Pár órával ezelőtt...

Egyetlen egy személy tud mindent az egész világon. Tőle kell segítséget kérnem, de az nem lesz a legegyszerűbb. Mégis... meg kell valahogy oldanom... mindenképpen...

Egy másik helyiségbe sietve meggyújtok egy papírt, ügyelve arra, hogy a tűz ne terjedhessen tovább. Zsebembe nyúlva veszek ki egy hó fehér madár tollat. Reménykedve dobom be a lángok közé. Csak kérlek, sikerüljön...

- Sejtettem, hogy nem sokára eljön az ideje annak, hogy segítségemet hívd. S lám, valóban igazam lett. - hallom meg lágy hangját, s szinte látom, hogy mosolyog.
A tűz ebben a pillanatban kialszik, s egy levél kerül a helyére. Kezembe véve olvasom el.

- Köszönöm. - suttogom halkan s hálásan felemelem a fejem.

Határozottan állítok be főfőhöz, vagyis a legnagyobb fejeshez.

- Mit akarsz Karma? Talán elkaptad a gyilkost? - kérdezi megvetően. - Vagy azért jöttél, hogy elmond, megszegted a parancsot. Egy mozdulatba telik és a lány nem vehet többé levegőt. - mondja gúnyosan elmosolyodva. Kezem ökölbe szorítva próbálom kontrollálni érzéseim. Válaszul csak leteszem elé a levelet.

- Tudom, hogy mit tettél. - mondom érzéstelenül. Vonakodva kezébe veszi, majd zaklatottan elolvasja a levelet. - Nem hiszem, hogy szándékodban áll tagadni, szóval-

- Szóval, mi? Mi van? - kérdezi ingerülten.

- Csupán egy kicsi segítség kéne egy-két dologban. - mondom elmutogatva.

- Miből gondolod, hogy segítek? - kérdezi keresztbe font karokkal.

- Miért csinálja ezt mostanában mindenki? - kérdezem magamtól fejem fogva. - Szükségem van a segítségedre. Súlyos ára lesz, ha nem teszünk semmit. - mondom, mire gondolkodni kezd, majd bólint.

- Rendben. Avass be a részletekbe. Gondolom tervekkel jöttél hozzám, és nem a semmivel. - mondja egy enyhe mosolyt eleresztve. Ebben van valami csali, vagy valami... Túl könnyen bele ment... Lehet, valami eszébe juthatott... Mindegy, teljesen lényegtelen, most csak arra kell koncentrállnom, hogy megmentsem Hwajint Yoon Moktól!

- Igen, valóban egy tervvel jöttem ide. - mondom s közelebb sétálok asztalához. - Yoon Moknak van egy belsős embere, akit te nagyon jól ismersz... Fő. - ennyit mondok, s egyből minden összeáll a fejében. - Van egy olyan érzésem, hogy nem sokára Yoon Mok ismét akcióba lendül, és akkor már fő is ott lesz. Akkor lesz szükségem rád. Legfőképpen az lenne a feladatod a tervemben, hogy Őt kivond a képből. De, ha valamilyen komplikáció lépne fel azelőtt, akkor mindenképpen számítok rád.

- És mi a tervednek a többi része?

- Nem teregetem ki a lapjaim senkinek sem. - mondom s egy meghajlás kíséretében elhagyom a helyiséget...

Jelen

- Most. - ahogy ezt kimondom megjelenik főfő s az előttem álló főre tekint. Ahogy fő elenged köhögve esek a földre. Főfő azonnal támadásba lendülne, de megállítom Őt. - Még ne támadj!... Használj szavakat. - mondom nehezen, levegőért küzdve.

- Mit keresel itt? - vonja kérdőre fő főfőt. Ebben a pillanatban megérkezik még egy személy.

- Nocsak-nocsak, összegyűlt a színes társaság! - jegyzi meg Yoon Mok gúnyosan nevetve. Főfőnek aprót intve adom meg a jelet.

