*a te szemszöged*

Hát hol is kezdjem?
Talán ott, hogy hogyan is jutottam el odáig, hogy a kedvenc K-pop bandám eljöjjön hozzám 5 napra.
Minden egy fan meeting-en kezdődött, ahol is Jooheon megadta nekem a telefonszámát. (Hogy miért azt ne kérdezd.)
Miután visszajöttem Magyarországra sokáig kétkedtem abba, hogy egy valós számot (ráadásul a sajátját) adott meg nekem, ezért nem is próbáltam meg hívni azt.
Néhány hónappal a fan meeting után végül megcsörgettem a számot és legnagyobb meglepetésemre Jooheon vette fel.
De ami még ennél is jobban meglepett, az az volt, hogy emlékezett rám.
Eleinte a bandából csak vele tartottam a kapcsolatot, és mivel nem akartam visszaélni a bizalmával nem mondtam el senkinek, hogy megvan a telefonszáma.
A legelején még angolul társalogtunk egymással (már amennyire tudtunk), aztán egy hirtelen jött elhatározás után elkezdtem koreait tanulni.
Ebben nem csak a nyelvtanárom, de még Jooheon is segített nekem.
Aztán egy hónappal azután, hogy először kerestem Jooheon-t telefonon a barátom bemutatott engem (videó hívások keresztül) a banda többi tagjának is, akik ugyan olyan szívesen szerettek telefonon beszélni velem mint előtte Jooheon.
Ez volt 3 éve. (Bár a debütálásuk óta hallgatom őket.)
1 héttel ezelőtt pedig Jooheon-nal az az őrült ötletünk támadt, hogy eljönnek hozzám Magyarországra és nálam töltenek 5 teljes napot.

***

Minden 5 nappal ezelőtt kezdődött.
Egy átlagos vasárnapi nap.
A hétvége miatt nem mozdul ki senki az otthonából. Mindenki pihen, rákészül a holnapi munkanapjára, vagy akár csak élvezi az életet. De egy értelmes ember ilyenkor általában pihen.
Én viszont egy őrült módjára rohangálok a lakásomban. Mindennel el kell készülnöm mire jönnek Jooheon-ék. A telefonom minden értesítésére felkapom a fejem, és gyorsan rohanok, hogy megnézzem vajon Jooheon írt-e nekem.
De nem. Az üzenetekben leginkább csak felköszöntöttek. Igen ma van a szülinapom, de most számomra nem ez volt a legfontosabb.
Elő kellett készítenem a szobákat, meg kellett reggeliznem.
Amikor a tükör előtt haladtam el észrevettem, hogy még mindig pizsamában vagyok.
,,Hogy az a-" gondoltam magamban, majd gyorsan felsiettem a szobámba, hogy átöltöztek.
,,Álljon meg a harci menet!" parancsoltam magamra. ,,Mikor is jönnek a többiek?" Nem jöttem rá magamtól, így hát gyorsan lefutottam a telefonomért és megnéztem Jooheon mit is írt nekem.
A chat-ben a következő volt olvasható:

Jooheon: Szia! A srácokkal megnéztük és a repülő 9-kor le is száll Budapesten. Legkésőbb 12 órakor ott leszünk nálad.

Rendben. :)

És egyet tippelj mennyi volt az idő.
Hát persze, hogy még csak reggel 8!
A hajam még sehogy sem állt a pólómat pedig kifordítva vettem fel a nagy kapkodásban.
Tehát nyomós okom volt a lelassításra.
Akármennyire sietni akartam a dolgokkal visszább vetem a lendületből. Nyugodtabban fogtam össze a hajamat mind eddig bármikor. Próbáltam nem ránézni az órára, mert akkor megint kapkodni kezdek. Előhalásztam a porszívó és elkezdtem kiporszívózni a lakást.
Közben észre sem vettem, hogy eltelt egy teljes óra.

