Az edzés végeztével mindenki elpakolt majd elindultunk a klubszobába átöltözni. Hinata még mindig Nishinoyával szórakozott...én pedig még mindig baromi mérges voltam.
"Mikor jön már ide hozzám?"
Lassan öltöztem át, ám a törpe villám sebességgel vedlette át a ruháját. Majd végre idesétált hozzám.
-Kageyama, nem baj ha ma Nishinoyával megyek haza?-kérdezte...nekem pedig az elfojtott lelkesedésem darabokra tört...ah értem. Nem velem akar lenni...
-Kit érdekel kivel mész haza...-próbáltam nyugodtan válaszolni de az indulataimat nehezen tudtam visszatartani...
-...csak azért kérdeztem mert eddig mindig veled mentem...-hajtotta le a fejét.
-Azzal mész akivel akarsz...nekem legalább kellemesebb utam lesz-Hinata nagy aggódó szemekkel nézett rám, de megszólalni nem hagytam, mert gyorsan  felpattantam és elhagytam a szobát...
"Jó lesz ez így is...hiszen mindig is egyedül jártam haza..."-gondoltam majd furcsa érzésekkel a fejemben hazagyalogoltam.
.
.
.
A napok múltak de a Hinatával való kapcsolatom nem javult...
Többször is elhatároztam már,  hogy beszélek vele, de akárhányszor kerestem, mindig Nishinoyával találtam meg, ami felidegesített és inkább befejeztem...elég jó barátok lettek...a két törpe...
Párszor már ő is megpróbálkozott azzal, hogy idejött hozzám, de mivel nem szólaltam meg, feladta és tovább mulatott "új barátjával".
Ez a kényelmetlen helyzet a többi tagra is kihatott, de bármivel próbálkoztak, én nem hagytam magam...
"Úgy érzem most átok a makacsságom, mert nem hagy Hinatával kibékülni...pedig egy kicsit Hiányzik..."
.
.
.
Eltelt az egy hét...az edzőtábor kezdete ma reggel van. Legalábbis még nem a kezdete, mivel még itthon állok a bőröndöm előtt és azon gondolkozok, hogy mindent elraktam e...
"Fuh...nem akarom egy hétig nézni, ahogy Hinata tökéletesen jól érzi magát Nishinoyával...eleget láttam őket eddig is..."-azzal egy mély levegőt véve, fogtam a cuccom és elindultam.
Kicsit csípős reggel volt, mivel a busz miatt elég korán kellett induljunk. De legalább ez egy kicsit lehűt és így nem fogok kiakadni a törpe miatt...
Mikor odaértem, már mindenki ott volt, kivéve egy valakit.
-Hinata hol van?-kérdeztem rá ahogy észrevettem, hogy az egyébként mindig korán érkező törpe nincs itt.
-Jajj..király. Megcsalt de te ennek ellenére még mindig aggódsz érte?-kérdezte gúnytól csöpögősen Tsukishima.
-Fogd be!-rendeztem le két szóval majd felszálltam a közben megérkező buszra és leültem az utolsó előtti sorba.

-ITT VAGYOK!-kiáltotta valaki kétségbeesetten-NE HAGYJATOK ITT!
A következő pillanatban Hinata lépett fel a buszra lihegve és úgy tűnt keres valakit. "Biztos Nishinoyát..."-gondoltam de akkor a tekintete megállapodott rajtam és elindult felém...
Hirtelen nem is tudtam mit érzek. Makacs énem azt kívánta, hogy  ne jöjjön ide hozzám... de mégis tagadhatatlanul boldog voltam, amikor ideért és leült mellém.
-Jó reggelt-köszöntött és a hangjában még mindig hallható volt mennyire sietett idefelé. Persze nem hagytam magamnak, hogy visszaköszönjek, pedig nagyon szerettem volna...helyette csak az ablak felé fordultam...
"Nem értem, hogy a közelében miért vesztem el mindig az irányítást magam felett..."
-Kageyama...beszéltem Sugawarával-kezdte óvatosan. "Hát igen...Sugawara az egyetlen aki saját szemével látta amit látott"-azt mondta, hogy Nishinoya miatt vagy mérges...
-Egyáltalán nem.
-Akkor mi baj?
-Semmi! Tökéletesen jól érzem magam nélküled is-fröcsögtek a sértő szavak, amiket nem bírtam leállítani...egyszerűen csak féltem, és így jobb volt erősnek tettetnem magam.
-Hát jó! Akkor engem sem érdekelsz!-azzal tekintetét az előtte lévő székre helyezte és csöndben durcizott tovább. Néha-néha lopva odapillantottam és megállapítottam magamban, hogy aranyos amikor sértődött arcot vág...de mégiscsak hülyén hangzott volna ezt most elmondani, úgyhogy inkább a reggeli forgalmat figyeltem....
Mivel korán kellett kelni, az álmosság nyomai az egész csapaton meglátszottak. Tanaka például már nagyban nyomta a szunyát és az én szemhéjaim is elnehezedtek.
Már az ébrenlét és az álom határán táncoltam amikor egy fej a vállamnak dőlt.
