Hatalmas mosollyal az arcomon másztam be a fürdőkádba, miközben újra és újra láttam szemeim előtt a Georgeal történteket. Még mindig éreztem édes, finom csókját ajkaimon, hatalmas, védelmező kezét derekam körül, fahéj illatú parfümjét, mely orromba kúszott, s apró mosolyát felidézve hatalmasat dobbant a szívem.
A lassú, de annál inkább élvezetes csókunkat követően mindketten kipirult arccal vigyorogtunk, majd mint ha mi sem történt volna, folytattuk a beszélgetést. Vallomására egyszerűen nem tudtam reagálni, egy szó sem jött ki ajkaimon, de reméltem, hogy a fiú a csókunkból érezte az érzéseket, melyeket iránta táplálok. Persze, megdöbbentett amit mondott, valahol mélyen reménykedtem benne, hogy kedvel, de egyáltalán nem gondoltam bele, hogy ez tényleg valós lehet. De hát tessék, George körülbelül egy órája megcsókolt, s bár eddig erről csak álmodhattam, most tényleg megtörtént. Ott, a fürdőládban áztatva magam még mindig fogalmam sem volt, hogy mi lesz közöttünk, de egyben biztos lehettem, mégpedig, hogy szerelmes vagyok George Russellbe.

- Elena siess, a taxi már itt van - nyitott be a szobámba apa, miközben óráját nézte.
- Egy pillanat - dobtam bele egy újabb felsőt a bőröndömbe, majd minden erőmet bevetve összehúztam azt. Mikor ezzel kész voltam, csalódottan pillantottam rá telefonom képernyőjére, mely teljesen értesítésektől mentes volt. Az utolsó pillanatig próbáltam kihúzni a hotelben maradást, ezért a cuccaimat is hihetetlen lassúsággal pakoltam össze, reménykedve abban, hogy George felkel, és el tudok búcsúzni tőle, hisz a versenynaptár szerint most egy hét szünet lesz a Spanyol nagydíj előtt. Sajnos mindezt hiába, nem sikerült addig maradni, hogy tudjak vele találkozni, és így is apával és Landoval (akik megvártak engem) rohannunk kellett, hogy elérjük a Bristolba tartó járatot.

- Min elmélkedsz ennyire? - zökkentett ki gondolataimból Lando, aki mellettem ülve csatolta ki biztonsági övét, hisz sikeresen felszálltunk.
- Semmi különösön - ráztam meg a fejem.
- George? - nézett rám mosolyogva, mire én leplezett értetlenséggel viszonoztam tekintetét.
- Mi van vele?
- Én is ezt kérdezem - húzta a száját egy még szélesebb mosolyra.
- Te tudsz valamit. - állapítottam meg, zöldes szemeibe meredve.
- Én dehooogy - nyújtotta el az utolsó szót, miközben fejét rázta, kételkedő pillantásom viszont egyből meghatotta - Na jó, lehet hogy beszéltem vele tegnap este.
- És mit mondott? - hajoltam előre, hogy kihalásszam telefonomat a táskámból.
- Ami történt okoska - forgatta meg szemeit, mire nevetve löktem meg a vállát.
- Jó na!
- De nem értelek - húzta össze szemöldökét - te nem örülsz ennek?
- Persze hogy örülök - néztem íriszeibe hatalmasat sóhajtva - csak nem nagyon beszéltük meg hogy mi van köztünk és most nem is fogunk találkozni egy ideig.
- De ő is Angliában lesz a szünetben - felelte Lando.
- Gondolom a családjával - rántottam meg vállaim - nem akarom zavarni.
- Nem vagy normális - vigyorodott el a fiú, mire értetlenül pillantottam rá - pont te zavarnád, persze. Szerintem amint megtudja hogy te is Angliában leszel azonnal lecsap rád - itt megállt, majd arcomat figyelve folytatta - ki tudja milyen formában - kacsintott rám.
- Bolond - löktem meg újra, majd telefonomra pillantottam - majd ha leszálltunk, akkor lehet hogy írok neki.
- Jól teszed - bólintott - Zak tudja?
- Mármint Georgeot? Nem beszéltem vele erről még, inkább nem terheltém most ilyenekkel - néztem apára, aki pár sorral előrébb épp az egyik mérnökkel diskurált - tudod, az egész anyás dolog.
- Persze, de szerintem nem terhelnéd ezzel - válaszolt Lando - sőt, lefogadom hogy örülne is neki.
- Ha esetleg komolyabbra fordul a dolog akkor beavatom majd - feleltem, majd meglepődve vettem tudomásul, hogy a gép mindjárt leszáll - Veled aztán repül az idő.
- Ezt bóknak veszem - túrt bele göndör hajába játékosan, s kényelmesen hátra dőlt a bőr ülésben.

