Ahoy guys,
Pfuh de nagyon megkésve, de utólag is Boldogságos születésnapot _give_me_yaoi! :3

Páros: VerKwan (Seventeen - Vernon x Seungkwan)
Műfaj: boys love, cute
Megj.: Choi Hansol = Vernon (Bár ezt szerintem az aki ismeri a bandát, tudja, de gyanítom vannak olyanok is, akik nem ismerik ennyire az emberkéket - khm pl én, szeretlek google - szóval ja :D )
Író: Me, Enjoy! 🙌

SeungKwan

Ébredj! Sok dolgod van még ma! SeungKwan hahó! Ne aludj már ilyen sokáig!

Nincs is kellemesebb dolog arra kelni szombat délelőtt tízkor, hogy a fejedben lévő hang kiráz az ágyból. Esküszöm néha a pokolra kívánom ezt a noname hangot, akinek amúgy van neve, de jelen esetben ez nem tud érdekelni.  Fáradt vagyok ugyanis hajnali háromig dolgoztam, de ahogy hallom őt ez hidegen hagyja.

SeungKwaaan!

- Befognád már végre? - mordulok rá és szemeimet lassan kinyitom. Rengeteg dolgom van a mai nap folyamán és rohadtul remélem, hogy nem fog a nyakamon lógni. Bár.. mivel évek óta velem van nem sok esélyt látok arra, hogy békén hagy.

Megdörzsölöm szemeimet és lassan levánszorgok a konyhába amit Nyau meghall és már a lábam alatt toporzékol valamilyen kaja reményében. Mosolyogva sétálok a szekrényhez amiből kiveszem a macskakaját. Imádom ezt a kis szarzsákot, bármit csinál nem tudok rá haragudni.

Bezzeg engem meg tudsz utálni percek alatt..

- Mert egy szabad percem sincs tőled, Vernon..  - ráncolom össze szemöldököm miközben leteszem Nyau elé az ételt - Ha csak egy teljes napig nem szólnál hozzám, maga lenne a megváltás. Nem is értem, miért hallak állandóan. Idegesítő..

Rendben van Boo Seung Kwan, ezt megjegyeztem.

- Jegyezd, nem érdekel. Ha léteznél akkor sem tudnál velem semmit sem kezdeni - töltök magamnak egy pohár tejet és a kedvenc kekszemet előszedve ülök le a nappaliban. Bekapcsolom a tévét ahol a tökéletes szombat délelőtti műsor megy számomra: Tom és Jerry.

Ohh igen? Majd meglátjuk.

- Istenem Vernon maradj már csendben. Bámuld inkább a tévét, biztos látod - csodák csodájára ennyi elég volt ahhoz, hogy az elkövetkezendő egy órában egy szót se szóljon. Olyan érzésem van, mint mikor pár évvel ezelőtt legjobb barátommal töltöttem minden percemet. Akkoriban nem hallottam Vernont, a létezése sem tűnt fel. Viszont amióta Hansolék elutaztak, azaz kábé négy éve, megjelent ez a lókötő és nem akar távozni sehogy sem.

Még szép, hogy nem akarok. Ugyan kérlek, legalább lefoglallak és nem gondolkozol felesleges dolgokon. Chh.. nem, hogy örülnél az ingyen szórakoztatásomnak..

-  Emlékeztet a hangod Hansoléra, ez az egyetlen ok, amiért nem örülök neked - morgolódva kapcsolom ki a tévét és viszem a koszos poharamat a konyhába majd felsietek a szobámba ahol magamra kapok valami vállalható göncöt. A fürdőben nekiállok a hajamnak, ami sehogy sem akar normálisan összeállni, hiába fésülöm ide-oda az ujjaimmal.

SeungKwan istenem, jó az úgy.. nem bálba mész hanem vásárolni.

