@m.swag.y követni kezdett.

@m.swag.y: Szia Chim 💕

@p.mochi.jm:
Öhm... ismerlek?

@m.swag.y: Talán. Mondd, mit szeretnél tőlem karácsonyra? 😇

@p.mochi.jm:
Ki a fene vagy te?

@m.swag.y: Most valószínűleg nagyon hiányzom Neked, cicám. ❤

@p.mochi.jm:
Na jó, tedd magad takarékra te pedofil állat.. nem kell tőled semmi. Hagyj békén!

@m.swag.y: Milyen kis lázadó lett valaki, ez tetszik. 😏

@p.mochi.jm:
Mit akarsz, mégis mit regáljak?

@m.swag.y: Leírhatnád végre, hogy mit szeretnél karácsonyra. Ebbe még senki sem halt bele.

@p.mochi.jm:
Miért kéne hinnem neked?

@m.swag.y: Mert szeretsz. Nem kérek személyes információt, ha ez megnyugtat.

@p.mochi.jm:
Köszönöm, sokkal nyugodtabb lettem.

@m.swag.y:
Örülök. 💞 Akkor?

@p.mochi.jm:
Te aztán érezted a szarkazmust... 😒

Kiléptem a beszélgetésből és puszta kíváncsiságból meglestem az adatlapját. Hát, nem találtam sok mindent:

Ez egy privát fiók. Kövesd be, hogy lásd mit oszt meg másokkal.

- Egyre bíztatóbb.. - morogtam orrom alatt majd kisebb hezitálás után rányomtam a Követem feliratra, ami ezután átváltott, és most már egy Kérted szócska díszelgett a helyén.

Sóhajtva lezártam a telefonomat és szép lassan átcsoszogtam a konyhába, hogy készítsek magamnak valami ehetőt. Vásárolni nem voltam a napokban, tehát a maradék élelmiszerből kellett összeraknom bármit, amitől jóllakom. Végül egy - ugyan szegényes, de annál finomabb - szendvics került ki kezeim közül.

Visszaballagtam a nappaliba és levágódva a kanapéra felhangosítottam az eddig lenémított televíziót. Öt perc sem telt el, telefonom jelezte, hogy valami bizony történt, én pedig ijedten kaptam a fejem a hang irányába.

Feloldva a kis kütyüt beléptem instagramra és rányomtam az értesítéseimre. Csak egy üzenet attól a pedofiltól.

@m.swag.y: Látom hiányzom neked, Chim. :3

Pff.. nagyon kis vicces kedvében van, azt sem tudom ki ő.

@p.mochi.jm:
Álmodik a nyomor.
Nem is ismerlek...

@m.swag.y: Akkor ismerj meg. ;)

@p.mochi.jm:
Előbb fogadd el a követésemet..
Utána beszélhetünk ismerkedésről.

@m.swag.y elutasította a kérésedet.

@m.swag.y: Sajnálom Jimin, ki kell várnod. :'3

@p.mochi.jm:
Mégis mit?

@m.swag.y: A karácsonyt.

@p.mochi.jm:
.........

@m.swag.y: A kérdésemre még mindig nem válaszoltál. Nos?

@p.mochi.jm:
Nem tudom.
Majd átgondolom.

@m.swag.y: Ezt egy igennek veszem. Siess, mert ha valami nehezen teljesíthetőt kérsz, azt nem tudom az utolsó pillanatban elintézni. ;)

@p.mochi.jm:
Miért bízzak benned?
Honnan tudjam hogy nem egy pedofillal, esetleg emberrablóval beszélek?

@m.swag.y: Csak bízz bennem. Ha JeongGukban nem tudtál, bízz meg bennem.

@p.mochi.jm:
Miért?

@m.swag.y: Nem fogod megbánni. 💘👐

@p.mochi.jm:
Várj!

@m.swag.y: Igen cicám?

@p.mochi.jm:
Honnan ismered JungKookot?

@m.swag.y: Többet tudok róla mint hinnéd. Légy jó! :3

Erre a beszélgetésre nem tudsz válaszolni.

Letiltott? Komolyan letiltott? Hát az eszem megáll. Így mégis hogy tudom majd elmondani neki, mit szeretnék?

