Hwajin pov.

Az egyetem kapuját átlépve tekintek a felhős égre, mely mögött a nap lágy sugarai próbálnak utat törni maguknak, ezzel kis fényt hozva a borús délutánra. Az eső csepperegni kezd, az esernyőm után kezdek kutatni a táskámban, míg nem valaki fejem felé nem tart egy esernyőt. Meglepődve fordulok hátra, majd elmosolyodom.

- Már megint a tartóban hagytad. Nem is te lettél volna - mondja Ni-ki fejét megingatva.

- Hehe... - nevetek fel zavaromban. Lassan elindulunk a kis sétányon. Ahhoz képest, hogy az eső cseppereg nincs rossz idő. Egészen kellemes idő van, ahogy azt kora nyárhoz is illik.

- Még mindig hiányzik? - kérdezi Ni-ki pár perc múlva. Felsóhajtva fordítom oldalra a fejem. Már négy év telt el azóta, de még most is ugyanannyira fáj Jake hiánya. Nem tudom elfelejteni szavait és tetteit. Jobban hiányzik, mint mikor nem találkozhattam vele. És minden nap egyre jobban hiányzik...
Azóta egyetemre járok. Ki hitte volna fizikusnak készülök. Egyik legjobb hallagtó vagyok az egyetemen, és néha én tanítom az első éveseket, ezért Ni-ki viccből azt szokta mondani, hogy "Lee professzor asszony", amiért mindig megkergetem. Otthon az átkomat, a Murphy átkot tanulmányozom, hogy még többet megtudhassak én és mások is. Ki hitte volna, hogy az a beszélgetés fogja meghatározni a jövőm?

- Igen... de valamiért érzem közelségét, annak ellenére, hogy nincs velem... - mondom s akaratlanul egy halvány mosoly kúszik szám sarkába. - Na de! Mesélj te! Hogy megy ez a karmáskodás? - kérdezem felvont szemöldökkel Ni-kire tekintve. Jake tényleg szerzett Ni-kinek állást. Őt választotta az új Karmának. Négy év alatt Ni-kinek nem igazán sikerült belerázódni a Karma szerepébe. Természetesen kapott némi segítséget, de eléggé nehézkesen ment neki, főleg úgy, hogy az elején nagyon nem akarta. Nem akarta átvenni Jake helyét. Napokig kellett győzködnöm Őt, amíg hozzá nem vágtam a fejéhez valami olyat, amit azóta is bánok. Lényegében annyi volt, hogy "most azonnal feláll és Karma lesz, mivel Jake bizonyára nem azért választotta pont Őt, mert hasra ütés szerűen Ő volt az első, akit meglátott". Közben pedig szépen fogalmazva elküldtem Őt melegebb éghajlatra, a többi része unpublikus.

- Hát... - mondja tarkóját megvakarva. - Fogalmazzunk úgy, hogy nem a legjobban. - válaszol nevetve. Vállát megpaskolva adom a kezébe az esernyőt. - Mit csinálsz? Megázol.

- Elmegyek Jake-hez. - mondom lehajtva a fejem. - Beszélnem kell vele.

- Akkor vidd az esernyőt, mert elázol és megfázol.

- És te nem? - kérdem felvont szemöldökkel.

- Igazad van, megyek veled. Nekem is beszélnem kell vele.

- Mi? Na, azt nem. - jelentem ki feszülten. Ni-ki felnevet, majd kezembe nyomja az esernyőt. - De...

- Majd legközelebb megyek, nekem úgyis dolgom van. - mondja az ég felé mutatva s a karkötőt leszedve a kezéről tűnik el. Mivel Ő is beiratkozott egyetemre, részben azért, hogy megfigyelje az embereket, így nekünk halandóknak is kell látnunk Őt, ezért hord olyan karkötőt, mint amilyen nekem az a nyaklánc.
Zsebemből előhalászva a nyakláncot teszem fel, hogy ha esetleg természet feletti lény lenne a közelben láthassam Őket. Mikor az egyetemen vagyok nem szeretem hordani, mivel mindig megkérdezik honnan van a nyaklánc, és amúgyis ki örülne, ha előadás közben megzavárná valamilyen szellem vagy más milyen lény és elmesélné neki, hogy halt meg vagy hogyan ijesztett meg valakit...

