Hát helló újra :D Nagyon szépen köszönöm az eddigi csillagokat és kommenteket, továbbra is jöhetnek, mert így legalább tudom, hogy valakinek tetszik a sztori :) 

JÓ OLVASÁST!

A 35 dollárt betettem a kasszába, a maradék tízet pedig a zsebembe.

Egy óra múlva lejárt a műszakom és haza hajtottam az új, piros Ferrari California-val, amit nemrég kaptam a születésnapomra.

 Imádom ezt a kocsit. Akár 310 km/h-val is tudok vele menni. Imádom a száguldást. Imádom a tájat, ahogy elsuhan mellettem. Alig 10 perc alatt otthon voltam. A kapun benyomtam a csengőt. Egy biztonsági őr, Hector, aki mellesleg a legkedvesebb ember, akivel eddig találkoztam, kinyitotta nekem a kaput. Begördültem a kocsi feljáróra. Láttam, hogy a bátyám, Dylan is itthon van. Felmentem a lépcsőn, és beléptem a tágas előszobába.

A falak homokszínűek és tele vannak festményekkel. Szembe velem két oldalról egy kanyargós lépcsősor vezet fel az emeletre. A lépcső tetején mindkét oldalról egy-egy folyosó nyílik. Az előszobában egy hatalmas, kristályokkal kirakott csillár függ. Régóta élek már itt, de még mindig nem tudtam megszokni ezt a pazar életmódot.

Hallom, hogy Dylan robajlik le a lépcsőn. A bátyám sose volt az a csendes típus. Mindig is szerette a feltűnősködést és, ha ő parancsolhat, mint például most, amikor a szüleink nincsenek itthon.

- Helló Cass- szólalt meg.

- Ne hívj már így! Tudod, hogy utálom.

- Tudom, de engem szórakoztat- mondta önelégült vigyorral az arcán. – Na, mi volt ma?

- Csak a szokásos. Megint bejött az a bunkó Brett az étterembe. Annyira idegesítő volt- mondtam, és közben átmentem a nappaliba. Dylan jött utánam.

- Ismerem. A pályán is mindig játssza az agyát a csajoknak. Azonban azt el kell ismernem, hogy jól focizik.

- Ha te mondod- mondtam szemforgatva. – És veled mi a helyzet?

- Épp edzésre megyek. Azt hallottam lesz valami új srác is. Remélem jól focizik.

- Nekem mindegy. De, ha most megbocsájtasz, készülnöm kell.

Felkaptam a táskám a kanapéról és a lépcsőhöz indultam.

- Miért? Csak nem randira mész?- kérdezte nevetve a bátyám.

- Semmi közöd hozzá.

- Na! Ki a szerencsétlen?- kérdezte nevetve.

- Donald Tailor.

- Óóóó!– mondta hosszúra nyújtva.

- Mi az, hogy ó?- kérdeztem felháborodva. Csak nem képzeli, hogy beleszólhat abba, hogy kivel randizok!

- Semmi, csak vigyázz vele. Sok csaj meg volt már neki.

- Nem mondod?! Képzeld nekem is sok pasi meg volt már!

Ezt meg mi a francért mondtam? Nem szoktam a bátyám orrára kötni a magánéletemet.

- Akkor, ha jól értem nem most fogtok először randizni... és egyéb dolgokat csinálni- állapította meg.

Hátat fordítottam neki, mert egyszerűen nevetségesen viselkedik. Majd pont vele fogom megvitatni, hogy kivel fekszem le és kivel nem. Már a lépcső tetején jártam, épp a folyosóra fordultam volna be, amikor felkiáltott.

- Csak féltelek, Cass!- mondta, majd kilépett az ajtón.

- Azzal már egy kicsit elkéstél- suttogtam, de tudtam, hogy nem hallja meg.