Mikor lenéztem Hinata csendesen alvó arcát pillantottam meg. Halkan szuszogott és fejét a vállamnak dörzsölte. Esküszöm, ha nem látom a két szememmel akkor most azt hinném róla, hogy a világ legaranyosabb kiscicája. Pedig nem vagyok oda az állatokért...
Elgondolkoztam azon, hogy mit tehetnék most: hagyjam, hogy rajtam aludjon vagy lökjem vissza, de már nem emlékszem mi mellett döntöttem...mivel az álom lassan elnyomott engem is.
.
.
.
"Hmm...valaki mintha nyaldosná a nyakamat...mi a francért? KI HOZOTT IDE KUTYÁT? Mi ez a sok nyál?"-ébredtem meg és a szemeim idegesen pattantak ki...ám ekkor rá kellett döbbennem, hogy nem csak egy álom volt amikor Hinata rajtam aludt el. Most az ölemben ülve szuszogott-És meg kell jegyeznem, FOGALMAM SINCS, HOGY KERÜLT ODA!-és fejét a nyakamba túrta és úgy nyáladzott rám.
-Kageyama!-szólt hirtelen valaki, majd megláttam, hogy Tsukishima és Yamaguchi az előttünk lévő üléseken hátra fordulva kuncognak-nagggyon aranyos, ahogy el tudtatok aludni-nevette el magát a szőke, majd a telefonját felém fordította. Ott virítottunk rajta, az igazak álmát aludva és ez a köcsög még képes volt lefotózni....
-Azonnal töröld le-tagoltam a mondatot majd egy mozdulattal visszalöktem a helyére a törpét, amire persze föl is ébredt.
-Dehogy törlöm! Ez egy kincs számomra!-gyönyörködött tovább a képen Tsukishima.
-Mi folyik itt?-szólt bele a "társalgásba" álmos fejjel Hinata.
-Hinata! Nézd milyen cukkerül aludtatok az előbb-nyújtotta felé is a telefont.
-Woa...-reagált rá meglepődött arckifejezéssel-....hogy kerültem Kageyama ölébe?
-Ez egy jó kérdés-nevette el magát a szőke.
-Csak töröld már le!-kezdtem bedühödni, majd felkeltem, hogy hozzak magamnak valami rágcsát. A leghátsó ülésről föl is kaptam egyet és éppen indultam volna vissza amikor valami érdekeset pillantottam meg....Tanaka a székek alatt kuporgott és feszülten próbálta eljátszani, hogy "ő nincs ott..." -.-
-Tanaka...csak nem megint a kontaktlencséid?-tettem fel a kérdést szarkasztikusan.
-Mi?! Jah, de! Igen! Tudod...ezek a fránya szarok nagyon csúszósak!-nevette el magát kínosan majd a fejét kétszer is beverve nagy nehezen kivergődött onnan.
Leült és inkább onnan figyelt tovább.
Én pedig vállat vonva visszaültem a helyemre.
.
.
.
Kb fél óra múlva a busz zötyögve megállt egy régi iskola épülete előtt és Sawamura ünnepélyesen bejelentette.
-Hát itt volnánk! Ha eddig nem is, most biztosan jól "összemelegedtek" majd mert itt lesztek egy hétig összezárva!-nevette el magát.
Lassan kikászálódtunk a buszból és a Kapitányt követve beléptünk az épületbe. Termek százai vettek körbe minket de mi persze, hogy a legtávolabb lévő apró kis szobában kaptunk helyet.
-Kapitány-állt meg az ajtó előtt Hinata-ha ennyi terem itt van, akkor miért kell egy helyre bezsúfolódnunk?
-Több szempontból is. Főként azért mert egy szobáért fizettünk, de azért is mert, így könnyebb lesz ébreszteni titeket reggel-csillant meg a szeme Sawamurának-jah és elméletileg más csapatok is jönnek ide...
-Kik?-kérdezett rá a törpe.
-Hmm, a Nekoma középiskola biztosan jönni fog. Másokról nem tudok...
-Woa! Vajon milyenek lehetnek?...-merengett el magában lelkesen.
.
.
.
Lassan mindenki kipakolt és elfoglalt egy matracot. Én lecsaptam a legszélsőre ami a fal mellett volt, így csak egy "szomszédod" kellett elviselnem....de természetesen Hinata egyből utánam ugrott, így ő lett az a szomszéd. "Hurrá..."
-Srácok!-indult meg Sawamura-menjünk az első itteni edzésünkre!- Kijelentésére pedig nagy sóhajokat eleresztve indultunk meg. Én is velük mentem volna, ám amikor a többiek átlépték a küszöböt egy kéz visszarántott és maga felé fordított.
-Hülye Hinata, mit csi...-szakított félbe a törpe egy ügyetlen csókkal és vállamnál fogva próbált lejjebb nyomni, hogy felérjen...de az egész nem tartott 5 másodpercig sem...a szemembe nézett, kipirult arccal rám mosolygott, majd a többiek után futott...engem pedig ott hagyott...ott hagyott a döbbenetemmel, a felszabadult érzéseimmel és a gondolattal, hogy mennyire hiányzott....
De arra is rádöbbentett, hogy még nem tudom hogyan érem el...de nekem szükségem van Hinatára! Vissza kell szereznem!