- A neve Csenge!

- Pont Csenge? Nem is ismerek Csengét. Egyet sem!!

- Én meg igen, itt ül mellettem. És féltékeny volt önmagára!

- Micsoda? Én vagyok. - néztem rá hitetlenkedve.

- Igen te vagy! - mosolyodott el. - Amikor megismertelek annak idején már akkor tetszettél! Aztán ahogy meg ismertelek, még jobban meg tetszettél, aztán sajnos nem tudtam magam máshogy kifejezni szóval azért cukkoltalak. Sajnálom hogy nem mindig voltam egy értelmű! És most pedig úgy értem hogy beléd is szerettem! - nézett rám.

- Olivér... Én is így éreztem, csak sosem mertem elmondani neked. - elmosolyodott és gyengéden meg fogta az államat és közelebb hajolt, majd lassan meg csókolt!!!

- Mi legyen most? - döntöttem a homlokomat a övének.

- Horváth Csenge lennél a barátnőm?

- Igen!!

Újra közel hajolt és most bátrabban csókolt meg és bele is mosolygott a csókba majd közel húzott magához.

Életem legjobb napja ez!! Nagyon jó érzés hogy az a barátom akit évek óta szeretek!!!