***

*Jooheon szemszöge*

Arra ébredtem, hogy valaki a vállamat bökdösi. Kinyitottam a szemeimet és megpillantottam Minhyuk-ot.
-M-mi van?-ásítottam egy nagyot.
-HÁT AZ VAN HOGY MEGJÖTTÜNK!-örvendezett barátom.
-Minhyuk halkabban, tőled zeng az egész repülő!!!-rivallt rá a két üléssel előrébb ülő I.M.
-De én totál be vagyok zsongva nem érted?!-kezdett el maga körül forogni Minhyuk.
-Én is már alig várom, hogy találkoztak T/N-nel.-csatlakozott Minhyuk-hoz már Kihyun is.
-Akárhogy is annyi biztos, hogy hamarosan leszáll a gépünk a budapesti reptéren.-közölte tárgyilagos hangnemben Hyungwon.
-Mond csak...-állt le a körökkel Minhyuk.- T/N-nek nem ma van a szülinapja?-nézett rám kérdőn, majd neki támaszkodott az egyik szék támlájának, nehogy elessen a sok forgás miatt.
-De. Így van.-mondtam egy hatalmas mosollyal az arcomon.
-Akkor vegyünk neki valamit.-mondta Kihyun.
-De mit?-kérdezte Hyungwon.
-Egyáltalán mi az amit szeret?-szállt be a kérdezősködésbe I.M is.
-Minket szeret.-jelentette ki Minhyuk lelkesen.
-Jó, de most valamin olyan ajándékot kell adnunk, ami örökké nála maradhat. Mert mi sajnos nem lehetünk örökké nála.-jelentettem ki.
Szerencsére Minhyuk örök jókedve most sem hagyott cserben.
-Budapesten nincsen valamilyen K-pop bolt?-kérdezte.
-Biztos van.-mondta Kihyun.
-Minhyuk te egy zseni vagy.-pattantam fel, majd odamentem és megöleltem.
-Hé! Meg ne fojts! Jooheon! Hallod?!-mondta barátom nevetve.
-Oké, oké. Bocsi.-engedtem ki barátomat ölelésemből.
Ekkor megszólalt egy hang:
-Repülőgépünk hamarosan földet ér. Kérjük foglaljanak helyet és kapcsolják be biztonságiöveikket!
Mi pedig így is tettünk.

***

*a te szemszöged*

,,Jesszus! Már 9 óra?!" Lepődtem meg.
Megint elkövettem azt a hibát, hogy nekiálltam kapkodni.
Össze vissza rohangáltam és azon aggódtam, hogy mindjárt itt lesznek én meg sehol sem tartok.
Aztán megint megálltam.
Lassan kifújtam a levegőt.
Elszámoltam magamban 3-ig.
Majd higgadtabb fejjel végiggondoltam magamban a dolgokat.
,,Ha még csak 9 óra van, akkor az azt jelenti, hogy még van majdnem 3 órám arra, hogy elkészüljek. Tehát, ha most mondjuk betennék egy adag mosást, majd miután az végzett áttenném a szárítógépbe, akkor az pont 2 óra.
Addig van időm kiporszívózni a nappalit és valami ebédet is lesz időm összedobni."
Egyszóval lehiggadtam.
Aztán nekiálltam végrehajtani az eltervezett dolgokat.
Először betettem a mosást.
Aztán gyorsan lerohantam a konyhába és előkerestem néhány hozzávalót.
Ebédre valami könnyű és gyorsan összedobható dolgot terveztem készíteni.
,,Remélem ízleni fog nekik." reménykedtem magamban.
Már éppen a száríróba tettem át a ruhákat, amikor is beugrott egy ötlet.
,,Bakker! Nem vettem chips-et!" csaptam a homlokomra.
Ránéztem az órámra.
,,Fél tizenkettő van. Akkor még van fél órám, mire ideérnek." gondoltam magamban megkönnyebbülten.
A közelben volt egy bolt ami csak 10 perc sétát jelentett számomra.
Szóval volt 10 percem átsétálni 10 percem, hogy bevásároljak és 10 percem, hogy visszasétáljak. Ennek elégnek kellett lennie.
Így gyorsan kabátot és cipőt húztam majd az ajtón kilépve elindultam a bolt irányába.
De a kertkapunál visszafordultam és egy hirtelen ötlettől vezérelve a lakáskulcsot a lábtörlő alá tettem.
,,Így akár még be is tudnak jutni." gondoltam, majd tényleg a bolt felé vettem az irányt.
Nem is tudtam, hogy legjobb barátaim mit terveznek.

