Nem azért bocsátunk meg másoknak, mert megérdemlik. Azért bocsátunk meg nekik, mert szükségük van rá, mert nekünk van rá szükségünk.  

  Bree Despain  

– Mr Malfoy – sóhajtotta Dumbledore professzor vagy tizenötödjére, mióta a fiú megérkezett az irodájába, de Draco beléfojtotta a szót.

– Fájdalmasan nyilvánvalóvá vált, hogy nincs más megoldás.

– A dementorok...

– ...teljesen eredménytelenek voltak már kezdettől fogva. Hasznavehetetlenek voltak, amikor megszökött az Azkabanból, és akkor is, amikor betört a Roxfortba. Ha van olyasvalaki ebben a szobában, aki elég ostoba, hogy azt higgye, a Mágiaügyi Minisztérium se nem túl haszontalan, se nem túl korrupt ahhoz, hogy sikerrel kezelje a helyzetet, akkor könyörgöm, beszéljen!

Draco megpördült a sarkán, hogy végignézzen a jelenlévőkön. Piton professzor, Lupin és Flitwick változó mértékben, de mind egyetértettek szavai igazságával.

– Igazgató – szólalt meg Flitwick professzor egy kis csöndet követően –, ha bármit is megtudtam Mr Malfoyról az elmúlt néhány évben, az az, hogy van két kétségbevonhatatlan vonása: az intelligenciája és az erkölcsössége. Biztosan tudom, hogy ön is ugyanígy tapasztalta.

Dumbledore professzor nem válaszolt azonnal. Mögötte Fawkes lágy, mély hangon rikoltott.

– Mit gondol, Remus? – kérdezte hirtelen, élénk, kék szeme pedig Lupin professzor felé villant. – Hallotta Mr Malfoy tervét. Azt gondolom, helytálló azt mondani, hogy nagyban a Sirius Black személyiségével kapcsolatos feltételezésekre alapul; és ki tudná ezt jobban megállapítani, mint ön?

Piton professzor egy undorodó hangot hallatott. Lupin professzor vetett feléje egy fáradt pillantást, de egyébként nem reagált.

– Igazgató, a terv sziklaszilárd – mondta Lupin professzor halkan és szűkszavúan. – Pontosan a jellemére játszik, ilyennek is ismertem őt. Ha Mr Malfoy következtetései és elméletei helyesek, garantálom a sikerét.

– Persze, hogy helyesek a következtetéseim és az elméleteim – mondta Draco nyersen.

– A tervnek megvan az az előnye, hogy nem sodorja veszélybe a diákokat – tette hozzá Flitwick professzor. – Szó szerint elkülöníti őket Blacktől.

– És ön mit gondol, Perselus?

Draco pont akkor nézett Piton professzorra, amikor a férfi felszegte az állát.

– Ismeri a válaszomat, Albus – felelte, de Dumbledore professzor válaszul csak megemelte egyik ezüstös szemöldökét. – Azt hiszem, hogy ha Mr Malfoy ajánl valakinek egy tervet az iskola és valószínűleg egy élet megmentésére, akkor ostoba, ha visszautasítja.

Draco keményen próbálkozott, hogy ne tűnjön rettentően elégedettnek. Megint Dumbledore professzorra nézett, és felfedezett az arcán egy halovány kis mosolyt.

– Mit javasol, mikor kezdjük el, Mr Malfoy? – kérdezte.

– Hamarosan – válaszolta Draco –, de ne túl hamar. Kell egy pár nap, míg visszanyeri a biztonságérzetét.

Dumbledore professzor lazán intett a pálcájával, amitől a határidőnaplójában a lapok egyszer csak felpörögtek.

– Esetleg tizenhetedikén?

Egy rövid szünet után a fiú bólintott.

– Tizenhetedikén.

– Akkor szólok Minervának és Pomonának, rendben? – ajánlotta fel Flitwick professzor, és az igazgató beleegyező bólintását követően az ajtó felé indult. Draco egy hirtelen ötlettől vezérelve utánaeredt.

– Flitwick professzor!

Mögötte Dumbledore professzor, Piton és Lupin az előkészületekről beszélgettek fojtottan, így halkan szólt, hogy ne zavarja őket.

– Még nem volt alkalmam megköszöni – mondta. – Hogy elvitt a gyengélkedőre. És hogy közbelépett, amikor Black rám támadt.

Flitwick professzor megejtett feléje egy mosolyt, amitől gödröcskék jelentek meg az arcán, szeme pedig ezüstösen ragyogott.

– Ezt semmiképp sem kell megköszönnie, Mr Malfoy.

– Az a szikrás bűbáj átkozottul lenyűgöző volt – mondta Draco vigyorogva. – Vagy két métert lökött rajta.

– Nos, hogy őszinte legyek, eleget gyakoroltam. Tudja, az én időmben világbajnok párbajozó voltam.

– Meglátszik – mondta Draco, és így is gondolta.

– Apropó; kockáztatva, hogy úgy tűnjön, a magam javára dolgozom, ötven pont a Hollóhátnak.

Draco meghökkent.

– Uram?