Na de állj. Lehet, hogy egy pedofil. És.. miért kéne pont tőle karácsonyi ajándék? JungKook pedig hogy jön a képbe?

- Aish.. meg fogok őrülni.. - morogtam ismét csak magamnak. Legalábbis azt hittem, hogy csak én hallom.

- Miért? - ijedtemben felugrottam a kanapéról így az ölemben lévő szendvics hatalmas csattanással esett a földre a tányérral együtt.

- Az isten szerelmére Taehyung, kopogni luxus? - förmedtem rá legjobb barátomra aki csak vigyorogva nézett rám.

- És akkor most mondd el szépen apucinak, mi bántja a pici lelked - gügyögött mintha egy óvodáshoz beszélne mire elfintorodtam.

- Nagyon vicces, mondhatom.. - morogtam tovább miközben a földre került étel maradékát próbáltam összeszedni és ezalatt igyekeztem nem megvágni magam a tányér darabjaival - Jössz nekem egy vacsorával és egy tányérral, remélem ezzel tisztában vagy.

- Persze persze, na gyere. Hagyd azt a szart, három nap van karácsonyig és most elmegyünk vásárolni.

Megragadta a karomat és felrántott a földről, majd egyenesen az ajtóig húzott ahol szinte rámparancsolt, hogy vegyem fel a cipőmet és menjünk végre. Meg áll az eszem.

Csigalassú tempóban húztam fel a bakancsomat és a jó meleg és vastag télikabátomat. Nyakam köré tekertem kedvenc sálamat, a fejemre nyomtam egy bélelt sapkát és a biztonság kedvéért egy bundás kesztyűt is felvettem.

- Jézusom Jimin, nem a Déli sarkra készülsz - röhögött ki Taehyung mire szemetforgatva léptem ki a lakásból a hideg utcára. Megvártam míg barátom is követ majd miután kulcsra zártam az ajtót elindultunk a legközelebbi pláza felé.

- Te fizetsz TaeTae - jelentettem ki egyszerűen, nem foglalkozva a hirtelen megállt fiúval.

- Mi? Ezt ugye te sem gondoltad komolyan.. - kérdezte hitetlenkedve majd miután realizálta, hogy kissé lemaradt, kocogva jött utánam míg be nem ért.

- Olyan gyorsan rángattál el otthonról, hogy eddig eszembe sem jutott a pénztárcám. Vess magadra.. - hangom érzelemmentesen csengett az ő száját pedig egy lemondó sóhaj hagyta el - És ne aggódj, ha hazaértünk visszafizetem.

- Nem kell. Legyen karácsonyi ajándék.

Elmosolyodtam, hisz' minden évben Taehyung az a személy, aki mindent megtesz karácsonykor annak érdekében, hogy tökéletesen teljenek el az ünnep előtti, közbeni és utáni napok.
Még a saját bátyám sem képes veszekedés mentesen tölteni ezt a kis időszakot, így nem igazán várom a vasárnapot mikor is újra láthatom - három év után.

JungKook pedig.. hát, ő is olyan volt, mint Tae. Mindig azt leste, mikor tud nekem örömet okozni bármivel, akár csak azzal, hogy megölel, vagy segít kipakolni a vásárolt cuccokat.
Belegondolva, elég sok mindenben hasonlítottak Taehyunggal.

Egészen négy évvel ezelőttig...

- Jiminnie - amint meghallottam magam mögül azt az édes hangot, azonnal elmosolyodtam - sütünk idén is mézeskalácsot?

- Persze Kookie, anélkül nálunk nincs karácsony - fordultam szembe vele és ujjaimat hajtincsei közé vezettem. Csak két évvel fiatalabb nálam, de még így 17 évesen is ugyan olyan gyerekes és imádni való, mint tíz éve. Ha tudná, mennyire szeretem.

- Köszönöm hyung - szorosan megölelt és mondhatni agyon szorongatott.

- Neked bármit - suttogtam egy sóhaj kíséretében és hátát kezdtem simogatni egészen addig amíg el nem engedett majd villám sebességgel rohant vissza a szobájába.

