Hwajin pov. 

- Jake-ah, kérlek! 

- Nem! 

- Jake, hmm~, kérlek! Légyszi Jake-ah! 

- Mondtam már, hogy nem! - mondja Jake idegesen. - Túl veszélyes, elég a Murphy átok neked! 

- Akkor vedd le az átkom addig! - mondom, majd megállok. - Kérlek! Segíteni akarok!

- Majd még meggondolom. - mondja Jake s tovább megy. Szóval nem. Nem fogja megengedni, hogy segítsek. 

- Kérlek, Jake! - mondom nyafogva s utána futva ugrok hátára. 

- Hwajin gyere le rólam! - mondja Jake, miközben megtart, hogy le ne essek. 

- Addig nem, amíg nem segíthetek! 

- Akkor ledoblak. - mondja fenyegetően.

- Úgy sem mered. - mondom, mire Jake elenged, így majdnem leesek. 

- Hwajin ne csimpazkodj! Megfulladok. - mondja halkan, majd kezét cobom alá rakva tart meg újra. Szívem hevesebben kezd verni. Fejem vállára hajtom, majd behúnyom a szemem. De puha válla van! Talán, egy kicsit, tényleg csak egy kicsit, alszok...

- Hwajin! Hwajin ébredj! Megérkeztünk. - hallom meg Jake lágy hangját. Lassan emelem fel fejem, majd álmoskásan lemászok hátáról. 

Jake megfogja a kezem, s elkísér az ajtóig. Majd hátamra rakja a táskát s kezembe adja a szatyrot. S gyengéden magához húz. 

- Nem akarom, hogy bajod essen! Remélem megérted... - mondja Jake s fejemre simít. Szívem még hevesebben kezd verni, arcom ismét elvörösödik. - Siess be, meg ne fázz! - mondja, mire bólintok, majd bemegyek. A szatyrot letéve pakolom ki s vásárolt dolgokat a táskámból az étkező asztalra. Nagyot sóhajtva megyek a szobámba. Elvánszorgok az ágyig, majd csak kidőlök s elalszom. 

"- Nem akarom, hogy bajod essen! Remélem megérted... - mondja Jake, majd fejemre simít." 

- Azta! - mondom felébredve, s felülök az ágyban. Fejem megfogva kezdek gondolkodni. Amint eszembe jut a tegnap este, azonnal elvörösödöm. - Áááh. - szinte belesikítok a párnámba. 

Kezem az ágy melletti szekrényemre teszem, s keresni kezdem a telefonom. Hol a telefonom? 

Azonnal felállok, s táskámhoz sietek. Feltúrom az egészet, majd odáig jutok, hogy bepakolok mára. Míg rá nem jövek... a zsebemben van a telefonom, úgyanis nem fürödtem tegnap és csak kidőltem... Nem fürödtem tegnap?! 

Szél sebessen futok a fürdőbe. Megmosakszom, majd felveszem egyenruhám. Arcot s fogat mosva fésülködöm meg. Szobámba visszamegyek, majd táskám felkapom. Felveszem a balerina cipőm, majd a kabátom is. 

A reggeli hideg azonnal megcsap, amint kilépek a házból. Lágy szellő fújdogál, ami még hidegebbé teszi az időjárást. A növények levelein látszik a harmat. S a nap lassan feljön szép sárgás színnel kísérve. 

Ahogy a buszmegállóba érek, már meg is érkezik a busz. Felszállva rá ülök le hátulra. Alig van egy két ember most a buszon. Ez nagyon gyanús. Ennyire még nem volt zökkenőmentes a reggelem. Defektet fog kapni a busz... 

A busz lassulni kezd, majd megáll. Tényleg defektet kapott?! 

A busz sofőr leszáll a  buszról s megnézi oda kint történt-e valami. Majd visszajön s a bemondóba szól. 

- Minden utastól elnézést kérve közlöm, - mondja, de mondandója közben vesz egy nagy sóhajt, ezzel még nagyobb parát hozva a pár utasra. - defektet kapott a busz. Kérem minden útas szálljon le! - mondja, majd kinyitja az ajtókat. Az a pár ember lassan megy a járműről. 

Aigoo, gyalog kell mennem a suliba. De vigasztaljon, hogy hamar elindultam, így nem szidnak meg... Talán. 