***

*Jooheon szemszöge*
A bevásárlás gyors volt. Bementünk valami fura nevű boltba. Mi is volt a neve? Valami Media Markt... Igen! Asszem ez volt a neve.
Na ott tudtunk venni neki egyet a No Limit albumunkból. Végül Minhyuk kérésére I.M (mert ő beszélt a legjobban angolul) vette egy csokor virágot, néhány dobozolt sütit (torta híján) és 3 héliummal felfújt lufit.
-Minhyuk nem lesz ez túlzás?-kérdezte barátom, miután már a harmadik ember kívánt szegénynek boldog születésnapot.
-Gondolj arra, hogy ezt T/N-ért csinálod.-mosolyodott el Minhyuk.
Kihyun csak bátorítóan megveregette I.M vállát és beküldte a boltba parfümért.
Miután mindez megvolt beszálltunk egy bérelt autóba és elindultunk az autópályán.
I.M vezetett, mert ő volt a legkipihentebb 5-ünk közül.
Miközben ő vezetett én az anyósülésről magyaráztam a többieknek.
-Figyeljetek. Mit szólnátok ahhoz, ha elkezdenének neki énekelni a "Boldog Szülinapot"-ot?
-És mond, milyen nyelven tervezted?-vágott közbe mondandómba Hyungwon.
-Magyarul.-jelentettem ki.
-Magyarul?!-hökkentek meg mind a 4-en hirtelen, és határozott kijelentésemen.
-Igen.-mondtam.-A neten biztos fent van. Onnan megtanuljuk. Úgy is hosszú az út még.
-Rendben!-mondta lelkesen Minhyuk és nekilátott, hogy megkeresse a dalszöveget.
Nagyjából 10 perc múlva vidáman megszólalt.
-MEGVAN!
-Minhyuk! Mit mondtam az ordításról?!-szólt hátra I.M.
-Bocsi.-mondta, bár nem igazán láttam rajta a megbánást jeleit.
-Muta a szöveget.-hajolt közelebb Minhyuk telefonjához Kihyun.
-Én nem tudok annyira magyarul.-csóválta meg a fejét.
-De nem tudnád megfejteni, hogy hogyan is kéne mondani a szavakat?-kérdeztem.
Ő csak megrázta a fejét.
-Kihyun lehet, hogy nem,-kezdte Hyungwon, majd kivette Minhyuk kezéből a telefont.-de biztos, hogy vannak olyan felvételek a YouTube-on ahol elénekli ezt az emberek.
Így is lett. Ugyanis nem telt bele 5 perc sem és barátom diadalittasan megnyomta a lejátszást.
És megszólalt a következő zene:
-KIÁÁÁÁRÚSITÁS. FIGYEL MERT ITT A KIÁÁÁRÚSITÁÁÁS!
-Hopsz! Reklám.-nevetett fel kínosan Hyungwon, majd átugrotta azt.
-Mond, mit mondtam a hangos zenéről?!-kérdezte halál nyugodtan sofőrünk.
Valaki nem tud elcsitítani senkit ilyen halál nyugodt hangon, viszont I.M-től ekkor szoktak elkezdeni félni az emberek.
-Bocsi, bocsi.-mondta Hyungwon, majd halkított a zenén.
-Akkor meghallgatjuk?-kérdeztem.
-Még szép.-vágta rá Minhyuk és lejátszotta a zenét, mi pedig elkezdtük tanulni azt.

