Hát nehezen, de megszületett ez a fejezet is. Sok tanulni valóm, kevés időm és nulla kedvem volt. Vagyis kedvem lett volna, de mindig megakadt a folyamat. Bocsánat! 

Hibák lehet vannak a fejezetben, amiért is elnézést szeretnék kérni! Igyekszem kijavítani őket! <3

Nem tudok odafigyelni órán, gondolataim mindig Jake felé terelődnek. Vajon hol van? S jól van? Mennyire lehet leterhelve a sok rossz ember miatt? Azzal a gyilkossal küzd? Ma még fogok találkozni vele? Milyen jól állt neki az egyenruhánk. 

- Kedves Lee Hwajin megtisztelne a figyelmébe? - kérdezi mellettem állva a nagytermetű, mély tónusú, félelmetes irodalom tanár úr. Ijedtemben nagyot nyelek.

- É... én figyelek. - dadogom idegesen. A tanár úr kezét keresztbe teszi, majd kérdezgetni kezd. 

- Ki volt Yi Gwangsu? 

- Egy költő... 

- Ki írta a Samguk sagi-t? 

- Egy költő... 

- Most simán adhatnék egy karót, de helyette tudok jobbat. Miután mindenki elment a könyvtárból, szépen mindenegyes könyvet a helyére pakolsz, majd a dobozakot is. - mondja a tanár úr, majd újra visszamegy a porondra s folytatja az órát. Fejem fogva kezdek körmölni, amilyen gyorsan csak tudok, de azért olvasható legyen. A csengő, mint egy megmentő, megszólal. 

- Rendben, az óra véget ért. Aki figyelt - mondja a tanár úr s ekkor rám néz. Legszívesebben fülem, farkam behúznám a tekintete miatt. - az valószínűleg át fog menni a Suneungon. További szép napot nektek! - mondja s kimegy a teremből. 

Mély sóhajt ejtve hajtom fejem a padra, majd kezemmel megvakarom a tarkóm. Milyen óra lesz? 

- Haeyoon... - mondom halkan megkocogtatva vállát. Érdeklődve fordul hátra. - Esetleg nem tudod véletlenül milyen óra lesz? - kérdezem az ingem ujját húzogatva. Haeyoon felnevet rajtam. 

- Oh, i'm sorry. - mondja még mindig nevetve. - Matek lesz. 

- Szuper. - mondom grimaszolva. Ekkor a csengő megszólal s a tanár belép az ajtón. Gyorsan előkapom a cuccom s körmölni kezdek... ismét. A tanár csak írja folyamatosan fel, a több s több egyenletet. Orrnyergem maszírozva hajtom le a fejem. Ez nekem túl sok információ. 

Tekintetem felemelve látom meg, ahogy titokban próbál inni az egyik osztálytársam. Hah, engem már Jake utolért volna. Mázlista. 

Ekkor látom meg halványan Jake alakját, ahogy meglöki az üveget, így az egész az osztálytársamra ömlik. A tanár hátra néz s meglátja a csurom víz osztálytársam. Rögtön kiküldi óráról. Szívem hevesen, egyenletlenül ver, de nem amiatt, hogy kiküldték, hanem, mert Jake itt volt és az is lehet, hogy itt van. 

És ennyit arról, hogy tudok matekon figyelni. Már megint elterelődnek a gondolataim egy személy felé. Inkább feladom a figyelést, eddig sem ment, most se fog. De megszeretném Jakeynek mutatni, hogy nem csak egy lusta, átkos lány vagyok... Hűha... Eddig nem nagyon akartam senkinek sem bizonyítani. Maximum Anyának és Apának, de Ők úgy gondolják amíg boldog vagyok minden rendben. Igaz ösztönöznek arra, hogy tanuljak, de nem úgy, mint a többi szülő. Ezért is vagyok nagyon hálás nekik. 

A csengő ismét megszólal. Feleszmélve állok fel, mivel tesink lesz. Egy igen fárasztó és balszerencsés tesink. Gyorsan a mosdóba megyek, s átöltözöm, majd a tesi terem felé megyek. A folyosó közepén megállok, majd hatalmas levegőt veszek. 

- NEM AKAROM! - ordítok idegesen a levegőbe. Az összes diák ijedten néz rám. - Mi van? Nem kell nézni... - mondom idegesen, majd ismét elindulok a tesi terem felé, de fel is esek. Hirtelen megint elnémul a folyosó, majd mindenki röhögni kezd. 