Na és hogy mi is van köztünk? Ezt nehéz megmondani.. Gyerekkorunk óta elválaszthatatlanok vagyunk, és még egyszer sem volt olyan konfliktus, vagy nehéz helyzet amit ne tudtunk volna megoldani. Kezdtünk felnőni, és idővel rájöttem, hogy amit érzek JungKook iránt az nem puszta kötődés vagy barátság, hanem annál sokkal több. Féltem, nagyon. A szüleim világosan kijelentették, hogy nem szeretnék ha a fiuk egyszer is egy fiút hozna haza, ezért nem mertem elmondani nekik. De egy nap már nem bírtam tovább, és eléjük álltam a ténnyel, mi szerint nagy az esélye, hogy belezúgtam JungKookba. Arra számítottam, hogy kidobnak, de nem tették. Csak mosolyogtak és közölték, hogy látták rajtam már elég rég óta és megbarátkoztak a gondolattal. Hát ott és akkor velem madarat lehetett volna fogatni.

Később - talán pár héttel utána - kezdtünk egyre közelebb kerülni egymáshoz Kookal. Ölelések minden nap, és ritkán egy-egy apró puszi. De semmi több, és ezt tartjuk már vagy két és fél éve.

Viszont idén karácsonykor minden meg fog változni jó vagy rossz irányba. Többre van szükségem, és ennek érdekében cselekedni is fogok.

Az este eseménytelenül telt, és a ma délelőtt is. Mr és Mrs Jeon megengedték, hogy a fiuk itt aludjon, így több időnk volt előkészülni. Amint elérkezett a délután egy óra, már készültem volna arra, hogy szólok Kookienak, de megelőzött. Lerohant a lépcsőn, és szó szerint a nyakamba ugrott.

- Mézeskalács! Hyung, idén több szívet, karácsonyfát és szarvast kell készítenünk. Tavaly a csillagból, hópehelyből és masniból volt több - emlékeztetett a sorrendre amin csak elnevettem magam.

- Rendben - nálunk ez egy ilyen megszokás, amit még régebben találtunk ki Sütivel. Untuk, hogy állandóan számolgatni kellett, miből mennyi van. Anyámék tartották magukat az 'egyforma mennyiség kell minden formából' szabályhoz és mi ezt megváltoztattuk, így most csak arra kell figyelni, hogy az egyes formákból hány tepsit csinálunk. Szerintünk egyszerűbb, de kinek mi.

Előszedtük az összes formaszaggatót - azt a kemény hat darabot - és a hozzávalókat.

Amíg Kook egy tálba összekeverte az alapanyagokat és tésztát gyúrt belőlük, addig én kikészítettem a tepsiket, mindegyikbe sütőpapírt tettem. Mikor ezekkel megvoltunk, kettészedtük az elkészült tésztát, és elkezdtük kinyújtani. Közben beszélgettünk, és pár perc elteltével már ott tartottunk, hogy egymás vérét szívtuk.

Sajnos nem álltunk meg a szavaknál, előkerült a lisztes zacskó, és pár tojás is, amiket előszeretettel használtunk. Ha anya nem jön be a konyhába, talán estig folytattuk volna ezt a kis civakodást.

- Na fiúk hogy ha-- Ti meg mégis mit csináltok!? Az a szerencsétek, hogy Jimin apja nincs itthon - rosszallóan megrázta fejét, majd a mögöttünk, készülő félben lévő mézeskalácsra nézett - Újabb szerencse, hogy annak ott nem lett baja. Na indítsatok fürdeni, én addig eltakarítok és mikor visszajöttök folytathatjátok.

Lehajtott fejjel mentünk fel az emeleti fürdőbe majd előszedtünk kettő tiszta törölközőt. Ez is egy megszokás; nem pazaroljuk az időt a külön fürdéssel, együtt intézzük ezt is. Bár ez az én szempontomból nem előnyös, ezért háttal állok Kooknak aki sosem érti a dolgot, de addig jó.

Lefejtettük magunkról az összes ruhát és egy kupacba dobtuk a szennyes kosár mellé majd beléptünk a zuhanykabinba. Megnyitottam a vizet és beállítottam egy számomra kellemes hőmérsékletet.

- J-jó lesz a víz, JungKook? - francba már a dadogásommal. Mindig ilyenkor jön elő.

