FIGYELEM!🔞
Ebben a részben 18+-os tartalom található. Amennyiben nem szeretnél ilyet látni, lapozd el ezt a részt. 18 éven aluli csak saját felelősségre olvassa, én felelősséget nem vállalok ha megrontod a szemedet és a lelki világodat vele :D
Jó olvasást❤

Kiálltam a ház elé, és valóban, Cole pár perc alatt meg is érkezett.

-Szia! -köszöntött egy hosszas csókkal, amibe beleremegett a térdem is. -Elég jól néz ki ez a ház -nézett végig rajta. -Na meg te is -nevetett fel szeretetteljesen, ahogy rajtam is végignézett.

-Dehát ma már találkoztunk, konkrétan alig három órája, pont ugyanúgy nézek ki -kuncogtam.

-Tudom, de nem elég kevésszer mondanom, folyamatosan kell, hogy végre elhidd, hogy valóban szép vagy -fogta meg a kezeimet, majd megpuszilta. Azt hiszem az arcom színe abban a pillanatban bőven felvehette volna a versenyt egy paradicsommal.

A meghitt pillanatot Natalie zavarta meg, aki kikiáltott az ablakon.

-Drágáim, gyertek mindketten nyugodtan be! -invitált.

-Nos... Nem szeretnék zavarni -válaszolt Cole.

-Ugyan, dehogy zavarsz, gyere csak be nyugodtan te is! -mosolygott Natalie.

Mindketten bementünk, Cole-t is körbeugrálták a kutyusok, majd szembetaláltuk magunkat Edward-al.

-Üdvözletem! -rázott kezet a barátom illedelmesen a nevelőapámmal, aki eléggé mogorván méregette Cole-t most, hogy már a házunkban van. Nyilván találkoztak már korábban is, de azért ez így most mégis hivatalosabb. Mindannyian féltünk, hogy a nevelőapám valami rosszat mond...

-Őszintén szólva, nem is kívánhatna nálad jobb barátot Jasmine magának -enyhült végül meg.

-Köszönöm uram -mosolygott hálásan Cole.

-Ugyan, szólíts csak Edward-nak!

Pár perc kínos csend következett, amit végül Natalie tört meg.

-Khm... Elmegyünk nagybevásárlásra, és megsétáltatjuk a kutyákat. Ti addig nyugodtan maradjatok itt -mondta, majd maga után húzta a férjét.

Így ketten maradtunk. Azért ez mégis más volt, mint eddig, mivel eddig csak a pszihiátrián maradtunk kettesben, ahol valójában soha nem is lehettünk teljesen kettesben... Így nagyon izgultam, hogy most mi lesz, hiszen mégiscsak én vagyok itthon, és nem ő, tehát nekem kéne megmondanom, hogyan tovább.

Úgyhogy felmentünk a szobámba.

-Azért ez tök fura, hogy itt vagy -törtem meg a csendet, miután leültünk az ágyra.

-Miért? -kérdezte felvont szemöldökkel.

-Mert ez a régi házunkban sosem történhetett volna meg... Apám miatt -hajtottam le a fejem csalódottan.

-Hé -húzódott hozzám közelebb, majd egy puszit nyomott az arcomra, miközben átkarolt. -Az már a múlté... Ne törődj azzal, mi lett volna ha ott maradsz. Csak az számít, hogy most mi van. És most boldogok vagyunk -mosolygott.

Hálásan bólintottam egyet, mire két keze közé fogta az arcomat, és szenvedélyesen megcsókolt. Aztán újra, és újra. Nyelve bejutásért könyörgött, miközben keze elkezdett egyre lejjebb vándorolni a testemen, mígnem elért a hasamhoz. Ott lassú mozdulatokkal a pólóm alá nyúlt, és elkezdte simogatni meztelen hasamat, majd mikor a mellemhez ért, mélyen a szemembe nézett, hogy biztosan oké-e ez így. Nyeltem egy nagyot, és bólintottam, hiszen sosem volt még részem ilyen élményben, rettenetesen izgultam. Csak abban a pillanatban fogtam föl, hogy valójában mit művelek, így elkezdett az egész testem remegni a félelemtől, és az izgatottságtól, ami talán elrontotta a meghitt pillanatot, mert Cole is észrevette.

-Figyelj, ha nem állsz erre készen, teljesen megértem. Nem sietünk sehova -mosolygott lágyan, majd megsimította arcomat.

-Nem az a baj, ez így teljesen oké, én csak... -kezdtem dadogva. -Én... Én még nem...

-Nincs ezzel semmi baj -tűrt egy kósza tincset a fülem mögé. -Mindennél jobban vigyázok rád, Hófehérke -kacsintott. -De ha ennyire izgulsz, nem kell most megtennünk. Bármeddig várnék rád -csókolt meg úgy, hogy totálisan belepirultam.

-Én... -kezdtem, mikor elváltunk egymástól. -Azt hiszem készen állok -próbáltam magabiztosan kijelenteni. -Csak eléggé parázok... -és ez valóban így volt. Rengeteg sztorit hallottam arról, hogy milyen rossz volt az első, meg mennyire fájt. Ráadásul brutál kínosan éreztem magam Cole mellett, hiszen ő már vagy száz lánnyal volt együtt, nekem meg nulla tapasztalatom van, és rettegtem, hogy elrontok valamit, vagy szokásomhoz hűen vérciki helyzetbe hozom magam.

-Oké. Akkor engedd, hogy ellazítsalak -vigyorgott perverzen, és ismét megcsókolt a lehető legnagyobb szenvedéllyel.

