Hwajin pov.

Jake már tenne egy lépést Yoon Mok felé, mikor egy ismeretlen alak jelenik meg a sikátor elején.

- Mok! Pár percre vissza kéne jönnöd a kávézóba!

- Máris megyek! - kiáltja Yoon Mok kedves hangon. - Még találkozunk... - mondja gúnyosan nekem intézve a szavakat, majd intve egyet indul el. Egy pillanatra megremeg a lábam. S úgy érzem, hogy összeesek, de próbálom tartani magam.

Jake-re nézek. Nem akarom elhinni, hogy tényleg itt van. Olyan, mintha álmodnék. Mégis túlságosan valóságos, ahhoz, hogy álom legyen.
Hirtelen ölelem magamhoz szorosan. Jake meglepődik, de pár pillanat múlva fejemre simít.

- Hiányoztál! - suttogom vállába temetve fejem. - Nem akarom, hogy megint eltűnj!

- Nem fogok, ígérem! - mondja. Fejem felemelve nézek íriszeibe.

- Ígéred? - kérdezem reménykedve, halványan elmosolyodik, majd bólint. - Szavadon foglak! - mondom, majd vonakodva, de elengedem Őt. Jake fejemre simít. Fejem lehajtva látok meg egy levél szerű dolgot a földön. Azonnal kezembe veszem. Jake-nek van címezve... Zsebre rakva nézek ismét Jake-re. Majd elmondom neki.

- Azt mondod, hogy...?... Biztos? - beszélget valakivel Jake. Zavartan nézek rá. - Hwajin...!

- Igen?

- Felrakod azt a nyakláncot csak egy pillanat erejéig, amit a kezedre tekertél? - kérdezi, mire elhúzom a szám, majd az említett tárgyra nézek.

- Muszáj? Nem akarom felrakni... - mondom még mindig a nyakláncot kémlelve. - Ezt egy helyszínről hoztam el...

- Nem baj! - vágja rá azonnal Jake, majd letekeri kezemről a nyakláncot. - Nem lesz semmi baj, csak bízz bennem! - mondja s felrakja nyakamba az ékszert. Szívem hevesebben kezd verni. Olyan közel van...

Egy ismeretlen fiút látok meg magam mellett, aki fogalmam sincs, hogy hogyan került ide. Ijedten húzódok Jake-hez.

- Te vagy a kaszás? - kérdezem remegő hangon és próbálok minél messzebb kerülni a sráctól. - Azért jöttél, mert elvettem a helyszínről ezt az ékszert, ezzel megzavartam a nyugalmát a tulajdonosának?

- Jake, állítsd le a csajod! - mondja a fiú fejét fogva. Egy pillanat alatt elvörösödöm. A fal felé fordulva próbálom elrejteni zavarom.

- Yah Ni-ki! - mordul rá Jake idegesen, majd vállamra fog. Azonnal megfordulok, majd az ismeretlen fiú szemébe nézek. - Hwajin, Ő itt Nishimura Riki, aki egy nyomozó volt a központban.

- Szóval egy szellem vagy, Riki? - kérdezem oldalra biccentve a fejem. Riki felnevet.

- Nem, nem vagyok szellem. Tudod én egy olyan mágikus lény vagyok, aminek a megértése nem férne bele a te emberi agyadba. És csak Ni-ki. - mondja, majd Jake-re néz. - Mi a terved?

- Elvisszük Hwajint a központba, ott nagyobb biztonságban lesz. - mondja Jake rám tekintve.

- A központba...? - kérdezem csodálkozva. Ni-ki megforgatja szemét, majd karomra fog s valamerre húzni kezd. Kétségbeesetten Jake-re nézek mire bólint egyet, hogy nyugodtan mehetek utána.

- Csukd be a szemed, ha nem akarsz megvakulni! - mondja Ni-ki kissé fenyegetően. Azonnal úgy cselekszem, ahogy mondja. Lassan kinyitom szemem, majd körülnézek. Egy nagy épületben találom magam, ahol emberek sokasága rohan ide-oda. - Ők nem emberek, nehogy azt hidd! Itt senki sem az! Ne bízz meg senkiben csak abban, akit Jake mond!

- Pontosan. - helyesel Jake mellettem. Rá emelem tekintetem, ismét fejemre simít. Elmosolyodom tette miatt. - Pár perc csak jelentenem kell a fejeseknek, addig nyugodtan körül nézhetsz, ismerkedj Ni-kivel! - mondja mosolyogva, majd elsiet. Ni-kire nézek.

- A fejesek azok, akik irányítják a rendszert. Jake-nek Yoon Mokról kell jelentenie. - mondja, mire megvilágosuluk. - Várj egy percet itt,  elugrok kötszerét! - mondja s már el is tűnik. Zavartan nézek utána. Komolyan itt hagytak egyedül egy totál idegen helyen?

A levelet kezembe veszem s tanulmányozni kezdem. A kíváncsiság győzedelmeskedik felettem, így felnyitva olvasom el a levelet.

Ma 17:29 a Han folyónál. Csak egyedül gyere!

Y. M.

Időm sincs gondolkodni rajta, Jake és Ni-ki egyszerre jön vissza. Azonnal zsebre rakom, majd mosolyogva rájuk nézek. Intve nekem, hogy kövessem Őket, indulnak el valamerre. El kéne mondanom a levelet Jake-nek...!

