A főszereplő egy cselekedete, amit legjobban sajnál mindközül

Ezt elég nehéz megoldani, tekintve, hogy a történetem közel sincs készen. Szóval lehet, hogy most írok valamit, aztán mégsem tudom ahhoz tartani magam később, és valamelyik rész során majd akarva – akaratlanul rácáfolok. Azért igyekszem majd következetes maradni.

Victorie és édesapja mindig nagyon közel álltak egymáshoz. Victorie kiskorában is sokkal inkább apás volt, mint anyás. A vad természetet szerette, mint az édesapja, s sokat csatangoltak kettesben Christinevillage környékén még esőben, hóban, sárban is. Penelope azonban édesanyjukkal töltött sok időt. Amíg a természeténél fogva szilajabb másik kettő kóborolt, Penelope és Mrs Streatfeild a háttérbe húzódva óvták a családi békét a maguk önfeláldozó módján.

Annak ellenére, hogy személyiségük ennyire különbözött, a két nővér mindig is bizalmas kapcsolatot ápolt egymással. Bár Penelope Streatfeild sohasem lett volna képes otthagyni családját egyetlen férfiért sem, tudta, hogy Victorie belepusztul, ha nem mehet. Ő semmi pénzért nem ejtett volna foltot nővére nevén, de tanúja volt Victorie szenvedésének, s tartott attól, hogy nővére valami őrültséget – a szökésnél is nagyobbat – csinál bánatában. Még ő biztatta Victorie-t, hogy menjen, menjen....

– Miattam ne aggódj – mosolygott bátorítóan nővérére, amikor az Penelope házassági esélyeit latolgatta az ő távozása után - Sosem fogok mást szeretni, csak Rogert. Engem egyedül az érdekel, hogy te boldog legyél, és hogy Roger – ha életben lenne – még a te szökésed után is engem választana. Ne félts te engem.

Victorie tehát egy szó nélkül hagyta ott szüleit, –csak a szüleit, hiszen a kicsi hűséges Penelope tudott mindenről, – amikor megszökött Cecillel. Tettével kockára tette mind a maga, mind segítőkész húga jóhírét, s szégyent hozott családjára, de leinkább az a csalódás fájt neki, amit édesapjának okozott. Az édesapjának, akivel olyan jó barátok voltak kiskorától kezdve.

Akármilyen boldog volt is Cecil mellett, az apja miatt érzett hiány gyötrelmesen mardosta belülről. Kimondhatatlanul vágyott vele tölteni némi időt. Ugyanakkor úgy érezte Mr Streatfeild sohasem fog neki megbocsátani, s ha esetleg mégis megtenné, ő, Victorie Towneley mégsem lenne képes a szemébe nézni többé.