A fához érve ülök le a földre, kezemben az esernyővel és egy papír szívvel. Nem érdekel, hogy vizes leszek, és megfázok, innen úgyis csak haza megyek.

- Jake... Ezt minden nap elmondom, mikor ideje jövök, de... még mindig hiányzol és szeretlek. Tudom lehetetlen, de érzem, hogy látlak még valaha. - mondom fejem lehajtva. Szemeim összeszorítva tartom vissza kikívánkozó zokogásom. - Hányszor jutsz eszembe anélkül, hogy bármi is történne körülöttem. - mondom fejem megingatva. - Hogy vagy? - kérdezem fejem oldalra döntve. Az eső elcsendesedik és a nap ismét kisüt. - Ezt te csináltad, igaz? - kérdezem kuncogva, majd mesélésbe kezdek. Napi szokásomá vált eljönni ehhez a fához, hogy Jake-kel beszélgethessek. A lelkem békére lel, és úgy érzem itt van mellettem. A papír szívet a fák ágai közé teszem, majd lassan elindulok haza felé. A telefonom megcsörren, így táskám mélyéből kiszedve, meg sem nézem ki az, s elhúzom a zöld ikont. - Jó napot kívánok! Lee Hwajin beszél. Ha nem engem keres kérem nyomja ki a hívást.

- Hwajin csak én vagyok. - mondja Hyoonjin röhögve. Én is elnevetem magam, ahogy realizálódik bennem, hogy a bátyám hívott és nem egy idegen. - Úgy beszélsz, mint ha egy idegen lennék.

- Jól van na, nem néztem meg, hogy ki hív. - mondom durcásan. - De mond csak! Miért is keresel?

- Jah csak azért, hogy megkérdezzem, hogy hogyan van az én egyetlen húgicám.

- Mire célzol? - kérdezem szemöldököm ráncolva. Egy pillanatra eszembe jut a pillanat, mikor Hyoonjint és Hyejint kioktattam, hogy hogyan voltak képesek belefolyni egy ilyenbe, mert az egy dolog, hogy én, de Ők? Bár nem haragszom Hyoonjinre, annak ellenére, hogy Ő is bűnös ebben az egészben, de tudom, hogy Yoon Mok manipulálta Őt. Azóta sokkal közelebb kerültem Hyoonjinhez, de Hyejinhez is. Néha én is bemegyek a központba meglátogatni Őt, mondván: a tudós egység emberi tagja vagyok. Ebben az a legszebb, hogy mindenki elhiszi.

- Csak általánoságban kérdezem. - mondom s hallom a hangjába, hogy vigyorog.

- Randira mész? Vakrandit ígértél velem az egyik haverodnak? Ha az utóbbi ne folytasd, tudod mi volt a vége annak az egynek... - kérdezem ki, mivel általában akkor ilyen a hangja, ha valami ezek közül megtörténik. A jó tanuló fiúból, lett egy gamer bajkeverő. Áldom az eget, hogy legalább a tudás nem porladt el és az agya eldugott helyén ott van minden.

- Mi? Nem. Nem megyek randira. És igen tudom mi volt a vége. A fejére öntötted a vizet, mert meguntad a gamer féle udvarlást. - mondja a végére nevetve.

- Akkor... TE FOGADTÁL VALAMIBEN? MEGŐRÜLTÉL! - akadok ki egy pillanat alatt, mikor eszembe jut a harmadik variáció.

- Nem, kivételesen nem. - mondja majd felsóhajt. - Igazából csak át kéne jönnöd. Beragadtam a...

- Ne folytasd, rohanok!

- Köszi... - mondja kínoságában elnevetve magát. Kinyomom a hívást, majd a lakása felé veszem az irányt sietősen.

- Murphy átok megfigyelése 899. Egy Murphy átkos soha ne zárjon magára semmilyen ajtót. Főleg, ha gamer.

