Jake pov.

Hwajin fejét utoljára megsimogatom, majd elköszönök tőle s elhagyom a játszóteret. A központ felé kezdek el rohanni.

Hol van már Karma?... Pont ekkor nem tudja meghallani azt a retkes vészjelzőt Karma?... Kéne Karma is a számláláshoz...

És több s több ilyen mondat, gondolat hallatszik el fejemben. Ami arra utal, hogy bizony gond van a központban. Lépteim fokozatosan egyre gyorsítom, hogy minél előbb a központba érhessek.

- Aish, Jake nagy gond van! Miért nem tudtál hamarabb jönni? - kérdezi Yoona. Szemöldököm ráncolva nézek rá. Mióta hív Jake-nek, mindig is Jaeyoonnak szólított.

- Miért mi történt? Egyébként miért volt ilyen nehéz bejutni? - kérdezem zavartan. Nem kérdezek rá miért Jake-nek és nem Jaeyoonnak szólított, mert most kisebb gondunk is nagyobb ennél.

- Behatoltak! - mondja Yoona s ekkor egy sikoly hallatszik az emeletről. Nem gondolkodok egy cseppet sem, rögtön az emeletre rohanok. Minden egyes helyiségbe benyitok, míg nem megtalálom a behatolót a nagyteremben.

Egy elszökött lélek...

Mélyet sóhajtva próbálok közelebb kerülni a lélekhez. Egy rossz mozdulat és valakinek baja eshet.
Amikor a lélek meglátja, hogy közeledni szeretnék hozzá felém fordulva felhorkan s túszai elfutnak. Egy kissé megnyugszom.

- Te meg ki a franc vagy? - kérdezi a lélek. Fejem megingatom s egyre közelebb megyek hozzá. - Ne közelíts, fegyver van nálam! - mondja idegesen, egy pillanatra sem állok meg. A lélek idegesen szorongatja a kezében lévő kést.

Yah Karma! YAH!... Ez a lélek ma hagyta el a testét... E... gész életében nem tett semmi rosszat, de i... tt, mintha kifordí... tották volna. Az egyik kaszás majd... nem leesett. Ne csinálj semmi... t, nem sokára le... jár az időd,... ne kavarj po...

Nem tudom végig hallgatni Yoona mondandóját. A lélek felém rohan, s védekezni is alig van időm. Apró vágást ejt felkaromon. Csuklóját megfogva szorítom meg, hogy elejtse a kést, amit azonnal elrúgok. Másik csuklóját is megfogom s a falnak lököm.

Karma...

A lélek lábát használja szabadulási eszközként. Sikeresen hasba rúg, s a falnak repülök. Azonnal felállok s támadó pozíciót veszek fel. Intek a léleknek, hogy jöjjön nyugodtan. Egy pillanatot sem haboz, megiramodik felém. Legfőképpen védekezek s csak kisebb ütéseket mérek rá.

Igazság szerint a lelkek ezt már nem is érzik meg annyira. Épp, hogy megérzik a legerősebb ütéseket, de azokat is csak különféle eszközökkel lehet rámérni a lekekre. Mint például a tőröm, de az ilyen eszközöket csak felhatalmazással lehet használni. Annak hiányában súlyos következmények az ára.
Mégsem üthetem meg teljes erőből, mivel tiltja a szabály.

Bármennyit küszködik, olyan érzésem van, mintha egyre erősebb lenne a lélek s egy cseppet sem fáradna. Egyáltalán, hogy bír ilyen sokáig a köztes világban lenni? Akik itt ragadnak, gyengülni, fáradni kezdenek, majd szép lassan eltűnnek. Mégis ezen a lelken semmilyen reakció nem látható, érezhető. Ez hogyan lehetséges?

- Yah te! - szól hozzám megállva a lélek. - Nem unod még? - kérdezi s meg egyet behúz. - Ezt és a folytonos parancsokat? Az engedélyeket? A vészradart? - kérdezi vigyorogva. Honnan...? Honnan tud erről? Egy lélek nem tudhatja sehonnan sem, hogy a karma mit csinál vagy mi történik vele.

Karma!.. Most azon...nal állj... le! Mene... külj!

Egy villanás...

Csak egy villanás erejéig, de meglátok egy fekete árnyat a lélek mögött. Ami, mintha megfertőzné a lelket.

Feltápászkodva veszem elő tőröm. Ha engedéllyel, ha engedély nélkül, meg kell állítanom.

- Yoona... adj engedélyt! - mondom idegesen. S egyre erősödő ütéseit próbálom kivédeni, kisebb-nagyobb sikerrel. A tőrre nézek annak reményében, hogy a Yoona megadta az engedélyt. De semmi. Ahogy gondoltam. Sajnálom. Nem tehetek mást.

