- Szia! - köszönt a kamerán keresztül Bogi, mosolyogva.

- Sziaa! Figyelj van egy meg lepetésem.

- Igen? Mi?

- Heló! Én is itt vagyok! - jelent meg Bogi mögött Bence is.

- Szia Bence!

- Na mondod hogy mi van?

- Bence szerintem nem rád tartozik!

- De biztos!! - kezdtek el veszekedni.

- Na jó elég! Itt vagyok! Nagyon unalmas hallgatni ezt! Most már értem hogy Csenge miért van így ki akadva!! - jelent meg mögöttem Olivér.

- Olivér?? / Haver???

- Igen én vagyok.

- De mit csinálsz Csenge szobájában?

- Itt lakom, mert anyám nem tudott hazajönni, szóval most itt kell laknom Csengéjék házában.

- Jaaaa, értem. Csenge hogy bírod?

- Nem vészes! Képzeld most nem is bunkó. - vigyorogtam.

- Öhm... Lányok, én is itt vagyok. - szólalt meg Olivér.

- Meg én is. - szólt bele Bence.

- Tudjuk! - szólaltunk meg egyszerre.

Még beszélgettünk. Aztán amikor elmentek a fiúk mert Olivér éhes lett Bence meg valami filmet ment nézni, szóval akkor beszéltünk Olivérról is.

Most tényleg normálisabb. Persze erre Bogi közölte hogy biztos tetszik nekem. Na erre mondtam neki hogy nem mert nem is ismerem igazán hiszem a suliban elég látszat az egész. Na de majd kiderül hogy mi is van. De most mennem kell filmet nézni.