Jake pov.
Négy évvel ezelőtt...

Mély levegőt véve lépek be a helyiségbe, ahol Sae vár. Meghajolva nézek magabiztosan Sae szemeibe.

- Mi érzel? - kérdezi lágy hangon.

- Egyenlőre nem érzek változást az élet és halál között. Kivéve, hogy a fájdalom eltűnt. - mondom kezemre nézve. Sae közelebb jön, majd s kézet vállamra szeretné tenni, de átnyúl rajtam. - Bizonyos lények átnyúlnak rajtam, köztük az emberek és te is...
- teszem hozzá.

- Én nem erre voltam kíváncsi Jaeyoon. - mondja Sae kuncogva. - Az érzelmeidre vagyok kíváncsi.

- Oh. - mondom halkan, fejem lehajtva. - Nehéz elmondani... Szerettem volna még egy kis időt, melyben elmondhatok még pár dolgot Hwajinnak és Ni-kinek, de hazudnék, ha azt mondanám, nem készültem fel. Már rég sejtettem, hogy ez lesz a vége. Sok parancsot megszegtem, amit a felettem lévők adtak. Tudtam, hogy ennek következménye lesz, bár nem akartam elfogadni. Még nem akartam. Időt szerettem volna arra, amit végre megtaláltam.

- Igazad van. Megszegted a parancsokat. Tudtad, hogy következménye lesz. Megérte? - kérdezi Sae.

- Igen, megérte. - válaszolok és akaratlanul elmosolyodom. - Milyen büntetést szabsz ki nekem?

- Egy új feladatot bízok rád, de az előkészületek eltartanak pár ideig. - válaszol Sae magabiztos mosollyal arcán.

...

Az ajtón kilépve indulok el a hídon. A túl oldalon már Jungwon vár, hogy az ítélet után átkísérhessen.

- Hyung! - hallom meg Ni-ki hangját mögülem. Megállva fordulok meg. Ni-ki magához szorítva zokog vállamon. Lágyan simítok hátára, nyugtatgatva. - Hyung nem hagyhatsz itt minket. H-ha nem lettem volna ennyire meggondolatlan... Ha nem engedtem volna el egyedül Hwajint... Én vagyok a hibás! - mondja zokogva. Lassan lefejtem magamról kezeit. - H-hyung!

- Nem te tehetsz róla!

- Hyung nem teheted ezt! - tiltakozik fejét rázva. - Nem hagyhatsz itt minket.

- Az élet mindig döntetlenre játszik. Ezt jól jegyezd meg... Karma. - teszem hozzá halkan a végén, s haját összekócolom. Majd megfordulva indulok tovább. Jungwonhoz érve nem hallom Ni-ki zokogását.

- Helyes kis krapek. - jegyzi meg Jungwon Ni-kire tekintve. - Ki ő?

- Az új Karma.

- Úgy látszik, te is tudsz fejlődni. - mondja Jungwon csipkelődve, majd sóhajtva folytatja. - Gondolom tudod az ítéleted...

- Igen, tudom. - mondom s apró mosoly kúszik arcomra.

Jelen

- Kopp-kopp. - mondom játékosan, miközben bekopogok Hwajin lakásának ajtaján.

Mivel senki sem válaszol, ezért a zárt megpiszkálva lépek be a tiszta lakásba. Körülnézve megyek a hálószobába. Egészen különleges szobája van. Az egyik falon egy nagy fa látható míg a szemben lévőn egy parafatábla és mellette cetlik, képek ragasztva a falra. Pár kép róla és barátairól, köztük Ni-ki is. A parafatáblán és a cetliken megfigyelések vannak.

- Komolyan Hwajin? - kérdezem vigyorogva. Tényleg tanulmányozni kezdte a Muprhy átkot. Akkor...

Az író asztalára tekintve találom meg a keresett könyveket. Fizika könyvek. Mosolyogva ingatom meg a fejem, majd kezembe veszem a könyvet és bele-beleolvasok.

Az ágyára ráülve nézek végig a szobán, majd mély levegőt véve lépek közelebb a falhoz, amin a fa van.