- Testcsere feloldása. - mondja, miközben alig egy másodperc alatt megérinti Yoon Mokot és az épp megérkezett Hyoonjint. A terv első része sikerült, most jöhet a második.

Főfő megállítja az időt, hogy csak a természett feletti lények tudjanak mozogni. Az emberek semmit sem erzékelnek, ha ilyenkor valami történik így kitudjuk iktatni főt. Ha minden úgy alakul, ahogy előre megterveztem, akkor főfő és fő a harc további részébe nem tud beleavatkozni.

Ni-ki hozzám rohanva guggol le mellém.

- Jake-

- Minden rendben. Csak maradj a helyeden és vigyázz Hwajinra! - mondom neki halványan elmosolyodva. Vonakodva megy vissza Hwajin mellé, miközben Hyoonjint is odahúrcolja.

- Nem gondoltam volna, hogy itt látlak. - mondja főfő hergelve főt.

- Miért? Azt hitted csak egy nyápic vagyok, aki utánad takarít? Hidd el, nem! Én sokkal több vagyok, mint te.

- Yoon Mok megölte Igazságot. - szólok közbe. Fő lesápadva tekint rám. Fő és alfő már évszázadokkal ezelőtt egymásba szeretett...

- Miről beszélsz? - kérdezi ingerülten. S elém jön. - Hazudsz! - mondja s gallérom megragadja.

- Mi okom lenne hazudni neked? Egyébként nem tűnt fel, hogy pár napja nem volt dolgozni, pedig mindig bent szokott lenni? - kérdezem a már síró főtől. - Nem mellesleg tudom a mocskos titkaid. - mondom s közelebb hajolok füléhez. - Azt is, hogy azért álltál Yoon Mok mellé, mert elakartad venni a legnagyobb fejes helyét.

- Hazug! - kiált fel s ellök, így a falnak esek. Most már minden rajtad áll Boldogság!

- Helyes cselekedet! - szól rá erőteljesen főfő. - Gyere, - mondja megenyhülve s magához öleli a zokogó férfit. - megbocsájtást kell kérnünk Saetől a bűneinkért. Mindketten védkeztünk, és a feladatunkat megtagadtuk, így ugyan olyan hibásak vagyunk. - mondja s átkarolja főt, majd hátranézve bólint s feloldja az időt, s ezzel elmennek.

Határozottan felállok s Yoon Mokra nézek, aki már visszanyerte erejét. Nem úgy, mint Hyoonjin.

- Úgy látszik egy-egyellen lesz. - mondom féloldalas mosolyra húzva szám. Tőröm felveszem a földről, amit megpörgetve nézek Yoon Mok szemébe.

- És mi van azzal a gyerekkel? - kérdi felvont szemöldökkel, késével Ni-kire mutatva.

- Nem bánt, te sem bántod. - mondom hátra nézve. Ni-kin látszik az akarat, de megrázom a fejem. Majd Hwajinra nézek, aki megilletődve, de mégis harciaságát nem leplezve figyeli a történéseket. - Semelyiküket sem.

- Felőlem, - mondja vállat vonva Yoon Mok. - de akkor én is hozok egy szabályt. Halálig játszunk.

- Rendben. - mondom s támadó állást veszek fel.

- Jake! - kiált fel Hwajin és Ni-ki egyszerre. Yoon Mok széles mosolyra húzza száját. Egy másodpercig sem rest cselekedni, egyből támadásba lendül.

- Ne tagadd meg az erőd, én sem fogom! - mondja s természet feletti erőt vet be, így a falnak esek. - Nem kell ide finomkodás! - mondja, ekkor előhívja parazitáját.

- Nem úgy volt, hogy nincs társ? - kérdezem a parazita mozgását figyelve. Ez így nagyon nem lesz jó... Valamit ki kell találnom...

- Én egy szóval sem mondtam, hogy nem használok semmilyen segítséget. - mondja támadásra intve parazitáját, mely a legutóbbi harc óta erősebb lett.