- Na, mi van? Felesettél? - kiáltja az egyik fiú. Ökölbe szorítom a kezem. Idegesen felállok, majd a tesi terembe megyek. Már mindenem fáj a sok eséstől. S az őszintén megmondva kezdek haragudni Jake-re... Áh, hogy tudnék haragudni rá, s utálni? Hisz Ő csak a munkáját végzi. Gyakorlatilag egy megfoghatatlan dologra vagyok mérges, ami nem más, mint a Murphy átok. 

- Aish. - suttogom magam elé, mikor meglátom a tanár mit tervez az órára. Kötélmászás. Csak ne én legyek az első! Csak ne én legyek az első! Oh, kérlek, ne én legyek az első! 

- Van önként jelentkező? - kérdezi a tanár, de síri csend honol a teremben. Komolyan?! Még a fiúk sem hajlandóak kezdeni! - Hát rendben, akkor én választok... Lee Hwajin. - mondja s kezem megfogva húz a kötél felé. 

- Kérem tanár úr! Tériszonyom van. - suttogom halkan, de a tanár úr csak megforgatja az íriszeit. 

- Nem érdekelnek a kifogásaid! - mondja s megállít a kötél előtt, a matracon. Mély sóhajt eresztve fogom meg a kötelet. Lábam s kezem egyaránt remeg. - Lee Hwajin kezdj el mászni, jegyet fogok rá adni. 

Hirtelen megszólal a tűz jelző s minden diák ijedten kezd futni ki az épületből. Ide-oda kapom a fejem, nem tudom mit kéne most tennem. Valaki megfogva kezem, s kifelé kezd húzni az épületből. Azt a bizonyos személyt nem látom, talán Jake lenne? Valószínűleg Ő. 

Amikor minden diák kiér az épületből az igazgató idegesen sétál ki. 

- Melyikőtök volt? - kérdezi s a diák tömegre mutat. Tessék? - Ha most feladja magát akkor kíméletesebb következménye lesz. - mondja az igazgató. Szóval nincs semmilyen tűz. Csak az egyik diák beindította. 

- Elnézést, hogy közbe szólok, de nem lenne egyszerűbb megnézni a térfigyelő kamerákat? - kérdezi az egyik diák a tömegből. Az igazgató azonnal bemegy, majd pár perc múlva ki is jön. Megköszörüli a torkát, majd zavartan belekezd mondandójába. 

- Biztos valami rendszer hiba történhetett, mivel egyik tűzriasztót sem nyomta meg senki. - mondja az igazgató. Nem kicsit döbbenek le, de eszembe jut, hogy lehet Jake volt...? De miért tette volna? Aish, nem tudom! De ez az egyetlen észszerű magyarázat a történtekre.

A gondolataim an elveszve sétálok vissza a tesi terembe. A tanár csak az orrnyergét maszírzova küld ki minket az udvarra, hogy fussunk. Ez egy fokkal jobb, mint a kötélmászás. A szépséghiba ebben, hogy hideg van, mindenki lökdösni fog mindenkit és utálok futni. 

- Tíz kör. - csak ennyit mond a tanár s utunkra küld minket. Tíz kör?! Bele fogok pusztulni. De legalább a kötélmászást megúsztam. 

- Kész végem. - mondom, mikor véget ér az utolsó órám. Rögtön megindulok kifelé, de vissza is fordulok, mikor eszembe jut, hogy még pakolnom kell. A könyvtárba fáradtan bekullogok. Még nagyon sokan vannak, ezért az is benne lehet a pakliban, hogy itt leszek holnap reggelig is. 

Idegesen leülök, majd a tankönyveim előszedve kezdek tanulni, hisz nem tudom mással elütni az időt itt, míg mindenki el nem megy. 

- Hwajin ébresztő! Hwajin! - kezd ébreszgetni egy kellemes hang. Szemem lassan kinyitom, tekintetem találkozik Jake-ével. Ijedten pattanok fel, majd tűröm hajam fülem mögé. Érzem, hogy arcom lángba borul. Jake halkan felkuncog. - Element már egy jó ideje mindenki. 

- Oh... akkor elkezdek pakolni. - mondom s felállok szemem törölgetve. Jake mosolyogva visszanyom a székbe. - Yah! Pakolnom kell, nem akarok sokáig itt lenni. 

- Igazából már elpakoltam helyetted. - mondja Jake s gyengéden magához ölel, majd felkap a vállára. 

- Yah, tegyél le! - kiáltom idegesen. 

- Nem kéne szunyókálni tanulás közben, ha már leülsz. Ez a bünti. 

- Gonosz vagy! - mondom puffogva.