 Balra fordultam, végigmentem a folyosón és a balra eső legutolsó ajtót kinyitottam. Ez volt az én szobám. A menedékem, ahova elbújhattam a külvilág elől. Aranybarna fala melegséget sugárzott. Az ágyam tőlem jobbra állt, az éjjeliszekrényem után. Az ajtó mellett jobb oldalt, az asztalom volt, rajta pedig mindenféle iskolai cuccal. Bár jó tanuló voltam, de mégsem bírtam összepakolni tanulás után. Mindig este, munka, edzés vagy vacsora után csináltam meg.

Szembe velem a boltíves ablakon át csodás kilátás nyílt az utcára, jobban mondva az előkertünkre. A bútorok is mind fából készültek, és az ágynemű húzatom is barna, hogy minél jobban passzoljon a falamhoz.

Ledobtam a táskám az ágyra, és a vele szemben lévő gardróbomhoz mentem. Kinyitottam az ajtót és bementem. Előkerestem az egyik „randizós" ruhámat. Egy egyszerű, fekete, nyakba kötős koktélruhát választottam, ami kiemelte az alakomat. Tudtam, hogy ennek Donald nem fog tudni ellenállni, ugyanis a dekoltázsomból épp eleget mutatott ahhoz, hogy beindítsa a fantáziáját.

Előkerestem a hozzá illő fekete magassarkú cipőmet. Lezuhanyoztam és felvettem őket. A hajamat laza kontyba tűztem, hogy minél többet mutasson a nyakamból. A fülembe egy egyszerű szív alakú fülbevalót tettem, ami gyémántból volt. A hozzá illő nyakláncot is beakasztottam a nyakamba. A sminkelésen hamar túlestem. Alapozó, pirosító, egy kis szájfény az ajkakra és szempillaspirál. Ennél több nem is kell. Készen álltam az estére. Ránéztem az órára és láttam, hogy még van 5 percem, ezért lementem az előszobába. Mire leértem, már az ajtón kopogtattak.

- Pontos, mint mindig- mondtam hatalmas mosollyal az arcomon.

Donald egy sötétkék inget, fekete nadrágot és fekete cipőt viselt. Megfogta a kezemet és magához húzott egy gyors, de érzéki csókra. Bezártam az ajtót és az autó felé mentünk. Kinyitotta nekem az ajtót, majd megkerülte és ő is beült a vezetőülésbe.

- Hova megyünk?- kérdeztem.

- Most nyílt egy új étterem a partnál. A neve La Castle. Voltál már ott?- kérdezte.

- Nem, még soha.

Ettől hatalmas mosoly terült szét az arcán. Húsz perc kocsikázás után meg is érkeztünk az étterem elé. A bejárat előtt egy hosztesz állt. Épp valami telefonos foglalást intézett.

- Jó estét. Üdvözlöm önöket a La Castle-ben.

- Egy asztalfoglalásunk van. Két főre, Tailor néven.

Az alacsony bubifrizurás, szőke nő megnézte a lapot.

- Á, igen. VIP hely. Csak menjenek egyenesen, majd forduljanak jobbra, és ott lesz az önök asztala. Jó szórakozást- mondta, majd felénk villantotta ezer megawattos mosolyát. Kissé furcsa volt. Mintha ez lett volna élete melója.

Bementünk, és elfoglaltuk az asztalunkat. Csodálatos kilátás nyílt az óceánra. Mindig is imádtam, de a szüleim nem nagyon szerették, ha lementünk oda. Nem tudom miért féltek, hiszen gyönyörű volt az egész.

Az asztalról felvettük az étlapokat és böngészni kezdtük.

- Én tonhalat kérek rizzsel- szólaltam meg.

- Ennyi?- kérdezte Donald felhúzott szemöldökkel.

- Rendelhetnél egy kis vörösbort. Tudod, a hangulat kedvéért- mondtam kacéran, és a hatás kedvéért egy félmosolyt villantottam rá. Természetesen egyből jobb kedve lett.