- Tökéletes - nem tudtam eldönteni, hogy melyik a bizarrabb. Az, hogy orgazmus keltően mély hanggal szólalt meg, vagy az, hogy közvetlen a fülem mellett és még bele is puszilt a hallójáratomba.

- Kook, m-mit csinálsz? - megremegtem, ugyanis ujjait összekulcsolta a hasamon, miközben apró csókokkal hintette be a nyakam minden egyes részét.

- Jimin, kellesz nekem - szembe fordított saját magával és szemeimbe nézett mire annyira zavarba jöttem, hogy fejemet lehajtottam, de szemeim rögtön kétszeresükre nyíltak. Állam alá nyúlva emelte fel fejem és vigyorogva nézte döbbent arcomat - Nem ez az első, hogy ilyet váltasz ki belőlem Jimin.

- M-mégis mióta? - kérdeztem olyan halkan ahogy csak tudtam, de meghallotta.

- Hm.. talán két éve.

- Mi? De.. de miért csak most léptél? - meglepődtem, hisz' akkor biztos hogy észrevette, miket váltott ki belőlem a közelsége.

- Biztosra mentem - közel hajolt, tekintete ajkaim és szemeim között cikázott.

- Istenem.. csókolj már meg - fontam nyaka köré karjaimat mire elvigyorodott és boldogan hajolt ajkaimra.

Épp a díszekkel teli dobozt rángattam ki a szekrény aljából amíg Kookie az égősort ügyeskedte fel a fára. Mikor végre sikerült kihúznom a hatalmas kartont lihegve feküdtem el a szőnyegen. Nehezebb mint egy kanapé, komolyan.

- Mi az Jimin, egy csóktól ennyire elfáradtál? - húzogatta szemöldökét ez a kis szemétláda. Igen, csodával határos módon egy csóknál nem történt több a fürdőben. Pedig történhetett volna.. khm, vissza a díszekhez.

- Nem - nyújtottam ki rá a nyelvem és felállva kipakoltam szépen sorban a különböző kis tárgyakat.

Elkezdtük feldíszíteni a karácsonyfát, persze egy egy apró csókkal körítve. Eléggé gyorsan haladtunk, már csak a csúcsdísz volt hátra, amit Kook épp fel akart tenni, de megállítottam és durcásan néztem rá.

- Én akarom feltenni!

- Fel sem érsz odáig ChimChim -kuncogta el magát, de nem adtam ám fel egykönnyen.

- Akkor vegyél a nyakadba - utasítottam szerelmemet mire mint egy angyal tette a dolgát. Leguggolt így könnyedén ugrottam a hátára, lábaimat elöl kereszteztem hasánál és bal karommal nyakánál kapaszkodtam.

- Jimin, megfojtasz.

- Upsz, bocsi - nevettem el magam és lazítottam szorításomon. Felállt így végre felértem a fa legtetejét és boldogan helyeztem fel a csúcsdíszt - Kész! Köszönöm Kookie~

- Ezért kérek egy csókot - nézett fel rám én pedig leugorva hátáról futottam el előle a szoba másik felébe. Kuncogva simultam a falhoz miközben figyeltem ahogy közeledik. Amint elém ért végigsimított oldalamon és combomnál megállva kapott ölébe majd nyomott neki a falnak.

Karjaimat tarkójánál kereszteztem és úgy néztem szemeibe. Egy apró mosoly után ráhajoltam ajkaira és lágyan kezdtem csókolni, amit pillanatok alatt viszonzott.

Fél perc sem telhetett el, el kellett válnunk egymástól ugyanis csengettek. JungKook letett a földre, anya pedig beengedte az ajtón szerelmem szüleit és apámat. Az utóbbi teljesen nyugodt, míg az előbbiek egy kissé frusztrált arckifejezéssel léptek be a szobába.

- Jó estét - köszöntem nekik mire egy biccentés volt a válaszuk. Leültek a kanapéra amíg mi Kookal kimentünk a konyhába a mézeskalácsokért és innivalókért.

Mikor visszaértünk a négy szülő boldogan beszélgetett egymással, amit örömmel láttam. Kis idő után viszont Sütit elhívta az apja azzal az indokkal: Csak valamit meg szeretnék beszélni vele az estével kapcsolatban.

