- Rendben, akkor a tervet mindenki érti? - kérdezi Hyejin

- Természetesen. - mondja Ni-ki bólintva. Táskáját előhalászva pakol bele olyan fegyvereket, amit szerintem soha sem használt még.

- Ezeket minek rakod be? Nincs rá szükségünk. - mondom s kiveszek belőle pár dolgot.

- Biztos, ami biztos Hyung. Ezt te tudod a legjobban. - mondja kissé feszülten Ni-ki. Vállára fogok. Megenyhülve hagyja abba a pakolást s néz rám.

- Minden rendben lesz, nyugodj meg! - mondom halványan elmosolyodva. - Ha vigyázol Hwajinra akkor semmi baj nem törtenhet! - hitegetem ezzel Ni-kit és saját magam is.

- Rendben, - sóhajt fel. - csak olyan kellemetlen érzés fogott el. Rossz előérzetem van. - mondja lehajtott fejjel.

- Nem lesz semmi baj. - mondom s összekócolom ígyis rendetlen haját, majd kezébe adok egy pisztolyt. - Ez a te játékszered, nem kellenek ide hiper-szuper eszközök. És ez soha nem fog változni.

- Srácok! - hívja fel magára a figyelmünket Hyejin magabiztosan. - Ha észlelek valami gondot azonnal jelzek nektek. Vigyázzatok magatokra, különben megbánjátok! - mondja fenyegetően. Bólintva egyet küldök felé egy bíztató mosolyt annak ellenére, hogy nem vagyok mindenben százszázalékig biztos.

- Mehetünk Hyung? - kérdezi Ni-ki. Aprót bólintok, majd a központ ajtaján kilépve indulunk el sietősen a helyre, ahol Hwajin és Yoon Mok tartózkodik éppen. Az univerzum mintha ellenünk lenne, az utcákon valamilyen felvonulást tartanak éppen. Egy-egy ház tetejére felugorva gyorsítom meg lépteim.

Tetőről tetőre egyre nől bennem a feszültség. Az, hogy Yoon Mok bármit megtesz céljának érdekében, megrémít. Félek tesz valamit Hwajinnal. Tudom, hogy csak holtan akar látni, de bármit tehet addig, amíg oda el nem jut. Félek a harc közben tesz valamit Hwajinnal vagy Ni-kivel, legszívesebben azt mondanám nekik, hogy meneküljenek. De mindkettőjüket ismerem, és semelyikük nem hallgatna rám. Ezzel Yoon Mok is tisztában. Legutóbb is veszélybe került Hwajin és Ni-ki is. Ha nem vigyázok eléggé a harc közben, valami olyan fog történni, aminek nem lenne szabad. Követnem kell a tervem, amit kiötleteltem... Akkor talán minden úgy fog alakulni, ahogyan kell.

Gondolataimból feleszmélve veszem észre, hogy már az utcában vagyunk. A ház ajtaja elésétálva várombe Ni-kit. A kilincset lenyomom, de legtermészetesebb módon kulcsra van zárva. Ni-ki nemes egyszerűséggel guggol le s töri fel az ajtót egy pillanat alatt. Az ajtót belökve megyünk beljebb a házba. Rögtön egy tágas helyiség fogad minket, amiből egy kisebb folyosó nyílik. A folyosón kettő ajtó nyílik és még plusz egy folyosó is.

- Én megnézem azt a folyosót. - mondom a folyosóra mutatva.

- Rendben, - bólint egyet. - akkor én meg megnézem az itt lévő szobákat.

Aprót biccentve indulok el a folyosó felé. Reflexből a tőröm után nyúlok, mikor meglátok egy ajtót. Feszülten nyitok be. Oh... Egy hálószoba.
Csak egy ágy, fiók nélküli íróasztal s egy nagy szekrény van a helyiségben. A szekrény elé lépve nyitom ki. Ruhák, cipők s egy halom könyv. A rozoga ágy alá is benézek. Csak egy dobozt találok, amiben fekete-fehér képek és egyéb régi tárgyak vannak.

