22.
༶•┈┈⛧┈♛ ♛┈⛧┈┈•༶

Hihetetlen gyorsasággal teltek el a napok, a meghallgatásom pedig elérkezett. Holnap reggel tízkor lesz, így nagyon izgulok. Ewan azt mondta, nincs miért aggódnom, mert történjen bármi, leégetni biztos nem fogom magam. Sőt, azt mondta, szerinte megvan bennem az, ami kell, így több esélyem van arra, hogy megkapjam a szerepet, minthogy elbukjam. Remélem, tényleg így van és nem csak azért mondja, hogy lelkesítsen. Bár miért hazudna, ha ért hozzá? Biztosan mondaná azt is, ha reménytelen lenne az egész.

Ewan sokat mondja, hogy pihenjek, mert majdnem egész nap a betanulandó szöveg felett ülök, azonban még mindig nem érzem eléggé tökéletesnek ahhoz, hogy szünetet tartsak.

Sandra is tudja, hogy a színész fiú elintézte nekem ezt a meghallgatást, így ő is nagyon izgatott és tartja bennem a lelket. Sandráról jut eszembe... Fantasztikusan sikerült múltkor a randija Tommal, viszont nem jöttek még össze. Bár szerintem nemsokára itt lesz az ideje annak is, én pedig nagyon szurkolok nekik. Büszke vagyok magamra, amiért sikerült Sandrát boldoggá tennem, mert nála is ugyanaz a helyzet Tommal, mint nálam Ewannel. Ez a két színjátszó képes minket boldoggá tenni, amit soha az életben nem gondoltunk volna. Mondjuk az is lehet, hogy pont ezért ilyen csodálatos ez.

A fejemet fogom, mert majd' szét hasad, de eszem ágában sincs letenni a meghallgatásos papírt. Diablo félig meddig rajtam feküdt a kanapén, és élvezte, ahogy a szabad kezemmel vakartam a füle tövét. Már lassan kezdett megszunnyadni, de felkapta a fejét, amikor Ewan belépett a nappaliba. A fiú felvonta rám a szemöldökét, mikor meglátott, ugyanis öt perccel ezelőtt szólt rám, hogy tegyem le most már.

- Nem hiszlek el téged, te nőszemély. - csóválja a fejét. - Kezdj el öltözni akkor! - mondja ellenkezést nem tűrő hangon.

- Mi? Minek? - néztem rá értetlenül.

- Itt van délután negyed öt. Mióta ülsz a lap fölött? Reggel tíz óta? - gondolkodott el, mire kicsit felnevettem. - Ha szép szavakkal nem tudlak elcsalni, akkor majd valami mással próbálkozom. Úgyhogy öltözz, kedvesem.

- De miért, hova megyünk? - kérdezem, miközben arcomra kiül a kíváncsiság.

- Meglepetés. - felelte titokzatosan, amire megforgattam a szememet és felálltam a kanapéról.

- Jól van na, csak azért kérdeztem, hogy milyen ruhát vegyek fel. - vontam meg a vállamat, majd mielőtt elindultam volna a hálószoba felé, adtam egy csókot Ewan ajkaira. Nagyon sokszor van az, hogy ha csak elmegyünk egymás mellett, akkor adunk a másiknak egy puszit vagy megöleljük egymást, amikor nem számítunk rá, ez pedig annyira jól esik mindkettőnknek.

- Valami csinosat. - kacsint rám, majd egy homlok puszi után elenged, hogy összekészülhessek.

Ewan azt mondta, valami csinosat vegyek fel... Csak most mi az, ami jelen pillanatban csinosnak számítana?
Végül nem gondolkodtam olyan sokat a ruhán. Felvettem egy fekete testre simuló ruhát, ami térd fölé ért és egy kicsit kivágott volt a hátulja. Pánt nélküli volt, így kissé kiemelte a dekoltázsomat, de a színész fiút ez nem zavarta - szerintem pont az ellenkezője. Minimális, alig feltűnő sminket tettem fel, sötét hajamat pedig behullámosítottam. Utolsó simításként felhúztam egy fekete magassarkút, majd a kézitáskámba süllyesztettem a telefonomat és a pénztárcámat.