Elgémberedt végtagjaimat fáradtan nyújtóztattam ki, majd a táskámat megfogva szálltam ki az autóból, mely a reptérről egyenesen apa új házához hozott minket. A sötét üvegajtót meglökve magam előtt beléptem a nappaliba, s egyből a konyha felé vettem az irányt, élelem után kutatva.
- Rendeljünk pizzát? - lépett mögém apa, aki egyáltalán nem tudott főzni, de gondolom valahogy pótolni akarta anya hiányát, még ezzel is.
- Csinálhatnánk mi is - rántottam meg a vállam, majd az egyik fehér fiókot kinyitva ellenőriztem a hozzávalókat - megvan hozzá minden.
- Miért ne? - ült fel apa a konyhapultra, mire én nevetve konstatáltam, hogy a közös pizza készítés annyiból fog állni, hogy míg én megcsinálom, apa csacsogások közepette fog nézni engem a pultról.

- Csörög a telefonod - szólalt meg apa pár perccel később, mire a tésztából kiemelve kezemet lemostam a lisztes, ragacsos masszát róla, s siető léptekkel indultam meg a nappali felé.
- Igen? - emeltem fülemhez a telefont egy mosollyal az arcomon.
- Jó reggelt - a fiú álmos hangját meghallva a mosoly ha lehet, még nagyobbá szélesedett ki - itt vagy még a hotelben?
- Körülbelül - néztem gyorsan a faliórára - egy órája otthon vagyok, nyolckor indult a gépünk. Hogyan voltál képes délután háromig aludni? - nevettem el magam.
- Szoktam néha ilyet - bár nem láthattam, biztos voltam benne hogy megrándította vállait - de most kifejezetten sajnálom, mert így nem tudtam elköszönni tőled.
- Angliában leszek a héten - csúszott ki a számon hirtelen, s arcom kissé vöröses színűvé változott. - De gondolom a családoddal szeretnél lenni úgyhogy majd Spanyolországban találkozunk.
- Nem is tudtam hogy Angliában leszel - lepődött meg.
- Nem akartam apát magára hagyni - feleltem.
- Egy napra sem hagynád magára? - érdeklődött, mire felhúzott szemöldökkel válaszoltam.
- Ezt hogy érted? -
- Csak gondolkodtam, hogy ha esetleg lenne kedved hozzá akkor elautókázhatnánk Portisheadbe a tengerhez. - tartott szünetet, majd gyorsan hozzátette - de ha nem szeretnél azt is megértem.
- Szerintem itt tudom hagyni apát egy napra - mosolyodtam el, halványan, ezzel jelezve a fiúnak, hogy elfogadtam meghívását.
- Akkor mondjuk a holnap délután jó neked? Vagy túl korai még? - kérdezősködött, hangja pedig az eddiginél is aranyosabbá vált.
- Jó lesz a holnap - bólintottam, majd pár búcsúszót váltva a fiúval, ugrálva tettem le a telefont, s hatalmas mosolyomat, és zakatoló szívemet visszafogva próbáltam lenyugodni, mielőtt apa észreveszi.

- Hova hova ilyen csinosan? - nézett rám apukám a laptopja mögül a következő nap délutánján, mikor izgatottan lépkedtem le a lépcsőn.
- Aliciával megyünk sütizni - hazudtam apának szinészi könnyedséggel, tekintve hogy a gimiben megismert lány barátnőmmel az érettségi után már teljesen megszakadt a kapcsolatom, de apa ezt nem tudhatta, ezért azonnal el is hitte.
- Érezd jól magad - adott egy puszit a fejemre, majd viszonozva kedves mosolyát sietős léptekkel indultam meg az utca felé, s amint kiléptem az ajtón, elkerekedett szemekkel mértem végig az előttem álló fényes, ezüstszürke Mercedest.
- Szia El - intett a kocsi mellett álló, ugyanannyira elragadó fiú, aki egy visszafogott kék inget viselt, hosszú lábait pedig egy fekete farmerbe bújtatta.
- Szia - mosolyogtam rá, s George minden kínos pillanattól megmentve gyorsan karjaiba zárt, és meleg ölelésébe vont.

Sziasztok:))
Meghoztam az új részt, a véleményeiteket szívesen várom kommentben😊.
Legyen szép hétvégétek! :)