***

-Srácok!-emelte fel a hangját I.M miután harmadszorra sem sikerült szép szóval elcsitítani minket.
-Mi az?-kérdeztük egyszerre.
-Alig egy utcányira vagyunk T/N házától.
-Oké, oké.-álltam neki rendbe tenni a dolgokat, mielőtt kiszállnánk az autóból.-Kihyun, te hozod a csokrot, Minhyuk te a lufikat, Hyungwon tiéd a parfüm. Én hozom az albumot, I.M te pedig a sütiket.
Mindannyian bólintottak annak jeléül, hogy megérették.
-Akkor-fordult be az utolsó sarkon, és parkolt le egy ház elé I.M-kiszállás!
Mindannyian megigazítottuk a ruhánkat és a hajunkat, majd kiszálltunk ajándékainkkal a kezünkbe és besétáltunk a kertkapun.
Csöngettem és vártam egy kicsit.
De nem nyitott ajtót senki.
Megint csöngettem.
-Ezt nem értem. Miért nem nyit ajtót?-mormogtam félhangosan magam elé.
-Mi az? Miért nem jön senki?-próbált átnézni a vállaim felett Minhyuk.
-Elfelejtette volna, hogy jövünk?-találgatott Hyungwon.
-Ugyan. Előre megbeszéltük. Szerinted elfelejtette volna? Ez nevetséges.-érvelt Kihyun.
-Akkor miért nem nyit ajtót, te nagyokos?-vágott vissza I.M.
-Hé Changkyun! Te velem vagy!-mondta Minhyuk.
Erre barátom csak megforgatta a szemeit.
Ekkor bevillant egy ötlet.
-Ezt fogd meg nekem egy pillanatra!-nyomtam I.M kezébe az albumot.
Lehajoltam és megemeltem a lábtörlőt.
-Tudtam, hogy gondol ránk.-mondtam, majd egy elégedett mosollyal az arcomon kinyitottam az ajtót.
-Nos fiúk!-kezdtem ünnepélyesen, miután beléptünk a házba.-Változott a terv.

***

*a te szemszöged*

,,Te jó ég! Mekkora ez a sor?!" lepődtem meg magamban. ,,Így kizárt, hogy időben hazaérjek!"
Vasárnap volt, ezért nem értettem, hogy miért is van itt ennyi ember.
Végül 10 perc várakozás után sorra kerültem a kasszánál.
Gyorsan kifizettem a chips-eket és már meg is iramodtam haza felé.
Nagy siettemben elejtettem az egyik chips-es zacskót. Azt is egy kedves srác hozta utánam.
Nem győztem neki hálálkodni.
Aztán észbe kaptam, hogy nekem otthon dolgom van és megint elindultam sietős léptekkel a házam felé.