Rossz előérzetem volt, de nem törődtem különösebben vele, egészen addig amíg vissza nem jöttek. Barátomnak vörösek voltak a szemei és érzelemmentes arccal bámult rám. Megijesztett. Egész este, még az ajándékozás közben is tőmondatokban válaszolt, és csak akkor beszélt velem ha muszáj volt ezért az én életkedvem is valahova elbújt a béka segge alá.

Elérkezett az idő, amikor is a Jeon családnak mennie kellett. Kookot felkísértem a szobámba ahol a cuccai voltak amiket elkezdett összepakolni.

- Mi a baj? - guggoltam le mögé és elkezdtem simogatni a hátát.

- Ne érj hozzám - sziszegte és abbahagyott minden nemű tevékenységet. Nem hittem a fülemnek.

- T-tessék?

- Mit nem értesz azon, hogy ne érj hozzám? - csattant fel és lecsapta kezemet hátáról majd olyan hévvel fordult meg amitől hátra vágódtam a talajon.

- Mi a franc bajod van Kook? - kérdeztem hitetlenkedve és lassan felálltam a padlóról.

- Te vagy a bajom Park Jimin. Ne gyere a közelembe, mindent elrontasz. Utállak! - könnyek szöktek a szemembe mikor kimondta ezeket a szavakat. Felkapva táskáját indult meg az ajtó felé de keze után kaptam és magamhoz rántottam.

Erősen, szenvedélyesen, minden jelenlegi fájdalmamat beleadva csókoltam ajkait de mintha egy szobrot csókolnék. Lassan elhajoltam tőle, szemében a szín tiszta sajnálatot láttam amik adtak egy kis reményt, de a szavai teljesen összetörtek.

- Undorító vagy Jimin - ezzel a három szóval kisétált az ajtómon, szemeimből pedig patakzottak a könnyek.

Becsaptam az ajtót és nekitámaszkodva a falapnak lecsúsztam a földre. Csak bámultam a semmibe, miközben némán sírtam.

Jeon JeongGuk akkor sétált ki az életemből. Reménykedtem, hogy csak egy kis összeveszés volt, de pofára estem, ugyanis azóta színét se láttam, és hallani sem hallottam felőle.

És én még mindig szeretem. Chh.. hülye vagy Jimin, de ez van.

- .... vagy ez? Véleményem szerint a bőr jobban kiemeli a fontosabb részeket. Szerinted Chim? - áhh, hogy Taehyung közben folyamatosan beszélt hozzám. Hát ez kínos.

- Ööö.. izé, ne haragudj, de egyáltalán nem figyeltem. Lekötött a múltamon való gondolkozás - vakargattam kínomban a tarkómat, de Tae csak mosolyogva megrázta a fejét.

- Nem fontos. Tudod már mit szeretnél karácsonyra?

- Nem - igazából ami azt illeti pontosan tudom mit szeretnék, hisz minden évben ez az egy kívánságom van. Vissza akarom kapni JungKookot. Tudom, hogy ott és akkor azokat a szavakat nem ő mondta. Reménykedtem benne, hisz' a szemei mást mutattak.

- Gyorsan el kéne döntened, tudod hogy mindjárt itt van.

- Aish, tudom.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

@m.swag.y: Szia Chim, eldöntötted már, hogy mit szeretnél? :3 Holnap karácsony van, cica.

@p.mochi.jm:
Ami azt illeti, lenne egy dolog...

@m.swag.y: Hm, kíváncsi vagyok.

@p.mochi.jm:
JungKook. Őt kérem karácsonyra.

@m.swag.y: Minden erőmmel azon leszek, hogy boldognak lássalak, Jimin. :)

Erre a beszélgetésre nem tudsz válaszolni.

Hát ezt nem hiszem el. Már megint letiltott, megáll az eszem de komolyan.

Idegesen túrtam hajamba és a nagy semmittevés után úgy döntöttem felállítom és feldíszítem a fát. Nem egy nagy valami, csak egy műfenyő, és talán egy fejjel magasabb nálam.