- Nem hiszem el... - mondom összeszorított álkapoccsal. Egyre idegesebbnek érzem magam attól, hogy semmit nem találok. A tekintetem a falra vezetem. Ez eddig miért nem jutott az eszembe?
A falakat végig tapogatom, annak reményében, hátha találok egy rejtett szobát. Egy kattanó hang után a falból egy ajtó nyílik. Azonnal megindulok hirtelen felindulásból. Aztán eszembe jut...

- NI-KI! - kiáltom el magam. - AZT HISZEM TALÁLTAM VALAMIT!

- Mit- Azta... - mondja csodálkozva Ni-ki, majd mellém siet. Azonnal elindulok sietős léptekkel a kacskaringós úton, nyomomban Ni-kivel, míg egy újabb ajtó el nem állja az utat.

- Na jól van, most már elég! Ne szórakozz velem! - mondom dühtől fortyogva.

- Jake, ne-

Nem tudja végig mondani Ni-ki. Egy hirtelen mozdulattal berúgom az ajtót. A helyiség közepén, egy székhez kikötözve látom meg Hwajint. Azonnal hozzárohanok s eloldozva magamhoz ölelem törékeny lényét.

- Jake... - mondja elfuló hangon. - Nem! Menekülj! Ez egy csapda. - mondja kétségbeesetten.

- Tudom. - válaszolom halkan, szinte suttogva s fejem vállába furom. - Örülök, hogy jól vagy! - suttogom halkabban, hogy csak Ő hallhassa.

- Megint meggondolatlan voltam... - mondja Hwajin sírástól elhalkult hangon. Gyengéden fejére simítok.

- Ne sírj, rendben? Nincs semmi baj! Minden - mondom halkan eltekintve róla. - rendben lesz.

- Azt hittem már meg sem mented Őt! - jegyzi meg gúnyosan Hyoonjin, vagyis Yoon Mok, miközben Hwajinra mutat. - Nem gondoltam volna hogy a híres Karma, akiről mindenki csak rémülten mer beszélni, valójában csak egy gyáva nyúl. Pff egyszerűen nevetséges. - próbál hergelni eredménytelenül. A legjobban az aggaszt, hogy az igazi Hyoonjin még rejtve van, valami miatt még nincs itt. Ez megnehezíti a dolgokat...
Ni-kire pillantok, aki veszi az adást, s vonakodva bár félre vonul Hwajinnal.

- Ez volt a legjobb húzásod? Átveszed egy gyerek testét, és elrabolod a testvérét. - hergelem, ezzel egy kevéske időt nyerek... Tudom nem s legjobb választás, de muszáj. Kell még egy kicsike idő....

- Hah, mintha nem tudnám mennyit jelent neked ez a lány. - mondja keresztbe tett kézzel. - Ezt úgy mondod, mintha azt hinnéd csak random embereket válogatok ki. Pedig mindennek van oka, jelentősége és pontos helye. - mondja fenyegetően s megiramodik felém. Oldalra ugorva védem ki támadását. - Miért nem támadsz? Tényleg egy gyáva nyúl vagy. - gúnyolódik, majd ismét támadásba lendül, kezében egy kisebb késsel. Tőrömre fogok. Nem, még nincs itt az ideje... - Játszhatjuk ezt az ördögi játékot, akkor is én fogok győzedelmeskedni. - mondja s ismét tesz egy próbát, amit több kevesebb sikerrel hárítok.

- Gondolkodj tisztán Yoon Mok! - szólok ingerülten rá fejem megingatva s visszább lököm.

- Én mindig is azt csináltam. - mondja s fojtogató érzés fog el. Azonnal a kéz után kapok, mely torkom szorongatja.

- JAKE! - kiált fel Hwajin. Felé vezetem a tekintetem. Halvány mosoly ül ki arcomra.

- Most.

Hehe... sziasztok!
Igen, volt pofám visszatérni három vagy több hónap elteltével egy rövid résszel. Igazából ezután már csak az Epilógus jön.
Felmerül a kérdés: Akkor meg mi a jó túrós buktáért nem tudtam előbb megírni?!
Hát valójában már meg volt írva csak nem éreztem elég jónak, ezért még ki akartam javítani, ami egy kicsit elhúzodott, mert elfoglalt voltam meg... meg lusta voltam.😆 Sorry😭
Azért remélem tetszett valakinek!
Legyetek jók, és senki ne stresszeljen, nem tesz jót!<3