Mikor megpillantottam Ewant, amikor készen lettem, a fiú maga volt a tökély. Egyszerűen, de elegánsan volt felöltözve: fekete nadrágot viselt, szintén fekete pólóval és egy fekete, piros csíkokkal ellátott Adidas cipőt párosított mellé. Bőr kabátját magára húzta, majd elvette a slusszkulcsot a cipősszekrény tetejéről és felém fordult. Egy mosoly ült ki az arcára, amikor meglátott, nekem pedig sikerült elpirulnom.

- Ismerős nekem ez a ruha összeállítás. - szűkítettem össze a szememet, miközben közelebb léptem Ewanhez és megigazítottam a dzsekijét.

- Ezt viseltem a Sárkányok háza premierjén is. - felelte, és végig simított a karomon. És tényleg, azért volt akkor ismerős, mert emlékszem, hogy Sandrával megnéztük a premiert 2022 augusztusában.

Ewan kinyitotta nekem az autója ajtaját, én pedig beültem az anyósülésre. A színjátszó is bepattant a volán mögé, beindította az autót és elindultunk. Elkapott a kíváncsiság, hogy mégis hová akar vinni, ha így kellett felöltöznöm.
A Hereford Road nevű étterem előtt álltunk meg, de én nem akartam elhinni, hogy ide jöttünk. Soha nem voltam még ebben az étteremben, de tervben volt, hogy egyszer eljövök ide. Ez a hely a tipikus angol ételekről híres és mindig évszakhoz megfelelően készítik el az ételeket, ami szerintem egy nagyon jó dolog.

Beléptünk, mire egy pincér azonnal előttünk is termett. Ewan egy két személyes asztalt kért, a férfi pedig el is vezetett minket egy üres helyhez, majd odaadta az étlapokat. Közben kicsit körbe pillantottam, hogy szemügyre vehessem a helyet. Barátságos volt és elegáns, a berendezés minden része illett mindenhez, úgyhogy egy cseppet sem csodálkoztam azon, hogy jól megy az étterem. Az árak is egészen elfogadhatóak, nem voltak piszok drágák, de azért olcsóak sem - végül is ha jó az étel, akkor megéri az árát.

Miután sikerült eldöntenem, mit kérek enni, a színész fiúval megrendeltük az ételeinket. Miközben vártunk, ő rátette a kezét az enyémre az asztalon, majd beszélgetni kezdtünk. A vacsora kihozása után mindketten készítettünk egy-egy képet az ételekről, ugyanis olyan jól néztek ki, hogy szó szerint sajnáltuk őket megenni, így muszájak voltunk megörökíteni. Instagram sztoriba is kitettük, amiben Ewannel megjelöltük egymást és a helyet is.

A vacsora elfogyasztása után a fiú kikérte a számlát, kifizette, majd elhagytuk a helyet. Mivel nem nagyon volt kedvem hazamenni, így megkértem Ewant, hogy kerülőn menjünk haza. Ő is benne volt ebben, ezért hatalmas kerülő után értünk csak vissza. Alig vártam, hogy megszabaduljak a magassarkútól, mert az az igazság, hogy sosem voltam nagyon ez a csinosan öltözködő típus. Ritka pillanatok egyike volt, ha én kicsit is csinosabban öltöztem fel a megszokottnál. Én mindig is a pólók, pulcsik, melegítő nadrágok, farmerek és sport cipők híve voltam, mert nekem az volt a kényelmes.

- Nagyon szépen köszönöm ezt a csodálatos vacsorát! - néztem bele hálásan Ewan kék szemeibe, melyek boldogan csillogtak vissza rám.

- A legjobbat érdemled, Camilla, ugyanis egy csodálatos nő vagy! - veszi két keze közé az arcomat.

- Nagyon szeretlek, Ewan Mitchell! Én már csak veled tudom elképzelni az életemet. - mondtam ki határozottan, ugyanis teljesen biztos voltam ebben.

- Én is nagyon szeretlek és csak veled vagyok teljes! - csókol meg, mire én automatikusan beleakasztom a kezeimet a nyakába.