Tegnap derült ki hogy bezárják a sulit! Nagyon ki akadtam! Nem hiszem el hogy hónapokig be leszek zárva!

- De Bogi, nekem nagyon elegem lesz! - hadartam a telefonba Boginak.

- Nyugi! Figyelj Csenge majd beszélünk minden nap és akkor jobb lesz!

- Oké, remélem!

- Jól van, viszont most le kell tennem mert a hülye tesóm nem hagy békén!

Boginak van egy iker tesója, aki fiú és ugyanígy a menő banda tagja! Bence a neve. Ő mondjuk tényleg nem normális!

- Jól van menj csak és kitartás!!

- Köszi, szia!

- Szia!

Letettem, majd meghallottam hogy anya szól lentről.

- Igen? - értem le a konyhába.

- Vendégünk lesz az itthon léted idején!

- Ki?

- Olivér, Márti fia.

- Mi van???

- Igen ő, és nyugi normális gyerek.

- Anya te ismered vagy én? Te jársz vele egy suliba vagy én??

- Nyugodj meg édes lányom! Nem lesz semmi baj de rakj rendet mert hamarosan ide ér.

- Rendben megyek.

Jézusom pont ez a gyerek fog jönni! Nem igaz!!! Fenébe! Miért pont Olivér! Aki állandóan beszól és menőzik nekem! Hahj!!

Mindent kicsit rendbe raktam. Aztán megkérdeztem anyát hogy Olivér hol fog aludni! Erre a válasz az volt hogy a te szobában! Micsoda??? Nem hiszem el!

Jó azt tudni kell a házról hogy nem túl nagy ami annyit jelent hogy az emeleten van három szoba anyáé az enyém és a nappali de ott nem lehet aludni.
Szóval tényleg marad az enyém. Ami azért elég nagy szoba, hiszen két asztal is van meg van benne egy jó nagy ágy nekem és van még hely egy pót ágynak is. Meg szekrények és polcok is vannak.

Meg hallottam a csengő hangját! Na meg érkezett!
Elindultam le. Hallom anya hangját:

- Szia Olivér! Örülök hogy itt vagy!

- Én is örülök Kati néni!

- Csenge merre vagy? - mondja anya hangosabban. Hahj!

- Itt vagyok. Szia! - köszönök neki.

- Helo! - néz rám meglepetten.

- Csenge, fel kísérnéd Olivért az emeletre? - nézett rám anya.

- Igen. Gyere! 

Jött utánam fel az emeletre majd a szobába is.

- Itt is vagyunk. Ez az én szobám, és mivel nincs sok hely itt leszel te is. Csak ezen a pót ágyon alszik valamelyikünk.

- Értem, akkor te alszol a saját ágyában.

- Oké.

- Amúgy nem is tudtam hogy Kati néni a te anyukád!

- Pedig de. Én meg tudom hogy ki a te anyukád. - néztem rá én is.

- Amúgy baj hogy itt vagyok?

- Miért lenne baj?

- Hát... - vakarta meg a tarkóját. - folyton szivatlak meg idegesítelek a suliban, és te meg vissza szólsz.

- Ja, hát nem tudom, most nem tűnsz olyan bunkónak mint a suliban.

- Kösz, ez jól esett. - röhögött fel. - Te sem tűnsz olyan gonosznak mint az iskolában.

- Majd azt még meglátjuk. - vigyorodtam el a ki jelentésén. Majd rá néztem, ő pedig mosolyogva nézett rám.

Jó kis be zártságnak nézünk elébe!