- Ez nem igazságos...

- Tudom, de te sem vagy az. Nem gondolod? - kérdezi oldalra biccentve fejét. A parazita rettenthetetlenül próbálja átlépni a határvonalat, amit közte és magam között húztam. Biztonság kedvéért időközben Hwajinékra húzok egy védőpajzsot, amit az ellenség nem tud átlépni, de Ők sem.

- Miért nem támadtad meg főfőt, a legnagyobb fejest mikor itt volt? Pont annyi időd lett volna, hogy végezz vele... - kérdezem Yoon Mokra tekintve, aki elégedett mosollyal figyeli, ahogy teremtménye átlépi a vonalat és vadan nekem ugrik.

- Én nem cselekszem meggondolatlanul, mint egyesek. Mindennek meg van a maga ideje. - hallom meg gúnyos hangját. Nem tudok figyelni rá és a parazitára is egyszerre, ezt hamarosan ki is fogja használni, mikor feltűnik neki. Még az előtt kéne kiiktatnom a parazitát, hogy rájönne erre...
Ha a sarokba tudnám szorítani a parazitát és húznék rá egy védőpajzsot akkor nem tudna kitörni, és a szabadulás erőlkedésében elfoszlana...

Ahogy megkezdem rögtönzött tervem Yoon Mok ismét megszólal.

- Úgy látszik van valami ötleted. - mondja s meghallom léptei hangját. - Akkor megnehezítem, hogy ne legyen olyan könnyű. Nem jó az élet kihívások nélkül. Nem igaz Karma? - kérdezi, miután egy pisztoly dörrenés hangzik el. A golyó egyenesen mellettem köt ki.
- Ne legyél már ennyire unalmas! - mondja Yoon Mok miközben lead még egy lövést, ami lábam célozza meg. Nem foglalkozva vele védem ki a parazita következő ütését s egyre közelebb taszítom a sarokhoz. Egy erőhullámmal teljesen beszorítom a sarokba s gyorsan egy védőpajzsot húzok rá. - Úgy látszik a játékszerem ócska volt. Bár nem is bánom annyira, talán izgalmasabb lesz így. - mondja Yoon Mok gondolkodva. Ismét meghúzza a ravaszt, ami karom találja el, mert nem figyeltem eléggé mozdulataira. - Ajj, ez kifogyott! - mondja szomorúsagot tettve, majd eldobja a pisztolyt és kezébe egy kést vesz. - Akkor marad a régi módszer. - mondja féloldalasan elmosolyodva. Lassan közelebb halad. - Én a helyedben vigyáznék ezzel a késsel, ha nem terveznék hamar meghalni, mert egyetlen szúrás is végzetes lehet számodra.

Tőrömre rámarkolva ugrok el szúrása elől. A beázott plafonról lepottyanó vízcseppeket Yoon Mok felé irányítom egy kisebb elterelés kedvéért, mintha az lenne a fő támadásom. Majd ahogy mögé kerülök hátára egy kisebb vágást ejtek. A fájdalomtól felordít s a földre zuhan.

- Add fel, máshogy is elérheted a célod! - mondom elé sétálva.

- Tévedsz... - mondja halkan közben fejét megingatja. - Soha nem adom fel! - mondja s hirtelen feláll. Kezét vállamra teszi, úgy döfi belém kését.

- JAKE! - kiált fel Hwajin kétségbeesetten. - Eressz el Ni-ki...!

Szemem levezetem, a fájdalom belém nyílal. Egy pillanatra minden védőpajzsom leereszt. A parazita kiszabadul, de nem tart sokáig öröme, mivel elporlad, mert túl sokáig erőlködött a szabadulásért.
Yoon Mok erőteljesen ellök, így a falnak neki esek. Érzék szerveim tompulni kezdenek, valami furcsa érzés kerít hatalmába. Levegőért kapkodva tekintek tőrömre. Nem hagyhatom, hogy egy apró szúrás miatt elvesszen minden...