- Rendben. Akkor vörösbor.

Egy pincér felvette a rendelésünket és két perc múlva már hozta is a tányérokat és a bort. Donald sült kacsát evett kaviárral. Szerintem undorító, bár ki vagyok én, hogy ítélkezzem felette? 

Mikor már a fél vörösbort megittuk, éreztem, hogy nem tudok annyira tisztán gondolkodni. Hamar az alkohol hatása alá kerülök.

- Mi a helyzet Brettel?– kérdezte, hogy megtörje a csendet.

- Most komolyan Brettről akarsz beszélni? Úgy mondod, mintha a pasim lenne- mondtam, közben pedig két ujjammal felfelé vándoroltam a kezén.

- Igazad van. Kit érdekel az a seggfej?- mondta vállrándítással.

- Mondd... miért is vagy te vele?

- Mert a barátom.

- Hogy lehet, hogy egy ilyen jóképű pasinak egy olyan senki legyen a barátja?- az ajkamat megnedvesítettem és Donald egyből odakapta a tekintetét. Ismét felkapta a borosüveget és újratöltötte az immáron kiürült poharamat.

- Mondd, te le akarsz itatni?- kérdeztem komoly arccal, bár szerintem nem nagyon sikerült, mivel Donald mosolygott.

- Édes vagy.

- Tudom- feleltem nagyképűen. Megfogtam a poharat, és nagyokat nyelve kiürítettem.

- Foglaltam egy szobát, ha esetleg szükség lenne rá.

- Ó, szóval készültél. De várjunk csak. Ez egy étterem. Hol lenne itt szoba?

- Az alsó szint étterem, a felső szint szálloda- mondta és felállt. – Gyere.

Felsegített a székről, majd letett 50 dollárt és elindultunk visszafelé. Azonban ahelyett, hogy arra fordult volna, amerről jöttünk, egy keskenyebb folyosóra értünk, ahol már a fejünk felett nádból szőtt tető volt. A folyosó végén jobbra fordultunk és felmentünk a lépcsőn. Mikor felértünk, ismét jobbra mentünk, míg végül kikötöttünk egy szoba előtt. Benyitott és egy kisebb lakosztályban találtam magam. Szembe velem egy ágy helyezkedett el, a mögött pedig ablakok voltak, amik (mily meglepő) a tengerre néztek. A jobbomon egy kisebb bárpult volt, a bal oldalamon ismét egy ajtó.

- Ott mi van?- kérdeztem.

- A fürdőszoba- suttogta Donald, és már a kezét a derekamon éreztem.

- Lassíts a tempón egy kicsit- mondtam kacarászva és elléptem előle. – Tudom, hogy kívánsz, de várd ki a sorod.

- Nem bírom ki- mondta és egyre közelebb jött. Azonban én játszani akartam vele egy kicsit. Hadd tudja meg, milyen is vagyok utána az ágyban. Lerúgtam a cipőmet és a bárpult mögé mentem.

- Ne türelmetlenkedj. Még a végén megöregszel.

- Az nem úgy van, hogy ne kíváncsiskodj, mert hamar megöregszel?- kérdezte féloldalas mosollyal. Úgy méregetett, mint mikor a vadállat cserkészi be a zsákmányát.

- Én átköltöttem. Rád pont illik.

Kacéran elmosolyodtam. Ekkor Donald megelégelte a játékomat, és egy szempillantás alatt mellettem termett. A hűtőnek szorított és keményen megcsókolt. Kinyitottam a számat és a nyelve máris az én nyelvemmel ütközött. A keze egyre lejjebb csúszott, míg végül a fenekemnél meg nem állt. 

Felugrottam, és a lábammal a derekára kulcsolódtam. Gyorsan az ágyhoz vitt és ledobott rá, majd fölém hajolt és ismét megcsókolt. Az ingét kezdtem gombolni, miközben ő a combomat simogatta. A harmadik gombbal vacakoltam, és mikor már a tízedik alkalomra sem sikerült kigombolnom, inkább megrántottam az inget. Lepattant néhány gomb róla, de nem törődött vele. Tovább csókolt. Keményen és szenvedélyesen.

