Andy nem válaszolt, csak szorosan magához ölelt, ami éppen elég volt ahhoz, hogy újra eleredjenek a könnyeim.

Nem tudom, hogy az alkohol, vagy Andy váltotta ki belőlem, de úgy éreztem, most semmi nem veheti el a kedvem. A könnyek amik az arcomon csordogáltak, a boldogság gyémántjai voltak.

Kis idő elteltével álomba merültem Andy karjaiban, de amikor próbált felállni az ágyról, felébredtem.

-Ugye nem akarsz itt hagyni?-suttogtam

-Ha nem szeretnéd, nem foglak.-válaszolta majd vissza feküdt.

-Miért nem alszol még?-kérdeztem, majd felültem az ágyon.

-Mert nem tudok. Napok óta nem alszom. Talán a stressz miatt.-mondta, majd ő is felült és felkapcsolta a lámpát.-Ne haragudj, hogy felébresztettelek.

-Ugyan, nem haragszom. Egyébként, már nem is vagyok álmos.-mondtam.

-Én sem. Mit csináljunk?-kérdezte.

-Mondjuk..menjünk sétálni.-ajánlottam fel a hirtelen jött ötletet.

-Hajnali kettőkor?-nevetett.

-Miért is ne?-kérdeztem.-Jó az idő.

-Na jó, tőlem mehetünk.-adta fel végül.

Andy kiment a nappaliba, míg én a szobájában öltöztem. A jó idő ellenére felvettem a fekete Batman-es pulóverem, ami Andynek különösen tetszett.

Az utca teljesen kihalt volt. Senki nem járt odakint, persze rajtunk kívül.

-Hová megyünk?-kérdeztem, miután már a harmadik mellék utcába fordultunk le, bár Andy céltudatosan haladt előre.

-Megmutatom neked a kedvenc helyemet.-mosolygott.

Kb 5 perccel később már ott is voltunk.

A tengerparton kötöttünk ki. Jártam már itt korábban, de ezen a részén még soha. Gyönyörű volt.

Leültünk egy sziklára, majd Andy vállára hajtottam a fejem.

-Mi a legnagyobb álmod?-tette fel a váratlan kérdést.

-Most váltottad valóra. Ennél boldogabb már nem is lehetnék.-mosolyogtam. -Na és neked?

-Hogy találjak valakit, aki saját magamért szeret, és én viszont tudom őt szeretni.-válaszolta.

-Na és hogy állsz?-kérdeztem.

-Azt hiszem megtaláltam.-mosolygott.

Észre sem vettük, de lassan már egy órája ültünk ott, és kezdett kicsit lehűlni a levegő.

-Ideje lenne indulni.-mondta Andy, majd az égre pillatnott.-Esni fog.

-Menjünk.-mondtam, majd elindultunk.

Andynek igaza volt. Félúton jártunk, amikor eleredt az eső, mire gyorsan egy terebélyes fa ágai alá húzódtunk.

-Mondtam már, hogy gyönyörű vagy?-kérdezte, miközben mélyen a szemembe nézett.

-Mondtam már, hogy szeretlek?-tettem fel én is a kérdést, mire Andy közelebb lépett, majd ajkai az enyémekhez tapadtak.

Tökéletes pillanat volt, és azt kívántam, bár soha ne érne véget.

-Andy. Emlékszel? Az előbb azt mondtam, annál boldogabb már nem lehetek.

-Igen?-szegezte rám a tekintetét.

-Neked sikerült még boldogabbá tenned.-mosolyogtam.

Sziasztok!❤ Meghoztam a következő részt, remélem nem okoztam túl nagy csalódást. Várom a visszajelzéseket!😘💕🌈