A kislány öt éves volt, amikor először meglátta apját. Anyjával várta már a találkozást. Amikor eljött a nap,  azonnal felszaladt a dombon. Izgatott volt, és még a kis kardot is a házban felejtette, amit anyja adott neki arra az esetre, ha véletlenül megtámadnák őket, bár ez nagyon esélytelen egy elhagyatott szigeten.
   De mégis! Hirtelen kiáltások harsantak, az angol haditengerészet kiáltásai.
-Fuss!-kiáltotta hirtelen az anja. Ekkor lövések dörrentek.
-Isabella! Ez ah egyetlen esélyed! Szállj fel az első hajóra, amit találsz! Ott biztonságban leszel!-anyja parancsai már nagyon messziről hallattszottak el hozzá. De teljesítette őket. Két hajót látot. Az egyik jóval közelebb volt, mint a másik, már szinte kikötött. Így hát erre szállt fel. Újabb lövések hallatszottak, és az egyik golyó a lábába fúródott. Később csak arra emlékezett, hogy bemászott a ládák közé és elvesztette eszméletét.