***

Végre haza értem.
Nagy siettemben semmit sem szerettem volna, csak gyorsan letenni a cuccokat és befejezni az előkészületeket.
Nem igazán gondolkodtam.
Olyannyira nem, hogy észre sem vettem, hogy az ajtó nyitva van, pedig bezártam.
Beléptem házam előterébe és gyorsan levettem a kabátot és a cipőmet.
Utánna megint felnyaláboltam a chips-es zacskókat és benyújtottam az ajtón ami a nappaliba és a konyhába vezetett.
De ekkor...
-Boldog szülinapot! Boldog szülinapot! Boldog szülinapot T/N! Boldog szülinapot!
Nagy meglepetésember elejtettem a chips-eket.
-Boldog szülinapot T/N.-lépett elém Kihyun és egy csokor virágot nyújtott át nekem.
Először nem tudtam, hogy mit kéne csinálnom, de az utolsó pillanatban feloldódtam a sokk hatása alól.
-Awww~ Nagyon szépen köszönöm.-vettem át Kihyun-tól a csokrot és megöleltem.
-Most én jövök! Most én jövök!-lépett elém lelkendezve Minhyuk, miután Kihyun és én elengedtük egymást ölelésünkből.
-Tessék.-nyújtotta át a lufikat egy hatalmas mosollyal az arcán.
-Nagyon szépen köszönöm.-mondtam töretlen mosollyal és átvettem tőle a lufikat, majd őt is megöleltem.
-Tudod mit?-kezdtem visszafojtott hangon, mintha egy titkos tervet mondanék el neki.-Ezt itt neked adom.-mondtam felé nyújtva az egyik lufit.
-Én ezt nem fogadhatom el.-mondta.
-És miért nem?-kérdeztem.
-Mert ez a tiéd. És én azt nem veszem el tőled.-makacsolta meg magát.
-De én ezt neked szeretném adni. Hálám jeléül.-feleltem és kezébe adtam vitánk tárgyául szolgáló kék lufit.
-Rendben.-mondta.-Ha tényleg ennyire szeretnéd akkor elviszem.-adta be derekát Minhyuk, majd a lufit átvéve hátrébb állt, hogy a többiek is át tudják adni ajándékukat.
A következő I.M volt.
-Én...-kezdte, majd elhallgatott. Végül megköszörülte a torkát és így folytatta.-Vagy is mi ezzel a kis süteménnyel szerettünk volna kedveskedni neked. Sajnos a boltban nem kaptam tortát.-fejezte be mondatát. Aztán átnyújtotta a süteményeket. Én pedig őt sem hagytam elmenni egy ölelés nélkül.
-Látnod kellett volna az arcodat.-mondta félig nevetve Hyungwon, mikor elém lépett.
-Ennyire vicces volt?-nevettem el magamat én is.
-Annyi biztos, hogy megmosolyogtatná az embereket.-mondta és átadta nekem a parfümöt én pedig őt is megöleltem.
-Ez a kedvenc illatom. Honnan tudtátok?-néztem végig vendégeimen.
-Csak egyet tippelhetsz!-mondta Jooheon mosolyogva és ő is elém lépett.-Ilyen parfümöt használtál a fan meeting-en is.
Mondata befejeztével átadta a No Limit albumukat, ami ezek szerint az ő ajándéka volt.
-Az is mát ezer megy egy éve volt.-mondtam majd megöleltem.
-Te pedig semmit sem változtál.-mondta pimaszul mosolyogva.
Már épp valami frappáns visszavágáson gondolkodtam amikor megszólalt.
-Ugyan olyan szép vagy.
-Azért ti sem panaszkodhattok.-mondtam és közben reménykedtem, hogy nem vörösödtem bele Jooheon bókjába.
Az ajándékaimat letettem az étkezőasztalra és (a többiek segítségével) összeszedtek a chips-es zacskókat.
-A cuccaitokat nem akarjátok behozni?-néztem végig barátaimon.
-De, jó lenne.-vágta rá Kihyun.
-Esetleg segítsek?-kérdeztem.
-Nincs olyan sok cuccunk ám.-legyintett Minhyuk. Csak azt mutasd meg, hogy hova vihetjük őket.
-Mivel, hogy én egyedül élek, mint láthatjátok nincs olyan nagy házam.
Ezért arra gondoltam, hogy ketten tudnának aludni a nappaliban a kanapén, ketten a vendégszobában és egy ember pedig velem.
Úgy is 2 egymásba tett vendégágyon alszok úgyhogy azt már ketté is szedtem.
-Hyungwon? Mi alszunk a nappaliban?-fordult Hyungwon felé I.M.
-Tőlem-vont vállat a megszólított és kimentek behozni a cuccaikat.
-Ti? Hogyan szeretnétek lenni?-kérdeztem a maradék 3-tól.
-Az a helyzet,-kezdte zavartan Kihyun.-hogy én veled szeretnék aludni.
-Én is.-mondta Minhyuk.
-Ahogy én is.-vallotta Jooheon.
-Ha ezt tudom akkor kicsit mondjuk átalakítom a lakást.-sütöttek le a szemem.-Sajnálom.
-Ugyan mit?-kérdezte Jooheon.-Vedégül látsz minket a saját házadban. Régi barátokként és nem idol-ok ként tekintesz ránk. Mindenben a legjobbat akarod nyújtani. És még te kérsz bocsánatot? Tudod mit aludjon veled Kihyun. Úgy is ő a bias-od nem?
-De akkor mi lesz veletek? Én nem szeretném, ha emiatt harag lenne köztetek vagy valami.
-Ugyan!-legyintett Jooheon.-Megleszünk mi Minhyuk-kal. Igaz?-fordult barátom felé.
-Naná.-felelte vidáman Minhyuk és mind a hárman elindulta az autó felé, hogy behozzák a cuccaikat.