Amikor végre az iskolához érek, úgy érzem leszakad a lábam. Ma péntek van, akkor... Tesivel kezdünk... 

- Én ezt nem bírom ép idegekkel! - kiáltok fel idegesen, majd a tornazsákom kiveszem a szekrényből. A szekrény hangos csattanással zárul be. - Aish, nem akartam ilyen hangosra! 

Gyorsan a mosdóba megyek, már amennyire bírok. S átöltözve megyek vissza a terembe. Táskámra nézve gondolkodom el. Tegnap elszakadt, de most jobb, mint új korában. Talán Jake volt... Áh, biztos nem. 

- Jó reggelt, álomszuszék! - hallom meg Jake hangját. Csak gondolnom kellet rá. - Milyen napnak nézünk elébe? 

- Mit csináltál? - kérdezi, mire meglepetten néz rám. - Mit csináltál? - kérdezem hangosabban. Kezét védekezően felteszi. - Mit csináltál? - kérdezem idegesen, miközben ruhájánál fogva megrázom. 

- Miből gondolod, hogy csináltam valamit? - kérdezi ártatlan szemekkel. 

- Általában akkor jelensz meg, mikor csinálsz valamit. - mondom idegesen, majd leülök a székre, elengedve Jake-et. 

- Ebben igazad van... De most nem hozzád jöttem ilyen ügyben. Elég volt egyelőre a reggeli kerék pukasztás. - mondja, majd leül mellém. Fejem a padra hajtom s mély sóhajt veszek. Szóval miatta sétáltam ennyit. Miért nem tudok haragudni rá? Miért nem tudok üvölteni vele? Egyszerűen nem vagyok rá képes. 

- Hwajin beszéljünk! - hallom meg Hyoonjin hangját. Ijedten kapom a fejem Jake felé, de már nem látom Őt. Fejem Hyoonjin felé fordítom, igazán kiegyensúlyozottnak látszik. Mint mindig. 

- Mit akarsz? - kérdezem felsóhajtva. 

- Miért kerülsz? - kérdezi, mire megforgatom a szemem. Ennyire tudatlan nem lehet, egy éltanuló. 

- Szerintem magad is tudod. - mondom, majd telefonom és fülhallgató előszedve indítok el egy dalt, így figyelmen kívül tudom hagyni további szavait. Egy hirtelen mozdulattal kitépi a fülemből a fülhallgatót. A düh ellepi az agyam, nem tudok ép ésszel gondolkodni. Csak ne tegyek olyat, amit meg fogok bánni... - Ez most mire volt jó? 

- Válaszolj a kérdésemre! - mondja idegesen. - Ki volt az a fiú, aki tegnap hazakísért és megölelt? - kérdezi, mire legszívesebben fejbe csapnám magam. Ő tényleg ezen van fenn akadva? Akkor én is kérdezgethetnék ilyeneket. 

Ekkor az ajtó kinyílik és Jake lép be rajta az iskola egyeneruhájában. Mit tervezel? 

- Heyhey bro, nyugalom van. - mondja Jake s átkarolja Hyoonjint. Jake, mit művelsz? 

- Te meg ki vagy? - kérdezi Hyoonjin, s kibújik Jake keze alól. - Te vagy az, aki... Mit akarsz Hwajintól? - kérdezi s Jake galérjánnál fogva kezdi rángatni, majd behúz neki egyet. Ijedten kapom szám elé kezem. 

- Hyoonjin mit művelsz? Nem veszed észre magad? - kérdezem idegesen. Még az a szerencse, hogy korán van, és nincs itt senki az osztályból. 

- Mit akarsz tőle? - kérdezi folyamatosan rángatva Jake-et. 

- Úgy érzem le kéne nyugodnod egy kicsit... - mondja Jake egészen más tónusban. - ...Lee Hyoonjin. Aludj jól! - mondja s fejére sikít, ebben a pillanatban csuklik össze Hyoonjin. 

Jake elkapja mielőtt a feje koppanna a földön. Leülteti egy székre, majd megszólal. 

- Nem sokára felébred. Ha a történtekről kérdez, akkor tagadj mindent! - mondja, majd mellém sétál. - Remélem feldobtam a reggeled! - suttogja a fülembe, s mire odanézek, már nyoma sincs.