- Ni-ki!... Ha ennek vége ígérem újra lesz állásod! - mondom, miközben összes erőm összeszedve felállok s Yoon Mok elé sétálok.

- Jake... - hallom meg Ni-ki remegő hangját.

- Micsoda meglepetés! - mondja Yoon Mok rám tekintve. - Úgy látszik Karma sem tudja feladni. - mondja féloldalas mosolyra húzva száját. - PUSZTULJ! - kiált fel, majd egy erőhullámmal ismét a falnak taszít.

- Hwajin... szeretlek! - mondom rátekintve s egy halvány mosolyt küldök felé. Arcáról könnycseppek gördülnek le.

- Mindjárt rosszul leszek tőled! - mondja Yoon Mok öklendezve. Egészen közel jön. Kezében lévő kést ismét szúrásra kényszeríti. Ugyan abban a pillanatban döföm aranyló tőröm belé. Egy kisebb fény sugár jelenik meg körülöttünk, amely szinte már vakító.

- Az ítélet... halál. - mondom ki halkan s az összes erő, mely akaratamból származott, kiszáll belőlem. Erőtlen testem a földre esik, lelkem mellette áll.

Hwajin zokogva mellém Ni-kivel együtt. Kétségbeesetten pofoz fel, majd kezd rázogatni annak reményében, hogy felébredek. Ni-ki lehajtott fejjel teszi vállára kezét.

- Én is szeretlek... - suttogja zokogva, miközben élettelen testem magához öleli. Valaki megkoppogtatja a vállam. Hátra fordulva veszem észre a kaszást.

- Szia Jungwon! - köszönök neki. - Rég volt már barátom, igaz?

- Te meg mit keresel itt? - von kérdőre kissé remegő hangon.

- Ez egy rend kívüli eset lesz... Yoon Mok?

- Már várja a második ítéletét.

- Rendben. - mondom s átlépek a túloldalra. Yoon Mok az elágazásnál ül s várja, hogy odaérjünk mi is. - Hogy érzed magad? - kérdezem tőle leülve mellé.

- Őszintén? Izgulok. - mondja s halványan elmosolyodik. - Sajnálom a történteket. - mondja s felsóhajt. - Egy csomó lélektől kell elnézést kérnem...

- Már nem tudsz változtatni a dolgokon.

- Tudom, de megfogadtam Neki, hogy ezt fogom tenni, ha egyszer meghalok. - mondja vállat vonva, s mikor Jungwon is megérkezik feláll.

- Megvan. - mondja Jungwon, mire bólintok egyet.

