Lerohantam a nappaliba, ahol a szüleim beszélgetését zavartam meg.

-Úristen! Ezt nem fogjátok elhinni!-kiabáltam

-Ha el sem mondod mit, akkor tényleg nem.-mondta anya, majd válaszul az arcukba nyomtam a telefont.

-Azta, ez nagyon jó! Látod, mondtam hogy fel kell tölteni azt a videót!-mondta apa

-Nem mehetsz.-szólt közbe anya határozottan.

-Mivan?!-kérdeztem, és közben már patakokban folytak a könnyeim, de már nem az örömtől.

-Jól hallottad. Tizenhat éves vagy, még kiskorú. Nem engedhetlek el öt feketébe öltözött férfival turnézni.

-De, még szép, hogy elengedhetsz. Egy hét múlva találkozom velük, és megbeszéljük a részleteket. Ja, és nem értem mi bajod a feketével.-mondtam, és az utolsó mondatnál végig néztem magamon, ezzel utalva rá, hogy én is talpig feketében vagyok.

-Azt mondtam, hogy nem.-erősködött anya

-Hagyd már. Én megbízom benne. Tud már magára vigyázni.-szólt közbe apa, amiért nagyon hálás vagyok.

-Jólvan, még meggondolom.-mondta anya.

-Köszönöm, köszönöm, köszönöm!!!-kiabáltam, majd felrohantam a szobámba.

  Kezembe vettem a telefonom, majd felhívtam Hayley-t, hogy elmeséljem neki mi történt.

Rosszkor hívtam. Éppen az új barátjával volt, és nem örült velem együtt. Ez eléggé rosszul esett.

A következő ember, akit hívni akartam az Ronnie lett volna. De amikor észbe kaptam, a hívás helyett inkább a névjegy törlésére kattintottam.

Bár ez kicsit elszomorított, nem tudtam a mosolyt letörölni az arcomról.

Csak arra tudtam gondolni, hogy mennyire jó lesz velük eltölteni egy hónapot. Jobban megismerjük majd egymást, és a turné végére nem csak a rajongójuk, hanem a barátjuk leszek.

   Mivel semmi dolgom nem volt, gondoltam pihenek egy kicsit. Bekapcsoltam a zenét, és lehunytam a szemem. Kizártam a gondolataimat néhány órára.

Az egyik pillanatban elhallgatott a zene, majd a telefonom csörgésére lettem figyelmes.

Ismeretlem szám.

Felvettem a telefont, majd egy ismerős rekedtes hangot hallottam.

-Szia Alicia.-mondta

-Szia. Te ki vagy?-kérdeztem, és a szívem egyre hevesebben vert.

-Andy Biersack.-válaszolta.

-Hogy ki? Nem ez lehetetlen.-nevettem.

-Döntöttél már arról, hogy velünk jösz-e a turnéra?-érdeklődött.

-Úristen tényleg te vagy az!-visítottam.

-Azt hiszem, kiszakadt a dobhártyám.-mondta.

-Sajnálom!-mondtam nevetve.

-Szóval döntöttél már?-kérdezte

-Döntöttem. Persze, hogy veletek megyek.-mondtam. De egyébként honnan van meg neked a számom?

-Remek, akkor előrébb hozzuk a megbeszélést. Mondjuk holnap?

-Te direkt nem veszel tudomást arról amit mondok?-kérdeztem.

-Szóval akkor holnap találkozunk abban a kávézóban, amit az e-mailben írtunk. Reggel 10 órakor.-mondta, és végre elnevette magát.

-Ott leszek!-mondtam.

-Remélem! Szia picúr.-mondta

-Picúr? Ez meg hogy jött?-kérdezősködtem.

-Hát, onnan hogy pici vagy.-nevetett

-Ezt honnan tudod?-kérdeztem

-Emlékszem rád.