***

-Most, hogy mindent behoztatok szeretnétek, hogy körbevezesselek titeket?-kérdeztem.
-Naná!
-Aha, az jó lenne.
-Feltétlenül!
-Én már kíváncsi vagyok.
-Aha.
Hallatszódtak a tagok feleletei.
-Akkor kérlek kövessetek.-mondtam.
-Igen is.-tisztelgett katonásan Minhyuk és a többiekkel együtt elindult mögöttem.
Én mindent szépen végig mutogattam ami a házamban fellelhető volt.
-Miért van ennyi lépcső a házadban?-kérdezte lihegve Minhyuk.
-Jaj, ne rinyáljál egyfolytában.-szólt hátra I.M.-Egyébként is, alig haladtunk fel 3 lépcsőfokot.
-Te könnyen beszélsz...-kezdte Minhyuk, de nem maradt energiája befejezni a mondatát.
-Mindjárt fent vagyunk.-jelentettem ki.
-Hála az égnek. Én már totál kész vagyok.-folytatta a nyavalygást töretlenül Minhyuk.
-Csak fogd be és gyere!-mondta egyre idegesebben I.M.
Végül aztán Minhyuk is felért azon a 15 lépcsőfokon, ami annyira megerőltette a lábait.
Bár az igazat megvallva egyszer majdnem visszafordult.
,,Majd belejön." bizakodtam magamban. ,,De azért a cuccát ne ő hozza fel."
-Ez itt a vendégszoba.-nyitottam be egy tágas szobába.-Jooheon, Minhyuk itt alszatok ti.
-Rendben.-mondta Minhyuk és rádőlt az egyik ágyra.
-Ezek szerint az lesz a te ágyad.-mondta szemet forgatva Jooheon.-Szerintem akkor én meg Minhyuk felhozzuk a cuccainkat.
-Én innen fel nem kelek!-szólt ki a szobából Minhyuk.
-Jó, akkor majd én hozom a cuccát a rinyagépnek.-mondta I.M és Jooheon-nal együtt nekiálltak felhozni bőröndjeiket.
-Szerintem én is kipakolok.-mondta Hyungwon és elindult I.M és Jooheon után.
-Gyere megmutatom, hogy hol fogsz aludni.-mondtam Kihyun-nak, aki bólintott egyet és követett.
-Ez itt az én szobám.-nyitottam be annak ajtaján.-Egy kicsit sok a poszter, ezért előre is bocsi.
Félreálltam az ajtóból, hogy Kihyun be tudjon menni.
Én csak utánna mentem be.
De legbelül kíváncsi voltam a reakciójára.

*Kihyun szemszöge*
Egy határozott lépéssel átléptem a küszöböt, a szoba közepére sétáltam és megálltam.
Olyan érzés fogott el, mintha egy másik világba csöppentem volna. Bár még nem voltam ezelőtt egy Monbebe szobájában sem, mégis kételkedtek abban, hogy mindenki szobája így néz ki.
A citromsárga falból kis híján semmi sem látszott, hiszen vagy egy bútor, vagy pedig poszterek takarásában állt.
Egy teljes könyvespolc volt megtöltve albumokkal, ahol ugyan úgy megtalálható volt a BTS mint a mi albumaink is.
A két gondosan elrendezett ágy mellet egy íróasztal is volt, amin is egy félig kész rajz volt.
-Ez ki lesz?-kérdeztem a rajzot fürkészve.
-Őőőő...-kezdte bizonytalanul.-Igazából ti lesztek.
És tényleg. Ha az ember hosszabb ideig nézi láthatja benne Jooheon és Minhyuk körvonalait. Bár még kicsit sem lehetett késznek mondani tudtam, ha egyszer elkészül a világ egyik legszebb rajza lesz.
-Nagyon szép.-mondtam dicsérően.
-Még nincs kész.-mondta T/N egy kicsit idegesen.
-Van több rajzod is?-tudakoltam.
Bólintott egyet és odasétált az egyik falhoz.
-Ezek itt mind rólatok készültek.-mondta.
-Én azt hittem rájuk, hogy poszterek.-lepődtem meg.
Ő halkan kuncogott egyet.
-Eddig te vagy az első akinek ennyire tetszenek a rajzaim.
-Ezt a többieknek is látnia kell.-mondtam odalépve egy rólam készült képhez.
-Majd talán később.-mondta-Most hozzuk fel a cuccaidat.
-Rendben.-hagytam annyiban és elindultam, hogy felhozzam a bőröndömet.