– Amiért óriási intelligenciával és hősiességgel kezelte a katasztrófát, és amiért megmentette szegény Kövér Dámát, meg talán még sokakat! Veszélynek tette ki magát, hogy megvédje a társait. – Szeretettel megveregette Draco karját. – Ritka tulajdonság, főleg válság idején.

Draco őszintén bevallhatta, hogy sosem gondolta a reakcióját hősiesnek. Arra gondolt, Flitwick professzor egy kicsit talán túlságosan nagylelkű, de nem mondta ki.

– Találkozunk az órán, Mr Malfoy.

– Jó éjszakát, professzor.

Ahogy Flitwick professzor mosolyogva és egy vidám dallamot fütyülve elment, Draco követte a tekintetével. Ha a kedvenc tanár posztját nem foglalta volna már le mindörökre Piton professzor, Draco szerint ez a megtiszteltetés valószínűleg Flitwick professzoré lenne.

– ...még mindig nem vagyok meggyőződve róla, hogy semmi közöd nem volt hozzá – mondta Piton professzor Draco háta mögött, mire a fiú megfordult.

– Most igazságtalan vagy, Perselus – mondta Lupin professzor halkan. Amikor Draco feléje fordult, látta, hogy az arckifejezése bűntudatos volt. – Soha nem tennék ki veszélynek gyerekeket.

– A szavaid vajmi keveset számítanak nekem – sziszegte Piton professzor. – Különösen nekem.

Lupin professzor összerezzent.

– A múlt már elmúlt, Perselus.

– A múlt éppen betör az iskolába és megtámadja a diákjainkat, Remus.

– Mindenki bűnözőként hagyja el az Azkabant – mondta Lupin professzor lesütött szemmel, mintha elismerné a Piton professzor szavaiban lévő fájdalmas igazságot –, még ha nem is akként ment be.

– Bármennyire is hajlottam afelé, hogy Black elítélése talán igazságtalan volt, ez elpárolgott, amikor betörte a keresztfiam koponyáját – vicsorgott Piton professzor. – Ha Mr Malfoy terve működik, akkor jobb lesz, ha eszére beszélsz, mert ha csak Draco irányába mer nézni, leterítem, mint egy állatot, amivé nyilvánvalóan vált.

– Beszélek vele. – Lupin professzor hangja nyugodtan és magabiztosan csengett, de aggódó tekintete elárulta őt.

Draco kislisszolt az igazgató irodájából, majd lement a kastély belsejébe vezető csigalépcsőn. Amikor kilépett, megdörzsölte a feje hátsó részét, ahol egy vékony, durva sebhelyet érzett a haja alatt. Ujjait végighúzta az egyenetlen szélein, és azt kívánta, hogy ha már ilyen izgalmas sebhelyre tett szert, bár valami látható helyen lenne.

– Hogy ment?

Draco megfordult. Harry a falnál állt és idegesnek tűnt. Draco megint az ismerős verdesést érzés a hasában, de próbálta nem kimutatni.

– Mióta vársz?

Harry megvonta a vállát. – Nem túl rég óta – mondta, de Draco azonnal tudta, hogy hazudik. – Szoktál még szédülni?

– Mostanra elmúlt – nyugtatta meg Draco. – Tegnap óta már egyszer sem fordult elő.

– Az jó – mondta Harry. Vett egy nagy levegőt, és rákészült egy Draco szerint majdnem biztosan begyakorolt beszédre. – Az jó. Draco, én...

– Tudom.

Harry megállt, és összevonta a szemöldökét.

– Tudom, hogy tudod – felelte. – Te mindent tudsz. – Draco elvigyorodott. – Mégis, azt hiszem, fontos, hogy ki is mondjam.

– Harry...

– Sajnálom – mondta. – Istenem, Draco... annyira sajnálom. Nem úgy értettem, amit mondtam. Azt sem tudom, miért mondtam egyáltalán. Mérges voltam a helyzetre, és rajtad vezettem le és...

– Harry, minden oké...

– Nem, nem oké – erősködött a fiú, és előre lépett. – Nem akarom, hogy egy másodpercig is azt hidd, nem te vagy a valaha volt legjobb barátom.

Egy pontnál ez a verdesés egy rettenetes tekergőzésbe ment át, Draco pedig nem tudta, hogy a kezébe akarja-e temetni az arcát és elrohanni, vagy inkább megragadni Harryt a ruhájánál fogva, és megcsókolni, és Ó, Merlin, meg akarja csókolni Harryt. Ez nem jó.

Vagy éppen hogy csodálatos. Honnan a francból tudhatná? Az, hogy ez ismeretlen terület, meglehetősen enyhe kifejezés volt.

Lassan beszívta a levegőt.

– Nem fogok úgy tenni, mintha nem fájt volna – mondta Draco. – De azért fájt, mert volt benne igazság... nem, Harry, volt, te is tudod, hogy volt. Én nem... Nem vagyok jó... ebben. Próbálom tanulni, de néha...

– Szerintem nagyszerű vagy benne – mondta Harry halkan. – Minden szempontból, ami kicsit is számít.

Draco magára kényszerített egy mosolyt, bár erőtlennek érezte. Harry egy erőteljesebbel viszonozta, ez pedig különös és csodás dolgokat művelt Draco szívével.

– Érted még jobbá akarok válni – mondta Draco felismerve, hogy tényleg nagy bajban van.