- Fogadjunk úgy fogsz dalolni, mint egy kis madár. - mondom, majd a festett fához érek. Az emlékképeket, amiket keresek, csak úgy ontja magából. - Na, akkor nézzük meg mennyit változott a világ még nem voltam! - mondom kinyújtozva.

Hwajin pov.

A tegnapi Hyoonjin kiszabadítási akció után egyenesen haza mentem és az ágyat céloztam meg. Reggel késésben voltam így sikeresen eltörtem egy tányért és egy poharat is... De legalább nem estem fel!... Jó ez hazugság, felestem az egyetem előtt...

Holnap szombat és most összegyűlik a család. Anya kijelentette, hogy kötelező mindenkinek megjelenni, és nincs kivétel! Nincs ellenvetésem ellene, most nincs vizsgaidőszak, és már rég volt, hogy együtt tudtunk lenni egy napig, mint egy család.

Az egyetem folyosóján barangolva nézem a falat, melyen régi képek lógnak a volt diákokról és tanárokról. Ni-ki rohan mellém izgatottan.

- Te meg mit keresel itt? Rossz szárnyba jöttél. - vonom kérdőre, de nem is figyel rám.

- Találkoztál már vele? - kérdezi Ni-ki, mire zavartan nézek rá.

- Kivel?

- Szóval még nem... Nem mondtam semmit. Felejts el mindent! - mondja védekezően, de már késő, leesik. Eszeveszett gyorsasággal rohanok ki az egyetem kapuján. Neki rohanok valakinek és majdnem az útra esek, de az illető megtart.

- Bocs. - mondom s a fejem rá vezetem.

- Úgy látszik folyton belém botlasz. - mondja Jake mosolyogva.

- Jake! - kiáltok fel s nyakába ugrok. - Mondd, hogy nem álmodom! Mondd, hogy ez a valóság! Mondd, hogy nem hagysz el többször! Mondd, h-

- Hogy én a sötétség vagyok, és te a világosság. - fejezi be helyettem. - Ígérem nem tűnök el többször. Ígérem, hogy melletted maradok és nem hagylak el! - mondja, majd magához ölel. - Szeretlek! - suttogja halkan.

- Én is. - mondom halkan. Könnyeim nem tudom visszatartani, pár csepp kicsordul. Lassan közelebb hajoltunk egymáshoz, ajkaink majdnem összeértek, de ekkor...

- Yah, én nem kapok ölelést? - kérdezi Ni-ki durcásan, mire mindhárman felnevetünk.
Jake-re tekintek, aki mosolyogva néz engem. Most már... Végre... Végre veled lehetek...

Köszönöm...

VÉGE

Jó reggelt! Meglepiii:3
Most már tényleg vége. xD

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a könyvet, és köszönöm azoknak az embereknek, akik mind végig támogattak a könyv írása közben.
Remélem tetszett, és hogy nem volt annyira rossz. ^^" <3

Érdekességek/tények:
- Mindig is tudtam, hogy mi lesz a vége, és hogyan lesz az szétosztva.
- Hwajin és a testvérei megtudták, hogy Yoon Mok a felmenőjük
- Hwajin az előző tény miatt is tanulmányozza a Murphy átkot
- Jake lett Boldogság, mert ugye a fejeseket pótolni kellett, így szegény nem vonulhatott nyugdíjba
- Rose nem emlékezett az előző életére, de Yoon Mokra igen, és soha nem szeretett bele senkibe a második élete során
- Nem jut eszembe más xD ^^"
Ha valami kérdésed lenne a könyvvel, vagy a cselekményével kapcsolatban, nyugodtan feleteheted nekem<3

Továbbiakban:
Az ULE (Utolsó lépéseink együtt) folytatásra kerül. Nem kezdek bele újba addig, amíg azt bennem fejezem, mert úgysem lenne időm és türelmem megint kettőt írni. xD
Ha minden igaz nyáron sokkal aktívabb leszek.
Mindenkinek hajrá, már nincs sok hátra a suliból, kitartást! Vigyázzatok magatokra, és fordítsatok magatokra elegendő időt!<33