A főszereplő legnagyobb titka 

Streatfeildék nyaranta hosszú időt töltöttek scarborough-i kiskastélyukban. Ittartózkodásuk ideje alatt Victorie édesapja mindent, ami nem termett meg a kúria piciny kertecskéjében, Daniel Byrdtől, egy helyi boltostól vásárolt. Mr Byrdnek jelentős bevételt jelentett a nagyigényű Jerome Streatfeild és családja, s gyakran utalt arra mások előtt, hogy mennyire kedvére vannak az „uraságék gyakori estélyei,” melyekre a helyi arisztokrácia tagjai voltak hivatalosak.

Miután Mr Streatfeild bejelentette, hogy Cecil Towneley nemkívánatos házastárs volna idősebbik leánya számára, és megtiltotta, hogy ez a jött – ment, pénzéhes ficsúr betegye a lábát a kastélyba, Victorie merész lépésre szánta el magát. Fölkereste Mry Byrdöt, – akit egyébként kifejezetten kedvelt jó kedélye miatt, és mert emlékezett arra, hogy kisleány korában a férfi minden találkozásuk alkalmával kedveskedett neki egy kis nyalókával vagy csokoládéval, – s hatalmas szívességet kért tőle.

– Édesapámnak az az óhaja, hogy többet ne találkozzam Mr Towneleyval – kezdte bizonytalanul, s zavartan gyűrögette levetett kalapját – Azonban... Kedves Mr Byrd, megengedné nekem, hogy néhányszor beszélhessek a húgom jelenlétében Mr Towneleyval a bolt udvarában?

Mr Byrd mindent tudóan somolygott:

– Úgy vélem, kisasszony, az édesapjának jó oka volt megtiltani kettejük találkozásait.

– Minden bizonnyal így van, s én nem kételkedem édesapám jószándékában, – felelte Victorie fülig pirosan – azonban neki is be kellene látnia, hogy Cecil... Mr Towneley nem rossz ember. Tisztességes és becsületes, s mindenek fölött tiszteli édesapámat.

– Ebben az esetben nem szegheti meg Mr Streatfeild kívánságát. Nézze, Miss Streatfeild, én nem kérdőjelezem meg Mr Towneley szavahihetőségét és szándékainak tisztességes voltát. Sejtem, hogy mi van maguk között, s teljes szívemből sajnálom magukat, – főleg, mert tudom, hogy az édesapja nem fog engedni ebben a kérdésben, – de meg kell érteniük az én helyzetemet is: Mr Streadfeild a legjelentősebb vevőim közé tartozik. Ha tudomására jutna, hogy én akarata ellenére segítek a lányának és Mr Towneleynak, hogy némi időt tölthessenek egymás társaságában, azonnal új eladó után nézne. Ezt pedig nem engedhetem meg.

Victorie a könnyeivel küszködve tekintett föl a férfire:

– Kérem, Mr Byrd, az Istenért! – hangja megremegett – Soha nem jutna édesapám fülébe... Penelope húgom is segítene... Látnom kell őt! Hallanom kell a hangját! Én szeretem Cecilt... 

Így történt, hogy Mr Daniel Byrd boltjának udvarában –, ahová kíváncsi szempár nem láthatott be a magasra nőtt bokroknak köszönhetően, – hetente néhányszor három fiatal tűnt fel. Az egyikük – Penelope Streatfeild – minden alkalommal tapintatosan elvonult a kert legtávolabbi sarkába, magára hagyva társait. Victorie és Cecil Towneley rengeteg boldog – szomorú órát töltött egymás társaságában. Szárnyaltak, mert együtt lehettek, de végig ott lebegett a fejük felett a közeledő elválás fájdalma. Tudták, hogy nem lehetnek egymáséi, csak mert Cecil családjának társadalmi helyzete nem felelt meg Mr Streatfeild elvárásainak. Jerome Streatfeild tervei szerint Victorie kezére csak egy grófnak vagy hercegnek volt esélye. S ha már a bárók is hiába álltak volna sorban a lányért, hát mire is számíthatott egy olyan egyszerű fiatalember, mint Cecil Towneley?

Victorie és Penelope mindennél jobban óvakodtak attól, hogy kiderüljön, hol és kinek a társaságában vannak, amikor a kastélyon kívül töltik az időt. Mr Streatfeild Mr Byrd elleni bosszúja valóban nem lett volna jelentéktelen, ha kitudódott volna, hogy a boltos lehetőséget nyújt Victorie-nak arra, hogy az édesapja által kikosarazott kérőjével találkozzon. Ez volt Victorie legnagyobb titka, mert nem szerette volna, hogy Mr Byrd, aki segített neki, előnytelen és kellemetlen helyzetbe kerüljön miatta.