendült volna bele a magyarázásba, de leállítottam.

-De igen van. Igazából csak az van bennem. A szüleim-itt egy kicsit elcsuklott a hangom- ilyen rezervátum félékből jöttek. Őszintén, furcsa hogy észrevetted. A legtöbb ember vagy nem veszi észre, vagy csak nem érdekli.-na a végére már rendesen tudtam beszélni. Pacsit nekem.

-Pedig szembetűnő. Nem mindenki néz ki így.

-Hogyan?-kérdeztem csípőböl vissza, mivel nem teljesen értettem mire utalt.

-Ilyen...különlegesen.-gondolta végig, mire teljesen őszintén, szívből jövően felröhögtem.

-Különlegesen? Én? Na ne hülyéskedj.-mondtam még mindig nevetve. Damon erre megtorpant, majd gyorsan vissza is lendült a menetelésbe és pillanatok alatt beért engem.

-Te komolyan nem látod magadat? Bár nem annyira ismerlek, de biztos vagyok benne hogy te kívül-belül kivételes vagy.

-Akkor ismerj meg.-csúszott ki a számon, de abba a pillanatba meg is bántam. Mégis hogy lehettem ekkora idióta? Kinyírom magam.

-Rendben. De ahogy látom, elég nagy kihívás lesz.- kacsintott rám, mire én inkább elfordultam, mivel éreztem hogy kezdek olvadni. Jézusom, egyre hülyébb leszek.-Szóval, mesélj magadról. Milyen volt a gyerekkorod? Hogyhogy katonának áltál?-amint ezeket kiejtette a száján, bennem rekedt a levegő. Kis híján pánikrohamot kaptam, amitől méginkább bepánikoltam. Na de hogy miért, azt nem tudtam megmondani. Mikor Luce tette fel ezeket a kérdéseekeet, nem volt semmi bajom, csak egy kicsit elérzékenyültem aztán ennyi. Most pedig? A szemem könnybe lábadt, alig kaptam levegőt és elkezdtem izzadni. A szakadó esőben. Mert közben újra rázendítet.

-Crystal, jól vagy? Ne haragudj, én nem akartam sebeket feltépni... jézusom, tisztára lesápadtál. Várj meg, mindjárt jövök.- mondta, majd mielőtt annyit mondhattam volna hogy fapapucs, vagy akármi, előrerohant. Én közben ott fulladoztam és már nagyon közel voltam a rohamhoz, ami már legalább egy éve jött elő utoljára. Damon fél percen belül visszajött, majd a karomat megfogva kihúzott a sorból. A többiek elmentek mellettünk, néhányan megnéztek minket hogy mégis miért állunk az ösvény szélén, majd egy idő után elfogytak az emberek. Damon körbenézett, majd leültetett egy kőre és elém térdelt. Engem pedig teljesen elkapott a roham. Kapkodtam a levegőt, hol kicsit, hol nagyot vettem, a szemeimből pedig dőltek a könnyek. Damon teljesen bepánikolt, és látszólag elképzelése sem volt arról, hogy mit csinájon.

-Crystal, mi a baj? Mi történt? Basszus, neked rohamod van? A picsába, mit csináljak... Crystal, figyelj rám! Nézz ide! Próbálj velem együtt lélegezni. Be és ki.-próbálta elmutogatni, de nem igazán sikerült, mivel még mindig nem lélegeztem normálisan.- És be, és ki. Gyerünk, próbáld meg!-Damon kezdett egyre jobban kétségbe esni, én pedig egyre jobban átadtam magamat a rohamnak. A légzésgyakorlat nem segített, pedig általában beválik.

-Ne-he-hem me-gy. Pró-prób-bál-báld me-heg...-itt elkezdtem fulladni, egyre jobban levert a víz, és még mindig folytak a könnyeim.-Se-seh-gí-gíts....ké-kéhr-le-lehk.-préseltem ki magamból nagy nehezen a szavakat.

-De mivel? A francba is... Tartsd vissza a lélegzeted! Lehet akkor helyreáll..-mikor ránéztem, láthatta rajtam hogy ez nem fog menni. Nem volt annyi erőm hogy ne vegyek levegőt, és ezt ő is tudta. Hirtelen körémfonta a karjait és a mellkasára vont. Próbáltam belélegezni az illatát, de ettől méginkább az egekbe szökött a pulzusom, úgyhogy egyre rosszabb lett a helyzet. Ezt Damon is észrevette, ezért kicsit eltolt magától, belenézett a szemembe és...és megcsókolt.

%3E+kK

Hejhó!

Még mindig nem vagy otthon, DE itt a rész :3

Sikerült nemcsak megírnom, de fel is tennem, úgyhogy jár a keksz :D

Ezzel a résszel szeretném kicsit húzni az agyatokat. Muhahaha (sátáni röhögés)

Amúgy nagyon köszönöm nektek a szavazatokat és hogy olvassátok a „könyvemet" :3

És nem győzöm hangsúlyozni, nyugodtam írjatok kommentet és akár privátba is, nem harapok :D

Naaaaagyon imádlak titeket: Mad <3 <3 <3

Ml,