- Yoon Mok. Született 1920. augusztus 22. Szülőhelye Szöul. Egy szegény kis családban született. Nem volt testvére. Egy művészeti egyetemre járt, ahol megismerkedett egy lánnyal, akit felkért, hogy legyen a modellje. Sokat találkoztak, mígnem egymásba szerettek. Nem tudta, hogy a lány egy természet feletti lény, az úgy nevezett Boldogság lánya volt. Előle szökött át az emberek világába. Boldogság nem engedélyezte szerelmüket, sőt megtiltotta, mivel egy természet feletti és egy ember nem lehet egymásba szerelmes. Mindennek ellenére mégsem szakították meg kapcsolatukat. Ezért Boldogság egy másik természet feletti lényt kért meg, hogy szedje szét a gerle párt, Karmát. Boldogság azt kérte, hogy ölje meg a lányát. Karma nem akarta megtenni, de parancsnak kapta így teljesíteni kellett. Egy esős napon Mok és a lány útnak indultak autóval. Balesetet szenvedtek, egy defekt miatt. A lány belehalt a balesetbe. Azonban egy valamiről senki sem tudott. A lány terhes volt. Karma a lánynak azt mondta, hogy a gyermeke visszatérhet az életbe, de egy átok fogja sújtani, a Murphy átok. Mok nem tudta, hogy a gyermeke életben van. Csak kétségbeesetten vissza akarta hozni kedvesét. Egy természet feletti lényhez fordult segítségért, aki képes vissza hozni embereket a halálból, ha még nem lépték át a mennyország vagy a pokol kapuját, Igazságot. Igazság megpróbálta visszahozni a lányt, de az nem sikerült. Ezután Mok Karmát akarta felkeresni, hogy ölje meg Őt, mert látni akarta az ő kedves rózsáját, de ez sikertelennek bizonyult. Nem vehetett véget életének, mert akkor esélye sem lett volna látni a lányt. Ezért keseredetten ült egyedül az egyik nap a folyó partján, mikor egy idegen sétált mellé. Azt mondta neki, hogy van esélye újra látni szerelmét, ha megöli Boldogságot. De ezt csak úgy érheti el, ha előbb megöli Karmát, aki védelmezi Őt. Egyedül úgy tudja felhívni Karma figyelmét, ha embereket gyilkol. Mok habozás nélkül belement annak ellenére, hogy az esze tiltakozott ellene. Az idegen, Helyes cselekedett meghosszabította életét, hogy több ideje legyen véghez vinni rizikós tervét. Azonban az egész egy hazugság volt, mert Helyes cselekedett csak Boldogság helyét szerette volna. Kiakarta használni Mok dühét és szomorúságát... Mok hosszú éveken keresztül ölt embereket, miközben személyisége teljesen átdeformálódott. Végül halála napján sikerült vágya, Karma vele együtt vonult át a túl oldalra. - fejezem be Yoon Mok élete mesélését s rátekintek. Térdre borulva sírja el magát, mint egy kisgyerek. Leguggolok mellé s hátát gyengéden paskolva nyugtatom.

- Rose... - mondja Yoon Mok. - Ő hova került? - kérdezi rám nézve.

- A mennyországba. - válaszolok, majd Jungwonra tekintek, aki már készen áll elárulni az ítéletet.

- Rendben... - mondja s feláll, majd Jungwonra tekint, aki megköszörüli a torkát.

- Szóval... - kezd bele Jungwon kissé zavartan. - Mivel több száz embert megöltél az évek alatt nem születhetsz újjá, - mondja s egy kis szünetet tart, ezzel egy fajta feszültséget tart fenn. - azonban Sae még is úgy döntött a mennyországba juthatsz, hogy találkozhass Rose-zal. Viszont neki még van három élete, de most még találkozhatsz vele. Hatalmas nagy mázlid van, pont ma lesz leküldve...

- Tudok várni és... Köszönöm! - mondja meghajolva ekkor kinyílik a mennyország kapuja. Egy lány rohan le a lépcsőn s Yoon Mokra ugrik. - Rózsaszálam!

- Szerintem nekünk mennünk kéne. - mondom Jungwonnak. Bólint egyet, majd elindul a központ fele, követem Őt.

- Mi történt? Hogy-hogy nem kell azonnal elrohannod? Mond, hogy nem... - von kérdőre azonnal, miközben megállunk a központ kaszás részénél. - Mond, hogy csak szünetre mész...

- Nálam nincs is olyan, hogy szünet. - nevetem el magam, de amint meglátom Jungwon komor tekintetét elnémulok.

- Akkor most tényleg...? Tényleg lejárt az időd? - kérdezi Jungwon remegve. Válaszul csak bólintok egyet.

- Nekem mennem kéne Saehoz... - mondom kissé félve. Jungwon bólint egyet.

- Sosem találkoztam még ilyen balekkal! - mondja Jungwon szipogva, miközben halványan elmosolyodik. Én is elmosolyodom, majd egy nagy levegőt véve elindulok Saehoz.
Nem gondoltam volna, hogy így fog véget érni az életem. Szerettem volna még Hwajinnal lenni, elmondani neki rendesen, hogy szeretem Őt. De úgy látszik, nekem csak ennyi jutott...

Vége