*Jooheon szemszöge*
-Ha láttátok volna a rajzait. Kész őstehetség. Fel kell jönnötök megnézni.-bizonygatta Kihyun.
Éppen az ebédünket fogyasztottuk.
A leves valami isteni volt. A második pedig annál is jobb.
,,Ezek szerint T/N nem csak a főzésben ügyes." gondoltam magamban.
-T/N ígérd meg, hogy nekik is megmutatod a rajzaidat.-folytatta barátom.
-Rendben, rendben.-emelte fel megadó kezét a lány.-Ígérem, hogy miután megettük az ebédet fel megyünk és megmutathatom a rajzokat.
És így is lett.
Miután befejeztük az evést és elpakoltunk magunk után felmentünk T/N emeleten található szobájába, hogy megnézzük a rajzait, amiket Kihyun annyira dicsért.
Mikor beléptünk poszterek ezrei albumok és a berendezési tárgyak ízléses elrendezés fogadott minket.
,,Le sem tagadhatná, hogy Monbebe." gondoltam magamban.
-A fal ezen részén a rólunk készült rajzai vannak kirakva.-kezdte Kihyun.
-Hűűűűű!-ámult el Minhyuk és odalépett az egyik rajzhoz.-Jooheon nézd! Ott vagyok!-mondta izgatottan.
-Tényleg őstehetség vagy.-vettem szemügyre T/N egyik rajzát.
-Örülök, hogy tetszik.-mosolyodott el.
-Ígérd meg, hogy ezt itt odaadod amint kész lesz!-mondta I.M egy félkész rajzot vizsgálva.
Én is odasétáltam, hogy megnézzem.
-Légyszíííí. Add oda, amint kész.-kezdtem én is kérlelni.
-Rendben-mondta megadóan.
-Kösziiiiiii.-lépett oda mellé Minhyuk és megölelte.
Hamarosan mind az 5-en egy hatalmas csoportölelésben részesítettük T/N-t.
-Most, hogy mindent behoztattok, ki is pakoltatok és enni is ettünk mit csináljunk?-kérdezte T/N miután kibontakozott ölelésünkből.

*a te szemszöged*

Fura kérdés volt amit feltettem, de ezt Jooheon hamar meg is válaszolta.
-Karaokézzunk.
-Tényleg!-csatlakozott hozzá Hyungwon is.
-Én régebben jártam karaokezni.-jelentette ki Minhyuk.
-Akkor karaoke.-hagytam annyiban.