Kibányásztam a szekrényem aljából a fenyőt és vele együtt azt a sok díszt is. Szép sorba raktam az összes kis tárgyat mint régen Kookkal. Ahh, nagyon hiányzik az az időszak. Sóhajtva szedtem elő a fát a dobozából és miután mind a három részt egybe raktam az ágak megfelelő helyzetbe állításával bajlódtam legalább másfél órát. Mikor ez is sikerült - nagyjából elfogadhatóan - az égősorral kezdtem a díszítést. Piros gömbök, arany csillagok, angyalkák és egyebek kerültek a fára, majd pár szaloncukrot is aggattam fel.

Rendet varázsoltam a nappaliban, és felkészítettem a helyiséget a holnapi vendégek számára. A bátyám és Taehyung számára. Hm, legalább nem kell sokat főznöm majd. A nappali ajtaja fölé még egy fagyöngyöt is tettem, sosem lehet tudni.

Este már nem csináltam semmi érdemlegeset. Reggel - inkább délelőtt - a telefonom csörgésére keltem, és mielőtt felvettem volna, gyorsan meglestem az időt, ami 10:30-at mutatott. A szemeim kipattantak és idegesen fogadtam a hívást anélkül hogy megnéztem volna, ki hív.

- Halló?

- Szia Jimin, csak annyit szerettem volna mondani, hogy kicsit késni fogok. Kábé fél órát.

- Jó, legalább lesz plusz időm. Jó is hogy hívtál hyung, mert elaludtam - miközben beszéltem magamra kapkodtam pár ruhát és a konyhába siettem.

- Akkor nem zavarlak, főzz valami finomat - a végét elnevette és ki is nyomta a hívást. Mosolyogva megráztam a fejem és nekiálltam a főzésnek.

Hát mit ne mondjak, én próbáltam normálisan kinéző ételt készíteni, de.. mindegy, legalább finom lett, legalábbis remélem. Kicsit sokat is csináltam, de ennek szintén csak örülni tudok, hiszen így majd nem kell minden áldott nap főznöm.

Sütöttem mézeskalácsot is - sok szarvasosat, fenyőset és szíveset, idén ez a kombináció volt soron.

Fél egy, ami annyit jelentett, hogy Taehyung mindjárt itt van, bár ő beengedi saját magát. Elszaladtam a fürdőbe és rekord gyorsasággal hét perc alatt lezuhanyoztam, majd a szobámba érve magamra kaptam kedvenc ingemet és egy térdnél szaggatott fekete farmert.

A hajammal nem csináltam sok mindent, szimplán megszárítottam és fésültem rajta kettőt.

Végszóra megszólalt a csengő és nyitódott az ajtó. TaeTae lépett be rajta, mögötte pedig a bátyám, YoonGi jött. Még sem késett olyan sokat.

- Sziasztok - mosolyogtam rájuk és mindkettőjüket szorosan megöleltem - Gyertek, együnk. Majd utána megyünk a nappaliba.

Készségesen követtek és nekiláttunk az evésnek. Be kell valljam, marhára izgultam. Féltem, hogy rossz lett az étel, és ezt ki is mutattam. Viszont YoonGi megjegyzése megnyugtatott.

- Jimin, ne stresszelj már, nagyon finom lett - tenyerével végigsimított hajkoronámon ezzel összekócolva frissen mosott hajamat.

- Hyung, a hajam - nyafogtam neki és kezemmel megpróbáltam visszaállítani az eredeti formájába.

Az ebéd nagyon szuper hangulatban telt, nevettünk, meséltünk és kivételesen nem veszekedtünk. Hihetetlen volt. Kaja után átvonultunk a nappaliba ahol az asztalon ott voltak a finom mézeskalácsok is.

- Na akkor - csaptam össze tenyeremet és a fához léptem - Ez a tied, Taehyung, boldog karácsonyt! - átnyújtottam barátomnak az ajándékát amit izgatottam bontott ki. Semmi extra, az a pulcsi volt benne amit már rég kinézett magának.

- Úristen Jimin, nagyon köszönöm - alaposan megszorongatott majd visszaült és tanulmányozta az újonnan kapott meleg ruhadarabot.