- Várj, várj, várj- mondtam zihálva.

- Mi a baj?- kérdezte. Ő is nehezen kapott levegőt.

- Hadd vegyem le a nyakláncomat meg a fülbevalómat.

Kissé felemelkedett rólam, de így is alig bírtam kikapcsolni a láncot. Végül sikerült és az ágy melletti éjjeliszekrényre tettem. Visszafeküdt rám, majd kezdődött minden előröl. A zipzárt lehúzta és a ruhám máris a földön kötött ki. Pedig milyen drága volt. Azonban ez most nem érdekelt.

Csakis érezni akartam ma este. Érezni azt, hogy fontos vagyok valakinek. Érezni azt, hogy szeretnek. 

Donald lerúgta magáról a nadrágot, miután kicsatoltam, és feljebb csúsztunk az ágyon. Ő közben kikapcsolta a melltartómat és pár perc múlva már a bugyimmal próbálkozott. Először csak simogatott az anyagon keresztül, majd attól is megszabadult. Éreztem a keménységét a bokszerén keresztül. Lekaptam róla és máris készen voltunk az akcióra. A párna alól kivett egy óvszert (milyen furcsa, hogy volt ott egy) és felhúzta. Belém nyomult, majd ritmusosan mozogni kezdett. A körmömet a vállába mélyesztettem, és én is vele mozogtam. Éreztem, hogy egyre közelebb kerülök a célhoz, de ez a tempó túl lassú volt hozzá.

- Donald- leheltem.

- Mi az?- kérdezte ő is zihálva.

- Gyorsabban- mondtam. Egy pillanatra lelassult, majd erősen meglökte a csípőjét. Ezután egyre gyorsabban és gyorsabban mozgott, mígnem elmentem. Éreztem, hogy ő is jön velem, mert megfeszült, majd elernyedt. A néma csöndben csak a zihálásunkat lehetett hallani. Donald lassan kihúzódott belőlem, majd levette az óvszert és visszafeküdt. Én oldalra fordultam.

Mindig ez volt. Miután megtörtént a dolog, senki nem ölelt át, senki nem beszélt, hanem egyszerűen hanyatt feküdt és elaludt. De nem is volt szükségem ilyesmire. Nem akartam ilyen srácoktól semmit. Tudtam, hogy ők nem változnának meg senkiért, esetleg magukért. 

Becsuktam a szemem és próbáltam elaludni. Három órakor felébredtem. Láttam, hogy Donald mély álomban fekszik mellettem. Gyorsan felöltöztem, betettem a nyakláncot és a fülbevalót a táskámba, majd felhúztam a cipőmet és kimentem a szobából. Elővettem a telefonomat és felhívtam Hectort, hogy jöjjön értem. Fél óra múlva már ott is volt az étterem előtt. Kinyitottam a hátsó ajtót és beültem.

 Az utunk szótlanul telt. Hector jól tudta, hogy mit csinálok ilyenkor. Lelépek, mielőtt tőlem lépne le valaki. Ez így jó volt mindenkinek. Én nem sírtam, a srác meg nem aggódott, hogy esetleg többet akarok egy egyéjszakás kalandnál.

Hector bekanyarodott a házunk elé. Miután kiszálltam, ő elhajtott én pedig próbáltam hangtalanul felmenni az emeletre. Szerencsém volt. Az egész ház kongott az ürességtől, bár tudtam, hogy a szüleim és a bátyám is itthon vannak. Benyitottam a szobámba, letusoltam, átöltöztem, majd megpróbáltam aludni még egy kicsit. Holnap kezdődik a suli és kell az energia.

Ne felejtsetek el kommentelni és csillagozni ;)