***

Miután a tévémen bekapcsoltam a YouTube-ot a társasághoz fordultam.
-Melyik zenéket szeretnétek énekelni?-kérdeztem.
-Lehet az egyik dalunk?-fordult társaihoz Hyungwon.
-Rendben.-hagyta annyiban I.M.-De csak egy feltétellel.
-Mégpedig?-kérdeztük egyszerre.
-A Gambler-t csak T/N énekli.-mondta és ravasz mosolyra húzta a száját.
-A Gambler-t?-hökkent meg Jooheon.
-Igen. Nem hallottad rendesen, vagy mi?-kérdezte I.M.
-De, de. Csak egy kicsit meglepődtem.-mondta, majd kezével olyan mozdulatot csinált, mintha elhessegetné a gondolatot.
-Akkor most T/N kezdi, vagy először velünk együtt énekel?-kérdezte Kihyun.
-Az már az ő döntése.-vont vállat I.M.
-Akkor szerintem kezdem a Gamble-rel.-mondtam magabiztosan, hiszen az volt az a Monsta X szám amit kívülről fújtam.
Megkerestem a karaoke változatát és kérdőn a körülöttem állókra pillantottam.
-Akkor kezdhetem?-kérdeztem.
Bólogatás volt rá a válasz.
Én elindítottam a zenét és elkezdtem énekelni.
Még a rap rész is különösen jól ment.
Miután vége lett a dalnak leállítottak a zenét és egy jó 1 perces taps fogadott.
Én először csak illedelmesen meghajoltam, aztán Minhyuk odasétált és várakozóan széttárta a karjait én pedig megöleltem őt.
-Engem nem is ölelsz meg?-kérdezte Jooheon és ő is csatlakozott az ölelésünkhöz.
Majd végül mindenki más is.
-Szép volt.-pacsizott le velem I.M elismerően.
-Most ti jöttök.-mondtam.
-Te is énekelj.-kérlelt Hyungwon.
-Igen.-csatlakozott Kihyun is.-Nagyon szép a hangod és én még hallgatni szeretném.
-Rendben.-mondtam és beindítottam a Love Killa-t.
Ez elég sokáig így ment.
Közben nassoltunk a chips-ből és a süteményből.
Majd Jooheon kérésére beindítottam a Next Level-t az æspa-tól.
Akkor már csak én énekeltem vele és leginkább lány bandáktól voltak a dalok.
Aztán este 7 óra felé mikor végeztünk az egyik dal eléneklésével megkérdezte a társaságot, hogy szeretnének-e vacsorázni.
Mindenki csak nemlegesen rázta a fejét. Én vállat vontam és folytattuk tovább.
Este 9 órakor abbahagytuk a karaoke-t és mindenki elment letusolni.
A házban 2 helyen is le lehetett zuhanyozni, ezért az egyik fürdőt én a másikat a banda többi tagja használta.
Miután ezzel is végeztünk mindenki elvonult a szobájába, ahol aludt.

***

-A külső, vagy a belső ágyon szeretnél aludni?-kérdeztem meg Kihyun-t miután elbúcsúztunk a többiektől és be mentünk a szobámba.
-A külsőn.-mondta laposakat pislogva.
-Rendben.-vontam vállat és leültem a belső ágyra.
Felkapcsoltam egy kislámpát, így Kihyun le tudta kapcsolni az erősfényű nagy lámpát, mely a szobát világította be.
Miután mindketten betakaróztunk lekapcsoltam a kislámpát is.
Még jó ideig beszélgettünk olyan dolgokról, hogy 96 megfordítva is 96 lesz-e, de aztán elálmosodtunk.
-Jó volt a meglepetés szülinapod?-kérdezte Kihyun.
Bár a sötétben nem láthattam az arcát, de a hangján hallottam, hogy mosolyog.
-Igen. De én nem az ajándékoknak, hanem nektek örülök a legjobban.-mondtam.-Nagyon régóta vártam ezt a pillanatot. És szebb lett mint azt valaha gondoltam volna.
-Örülök, hogy tetszett.-ásított egyet szobatársam.-Na de mostmár aludjunk.
Egyetértően bólogattam.
-Jó éjt!-mondtam aztán.
-Szép álmokat!-köszönt el ő is.
Majd elhunytam a szemem és mély álomba szenderültem.
És tényleg.
Ez volt a legjobb szülinap amit kívánhattam volna.

Hello, hello!
Itt is van a szülinapi rész.
Tudom, hogy az olvasóim többségének nem a MONSTA X a kedvenc bandája, de ezt meg régebben írtam és nem volt lelki energiám újra megírni.
Egyébként a oneshot ötlet multi_stanof_kpop adta. (Innen is köszönöm neki. 💕)
És remélem elnyerte a tetszéseteket.
A következő részben találkozunk.
Addig is sziasztok.❤️❤️
jutcsiak22