Utánuk indulva ütközök bele valakibe. Meghajolva mennék tovább, de mikor meglátom kinek mentem neki ledöbennek. Hyejin?! Na, jó! Most már százszázalék, hogy álmodom!

- Ne kérdezz semmit! Majd egyszer mindent elmesélek! - mondja mosolyogva, majd közelebb hajol hozzám. - Vigyázz Jake-re! Már csak évei vannak hátra. - suttogja. Zavartan nézek rá.

- Miért?

- A fejesek - mondja s felmutat. - minden nap elvesznek egy kicsit az idejéből felelőtlensége miatt. Kérlek vedd rá, hogy válassza ki az új karmát! És állítsd meg Őt, ha hülyeségre készülne, rád hallgat! - mondja, majd elmosolyodik. - Legyél jó, húgi! - mondja, majd fejemre simítva elmegy. Még mindig sokkoltan állok egyhelyben. Lehet mégsem kéne elmondanom Jake-nek a levelet...

- Nem jössz? - kérdezi Jake mosolyogva.

- De, megyek! - mondom én is mosolyogva s mellé sietve indulunk el. Jake kezemre fog, amitől halványan elvörösödöm. - Ha elmersz tűnni megint akkor-

Nem hagyja, hogy befejezzem a mondatom. Magához rántva szoros ölelésbe von.

- Miért félsz, hogy eltűnök? - kérdezi rám nézve.

- Mert már egyszer megtetted, akkor máskor is megfogod. Nem bízom benned! - jelentem ki határozottan. Nem lenne szabad közel kerülnöm hozzá... Túlságosan fájni fog, ha lejár az ideje hisz már azt sem bírtam elviselni, hogy nem láthattam. Mégsem tudok mit tenni, egyszerűen nem tudok elszakadni tőle. Főleg most, hogy visszakaptam Őt.

- Ha nem bízol bennem miért adsz reményt? Reményt arra, hogy azt higyjem meg tudsz bízni bennem? - kérdezi huncutan elmosolyodva. Durcásan kibújok öleléséből.

- Pfh! Milyen reményről beszélsz...? - mormogom az orrom alatt, de kezét azért erősen szorítom még most is. És nincs az a pénz, hogy elengedjem.

Egy kis helyiségbe lépünk be, ahol pár szék, egy komputer s egy tábla helyezkedik el, amin egy nyomozás nyomai látszódnak. Ni-ki már a gép előtt görnyedve kapja fel fejét, mikor meglátja, hogy bejöttünk. Jake kezébe dobja a kötszert, s elküldte, mondván kösse át sebeit és keresse meg Yoonat is.

- Mi történt Jake-kel? - kérdezem miután kimegy az ajtón.

- Pár napja összecsapott Yoon Mokkal... - mondja Ni-ki s kissé megremeg a hangja. Beáll köztünk a csend. Mindketten a gondolatainkba merülünk, míg nem felállva mellé sétálok s ledobom elé a levelet.

- Van egy tervem. - mondom s megvárom, hogy megnézze a levelet. - Jake helyett elmegyek én, és információt gyűjtök. Legalább így segítek valamennyit.

- És miért nekem mondod ezt? - kérdezi Ni-ki rám nézve.

- Ha Jake-nek mondanám el akkor lebeszélne. Ezért kérlek ne mondd el neki! És ha valami bajul sülne el, szokásához híven, akkor valakinek mégis tudnia kellene róla.

- Hm... Rendben. Ha valami tényleg történne, akkor tudsz üzenni. - mondja, majd a nyakamban lévő ékszerre mutat. - Azt általában nyomozáshoz használtuk, mert olyan, mint a poloska csak ezt egy személy hordja. Meg, ha ezt egy ember hordja akkor látja a természet feletti lényeket, ezért látsz most engem. Ha levennéd már nem látnál. - fűzi hozzá, bólintok egyet s felsóhajtok. Ni-kire bízom, hogy lefoglalja Jake-et, amíg kiszökök a folyóhoz. Ez egészen gördölékenyül sikerül, mert majdnem minden dolgozó valami miatt keresi Jake-et.

A kijutás kissé nehézkesen megy, mivel itt nem ismernek, és többen is csak azt hiszik, hogy egy barangoló lélek vagyok, akit elhagytak a kaszások. Így többször is útbaigazítás kapok, hogy hol találom meg Őket.
Félős léptekkel sietek a Han folyó felé. Az utcán alig világítanak a lámpák. Szinte hallom a szíverésem hangját. Mikor meglátom a folyót, kissé felgyorsítom tempóm, hogy előbb érjek oda. A félelem még most sem szeretne távozni lelkem ablakából, így óvatosan próbálok körülnézni. Egy ideig sehol, senkit sem veszek észre, míg nem meglátok a fák közelében egy alakot. Ekkor, talán az adrenalin miatt, gondolkodás nélkül odarohanok s a személyt kezdem keresni, akit láttam az imént.

- Nahát, kit látnak szemeim, drága húgicám! - hallok meg egy ismerős hangot magam mögül. Megfordulva találom szemben azzal a személlyel, akire egyáltalán nem számítottam.