Az elmúlt hét igazán érdekesen telt, mondhatni már úgy éreztem magam mint aki még mindig a suliban van! Pedig otthon ültem a gép előtt.

Ráadásul egy elég érdekes változás is volt körülöttem! Na igen az hogy beköltözött hozzánk Olivér az eléggé megváltoztatta a napjaikat!

Olivér... Akit én úgy ismertem hogy bunkó, és csak a hülye libákat kedveli... De ehhez képest ő teljesen más! Kedves, megértő, mosolygós, és még vicces is! Na meg jó fej! Érdekes mert szerintem nem sokan ismerik ezt az arcát, amit én most látok!

Az elmúlt héten ezerszer rázott le csajokat, és csapta rájuk a telefont!!!
És azok helyett inkább nekem segített angolból és fizikából, mert azokat kicsit sem értem! Meg filmeket nézett velem.

Mára meg közölte hogy valami meglepetést talált ki! De vajon mit? Anyát kérdeztem, ő azt mondta hogy nem mondhat semmit. Na de jó!

Már este van és még mindig nem történt semmi...
Egyszer csak Olivér megjelenik az ajtóban és mosolyogva megszólal:

- Gyere Csenge! Ezt neked is látni kell!

- Hova megyünk?

- Csak gyere, nem lesz baj! - nyújtotta a kezét felém. Ezek után utána is mentem. Fel mentünk a tetőre! Nagyon szeretek ott lenni, de a nagy bátyám halála óta nem voltam ott fent mert anya nem szeret a magasban mászkálni és én meg nem mentem fel egyedül.

- Naaa, tetszik?

- Köszönöm hogy fel hoztál ide! Rég nem voltam már itt...

- Tudom anyukád mesélte. Sajnálom!

- Köszi, és ezt az egészet is!

- Nincs mit.

Viszont egy idő után:

- Jaj de fázok! - dideregtem egy idő után, a tetőn.

- Na akkor egyetlen meg oldás van!

- Le kell menni?

- Nem nyugi! Csak gyere ide át ölellek!

- Á, értem. - oda bújtam hozzá. Ő pedig átkarolt és mosolyogva nézett rám.

- Így jobb? - nézett rám.

- Igen, így jobb!

- Akkor örülök! - majd adott egy puszit a homlokomra majd ott tartotta az arcát.