Ezután pedig a nyakamat kezdte csókolgatni, mire sóhajtottam egy nagyot. Keze eközben ismét a pólóm alatt kalandozott. Mikor ezt megunta, egy hirtelen mozdulattal leszedte rólam a pólómat, és ő is megszabadult a sajátjától. Pár pillanatra elámultam kidolgozott felsőtestén, és úgy éreztem, meg akarom érinteni. Cole valahogy megérezhette ezt, ugyanis megfogta a kezemet, óvatosan a mellkasára tette, majd végighúzta lassú mozdulattal a hasán, egészen a nadrágjáig. Utána ismét rám terelődött a figyelme, egy határozott mozdulattal megfogott, és lefektetett az ágyon, majd elkezdte csókolgatni a melleimet. Mielőtt megszabadultunk volna a melltartómról, rám nézett engedélyre várva, amit megadtam neki, szóval a kényelmetlen darab repülhetett a szoba másik végébe. Ahogy ajkaival a mellbimbómhoz ért, hangosan felnyögtem, amire ő egy nagy mosollyal reagált. Egyre lejjebb haladt a puszikkal, aztán végül a nadrág is lekerült rólam. Egy pillanatra megilletődött, ugyanis a combjaimon még mindig színtisztán látszott a többszáz vágás, amit régebben folyamatosan ejtettem magamon. Nagyon megijedtem, hogy ez el fogja rontani a pillanatot, ám Cole finoman megcsókolt, és visszatért a combjaimhoz, hogy végigpuszilgassa a hegeket, ezzel jelezve, hogy neki ezzel nincsen baja, és elfogad úgy, ahogy vagyok, még ha a régi énem egy része a mai napig is látszik rajtam. Ahogy a combom belső feleit csókolgatta, azt hittem már megőrülök. A fiú észlelve ezt, egy lassú, kínzó mozdulattal levette a bugyimat, és így már teljesen meztelenül, kiszolgáltatottan feküdtem előtte. A rettegésem egyre jobban elpárolgott, kezdtem megérteni, hogy nincs mitől félni.

-Gyönyörű vagy -nézett végig rajtam ámulva, vággyal teli szemmel, miközben ösztönösen megnyalta ajkát.

Miután kicsodálkozta magát, még egyszer végigsimított egész testemen, aztán belepuszilt nőiességembe, és elkezdett nyelvével kényeztetni, majd később, szépen lassan néhány ujja is társult hozzá. Itt már ha akartam se tudtam volna visszafojtani nyögéseimet, engedtem, hogy életemben először átjárjon ez az érzés. Teljesen ellazultam, vonaglottam alatta, csípőm megállás nélkül emelkedett fel-le.

Ekkor ő is megszabadult maradék ruhadarabjaitól, így mostmár anyaszült meztelenül, teljes méretében ott állt előttem. Te atya szent jó isten... Férfiassága már eléggé merev volt, csak a behatolásra várt. Zsebéből előhúzott egy óvszert, és gyorsan felgörgette magára, aztán közelebb helyezkedett hozzám, majd ismét mélyen a szemembe nézett.

-Tutira ezer százalékosan biztos vagy benne? De komolyan.

-Igen -bólogattam hevesen.

-Jól van. Lassú leszek, de bármikor szólj, ha nem bírod, vagy bármi baj van, és leállok. Oké? -kérdezte aggódva, mire megint bólintottam.

Elém helyezte magát, majd egy hirtelen mozdulattal belém hatolt, mire egy hatalmasat sikítottam, ő pedig megcsókolt, hogy picit elterelje a figyelmem. Nem fogok hazudni, piszkosul fájt. És vérzett is. Nem mertem megmozdulni, mert tényleg nagyon fájt, úgyhogy egy darabig csak így maradtunk egyhelyben. Aztán mikor a fájdalom enyhülni látszott, elkezdett mozogni bennem. Eleinte nagyon rossz volt, még a hányinger is kerülgetett a sok izgalom miatt, aztán végül a félelmet, és fájdalmat felváltotta az élvezet. Sok idő telt el, mire valóban el tudtam kezdeni élvezni az egészet. Egészen a legvégéig éreztem a fájdalmat, de igyekeztem nem arra koncentrálni. Teljesen mintha egy másik világba kerültem volna, eufórikus állapotban. A végén párat még lökött rajtam, és szinte mindketten egyszerre élveztünk el. Kihúzódott belőlem, majd lihegve mellém feküdt.

-Hát ez... -kapkodtam a levegőt. -Ez eszméletlen volt! -sóhajtottam, mire felém hajolt, és hosszasan megcsókolt.

-Szeretlek -mondta a szemembe nézve. Kicsit persze megilletődtem, mindig megilletődök, mikor ezt mondja, de talán lassan kezdem valóban el is hinni.

-Én is szeretlek -bólogattam határozottan, egyetértően, majd a mellkasára fektetve a fejemet lepihentem.

///Na hűha :D Őszintén, mostanáig sem tudom, hogy ez a rész tutira kellett-e a történetbe. Nem akartam annyira borzasztóan részletesen leírni a dolgot, de azt sem akartam, hogy csak így hiss huss megtörténjen :D Ráadásul ez volt az első, hogy ilyet írtam, fogalmam sincs mennyire jó így. Azért őszintén remélem hogy senkinek nem nyírtam ki a lelki világát ezzel😂
Úgy éreztem ennek már így itt volt talán az ideje, hiszen már kb fél éve együtt vannak, végülis miért is ne történhetne meg.
Na jó, inkább nem dumálok tovább😂 Remélem hogy tetszett, és jól át tudtam adni, őszintén halvány lila fogalmam sincs, milyen lett :D Köszi ha elolvastátok, puszi❤///