- Ez pedig - emeltem fel a következő dobozt - a tied hyung. Remélem tetszeni fog - Egy új fejhallgató és üres CD lemezek, ez sem olyan nagy dolog, de tudtam hogy szeretne zenével foglalkozni. Sajnos a fejhallgatója tönkrement még tavaly, így nem tudta elkezdeni azt amit szeretett volna, és lemezei sem voltak hozzá, viszont most már vannak.

- Jimin, imádlak - eleresztett egy mosolyt ő is és gyengéden megölelt - Akkor most az én ajándékaim. Taehyung, először a tiéd - elővett táskájából egy kicsi dobozt és átnyújtotta Tae-nek, aki meglepetten nézte majd mikor kibontotta elvigyorodott.

- Köszönöm hyung - egy anime bábu volt a dobozban, aminek látszólag nagyon örült. YoonGi közelebb lépett hozzá és szorosan megölelte miközben egyik kezét Tae fenekére csúsztatta. Nem kicsit lepődtem meg a dolgon, de barátomat ez cseppet sem zavarta sőt, mosolya még szélesebb lett.

- Jimin, most a tied - elővette telefonját, nyomkodott rajta valamit mire a sajátom is megrezzent. Kérdőn néztem bátyámra aki csak mosolygott - Nézd meg.

Feloldottam a készüléket és rögtön az instagramra tévedt tekintetem, majd szemeim kikerekedtek.

@m.swag.y elfogadta a kérésedet.

Na nem.

Ne csináld ezt velem Istenem, kérlek.

Megszólalt a csengő, mire a szívem hatalmasat ugrott. Remegő kezekkel zártam le a telefonomat és bátyámra néztem.

- Boldog karácsonyt, Jimin - egy kacsintás után Taehyunghoz lépett aki kézségesen kapta fel ölébe és indult meg az emeletre majd eltűnt vele a szobámban.

A csengő ismét megszólalt én pedig nagyot nyelve léptem az ajtóhoz. Kezemet a kilincsre téve nyitottam ki a nyílászárót, és a szavam elakadt.

- Szia Chim.. - mosolygott a barna hajú fiú, mire könnyek szöktek a szemembe és boldogan öleltem magamhoz.

- Utállak.. utállak, de nagyon - mellkasát ütögettem miközben könnyeim megállíthatatlanul folytak de valahogy a házban kötöttünk ki és Kook bezárta az ajtót.

- Tudom. Szeretlek Jimin - puszilt hajamba és hátamat simogatta.

Szemeimet megtöröltem és boldogan néztem fel rá. Az arca semmit sem változott. Mosolyogva ragadtam meg kezét és húztam a nappaliba ahol a kezébe nyomtam egy szarvasos mézeskalácsot. Ez volt a kedvence.

- Emlékszel.. - elmosolyodott és két perc alatt befalta a kis méretű finomságot.

- Emlékszem hát. Ugye tudod hogy magyarázatot követelek? - váltottam számonkérő hangsúlyra mire bólintott - Helyes. Na gyere, neked is van ám ajándékom - karon ragadva húztam magam után egészen az ajtófélfáig.

Megállva fordítottam magammal szembe és hezitálás nélkül ajkaira tapadtam. Rövid csók volt, de annál többet jelentett nekünk. Fogalmam sincs mi történt régen, de a jelen sokkal jobban érdekel. És tudom, hogy amíg Ő itt lesz mellettem, addig minden rendben lesz.

- Boldog karácsonyt JungKook!

Ayye guys, Just an OS!
Jelentkeztem egy "Ajándékozz egy ficit" programra (lol program, hát valami olyasmi) és egy JiKookot kellett írnom, én pedig kaptam egy SugaMont.

Awwwawaw

Na de. Úgy gondoltam hogyha már megírtam ezt a csekély 3200 szó körüli valamit - ami szerény véleményem szerint nem lett olyan rossz - akkor már publikálom Nektek karácsony alkalmából!:)

Ebbe a könyvbe amúgy nem fog több rész kerülni (magyar nyelvtan és fogalmazás 1-es), ezt egy apró ajándéknak szántam:33

Remélem élveztétek, és

Nagyon nagyon Boldog Karácsonyt és Újévet szeretnék nektek kívánni! ❤🎄🌨👼🎁❤

Találkozunk Január elsején az új könyveimben! ^-^