Ahogy ismét felém rohan a lélek, a tőrt használva ejtek rajta sebeket. A lélek kiterül a padlón s a fekete árny kiszáll belőle. Egy üveget gyorsan felkapok a földről s az árnyat bele zárom.
Hosszan kifújom a levegőt s kiterülök a padlón én is, a lélek mellé. Pár alakot látok meg, akik felém hajolva kérdezgetnek, de már nem hallom, hogy miről. Azért mégis eltelt pár száz év, mióta harcoltam egy lélekkel engedély nélkül.

Erős fej fájásra ébredek fel. Fehér plafon fogad először. Idegesen ülnék fel, de hasfalamba iszonyatos fájdalom nyilal. Mellettem Yoona ül fapofával.

- Meg akarsz halni te őrült? - kérdezi Yoona rezzenéstelen arccal. Meglepetten nézek rá.- A fejesek várnak. Ha kész vagy, tudod hova kell menned. - mondja s feláll, majd elhagyja a szobát. Lassan felülök s körül nézek. Ez Yoona irodája.

Szemem megdörzsölöm, majd felállva lassan elsétálok az ajtóig. Komótosan indulok el a fejesek irodája felé. Tisztában vagyok és voltam is, hogy milyen következményekkel jár ez az egész. Ezért nem számítok semmi jóra.

Ahogy az iroda elé érek nagy levegőt veszek, majd benyitok. A fejesek szigorúan méregetnek. Idegesen leülök s várom, hogy mikor kezdik a fejmosást.

- Karma... - szólal meg az egyikük. - Hogy merészeled engedély nélkül használni a tőrt? - kérdezi erélyesen.

- A lelket egy fekete árny szállta meg, valószínűleg egy parazita. - válaszolok rezzenéstelenül. A paraziták lelkekből táplálkozó fekete lények. Akik kedvükre irányítják a megszállt lelkeket. - Ha nem cselekedek, valakinek baja is eshetett volna.

- Karma! Az a lélek elpárolgott, pedig még három élete lett volna hátra. Ez volt az első élete. Felfogtad mit tettél?

- Igen, felfogtam. - mondom s kezem ökölbe szorítom. - És maguk tisztában vannak azzal, hogy az a lélek elfogott ártatlan dolgozókat? Inkább Ők halljanak meg? Maguk mit tettek volna a helyemben? Szépen átsétáltak volna az ellenőrzőn és tovább mentek volna, hogy tudják maguk megvannak?

- Igen, mi pontosan ezt tettük! - mondja az egyikük a jobb szélén. Mérhetetlen düh lepi el eszem. Nehezemre esik visszafogni magam.

- A mi feladatunk az, hogy boldogá tegyük a lelkeket és, így az embereket. És te! Te csak azért vagy, hogy megbüntesd, akiket meg kell.

- És? - kérdezem morogva.

- Hogy meré-

- És? Akkor a munkatársainkat nem kell megvédenünk? - kérdezem már kiabálva. Már nem tudom irányítani az indulataimat.

- Nem, hisz Ők pótolhatóak. Ahogy te is az vagy. - mondja az, aki eddig meg sem szólalt. - Ugye tisztában vagy vele, hogy mindjárt lejár az időd? Tik-tak. És már te is csak por leszel. - mondja vigyorogva. - Ideje kiszabni a büntetését.

- Felére csökkentjük az éveid, mint a karma. - mondja az, aki középen ül, hisz kilencen vannak.

- Rendb-

- Úgy hallottam kapcsolatba került egy ember lánnyal. - mondja a balszélen ülő. Hirtelen állok fel, így a szék, amin eddig ültem, felborul.

- Oh, szóval igaz. - mondja a középen ülő.

- Azt is hallottam, hogy naponta találkoznak munkán kívül. Mivel a lány Murphy átkos, így eleve minden nap találkozhatnak. És úgy hallottam, hogy tudja Ő a karma. Ezt pedig Ő árulta el a lánynak. - folytatja a mesélést a balszélen ülő, rám mutatva az 'Ő'-nél mindkét alkalommal.

- Szakítsd meg vele a kapcsolatot! - mondják azonnal összesen.

- Ha nem a lánynak esik baja!

- Nem azt mondták, hogy az emberek boldogsága és az igazságszolgáltatás a feladatunk? Ez egyáltan nem igazságos. - mormogom az orrom alatt. Legszívesebben ordítanék velük, de nem tehetem.

- Meg fogunk figyelni Karma. Nem beszélhetsz, nem találkozhatsz vele, ha csak nem munkáról van szó. - mondja az egyikük, már nem is érdekel melyikük. - Elmehetsz!

Meghajolva megyek ki s idegesen csapom be magam után az ajtót. Yoona áll ott. Szemébe nézek, majd idegesen elindulok.

- Jaeyoon... - mondja s kezemre fog, ezzel megállít. Indulatosan rántom ki kezem szorításából.

- Csak hagyj békén! - mondom s idegesen kisétálok az épületből. A tetőre felmászok. Fejem már fáj, zsong az indulattól s a gondolatoktól.

Mit kéne tennem?