Szemeimet megforgatom de mivel a következő öt percben sem sikerül beállítanom a madárfészkemet így inkább gyorsan fogatmosok és pénztárcámat telefonommal együtt felkapva megyek le a lépcsőn. Felhúzom cipőmet és a lakást bezárva indulok el a legközelebbi boltba. Szeretnék ma főzni, hogy legalább keddig kitartson a kaja készletem, illetve holnap este házibuliba megyek, oda is illene vinni valamit.

Vodkát vihetnél.. és martinit is. Ja és ki ne hagyd a whiskyt, a pálinkát...

- Jó-jó, elég. Alkoholistább vagy mint Suga, Woozi, Minseok és Changkyun együttvéve basszus.. - képedek el. Hogy lehet, hogy egy nem létező lélek, vagy személy, vagy nem is tudom mi rosszabb mint a fizikailag tapintható haverjaim, akiknél piásabbakat nem látott még a világ?

Kikérem magamnak te tettél ilyenné..

Persze Vernon, persze. Álmodozz csak.. Belépek a boltba és egy kosárba összeválogatom a lehető legkülönfélébb hozzávalókat, hogy ne ugyan azt az ételt egyem majd hetekig. A végére csak a ital marad és drága alkohol mániás hangocskámra hallgatva leemelek a polcról egy üveg vodkát és martinit, a hűtőből pedig egy fantát halászok ki. A kasszához megyek, kifizetem a vásárolt cuccokat és hazaindulok. Belépve az ajtón lepakolok a konyhában és elkezdem összeszedni a kajához szükséges dolgokat. 

Órák telhetnek el amíg a csekély főzőtudományommal valamit próbálok alkotni, de amit a legjobban furcsállok az az, hogy Vernon nem szólal meg.

- Szarzsák, élsz még? - próbálkozok, hátha beválik, de csak Nyau somfordál elő a hűtő mögül tiszta porosan. Na remek, takaríthatom le mielőtt benyeli magáról az összes port - Vernon ez nem vicces - próbálom meg mégegyszer, de ismét semmi.

Sóhajtva veszem föl a macskát és cipelem át a nappaliba, ahol a kis kefével letisztítom teljesen. Mikor készen vagyok lerakom a szőnyegre és felsietek a fürdőbe, hogy kitisztítsam a kefét. Megnyitom a csapot és lassan ugyan, de sikeresen makulátlanra takarítom. Megtörlöm a kezem és szaladok is le a lépcsőn vissza a konyhába ahol a kaját ha... A kaja!! Istenem, ekkora szerencsétlen is csak én lehetek.

Berohanok a helyiségbe de szerencsére minden normális. Megnyugodva állok újra a tűzhely elé és főzöm tovább a kaját mikor meghallom, hogy nyílik a bejárati ajtó. Vállatvonva folytatom a dolgom hiszen csak az a négy ütődött tud bejönni a lakásomba és csak nekik van képük bepofátlankodni bármelyik nap bármelyik percében. Ha elutazom akkor is képesek csak úgy beengedni magukat és napokig ellenni nálam. Aztán még én fizessem azt is amit ők fogyasztanak nálam.

Viszont a következő percben két kar fonódik a derekam köré mire bennem a vér is megfagy és abbahagyok minden nemű tevékenységet. Igen, a légzést is beleértve.

- Nem harapok ám - kuncog az illető szemeim pedig kikerekednek és villámsebességgel fordulok meg az ölelő karok között.

- Te.. - akad el a szavam. Lehetetlen, hogy pont most.

- Én? - vigyorog a képembe mire mellkasát kezdem ütögetni és könnyek gyűlnek a szemembe.

- Choi Hansol, hogy van képed idejönni négy rohadt év után?? Legalább üzenetet küldhettél volna vagy nem tudom.. - elengedi derekamat és csuklóimat lefogva néz szemeimbe.

- Elbasztam, sajnálom. De itt vagyok és többet nem megyek innen sehová.

- Miért higgyek neked? - görbülnek lefelé ajkaim annak a gondolatára, hogy ismét elmegy.

- Mert szeretlek, Boo Seung Kwan - mosolyodik el és ismét derekamra fogva csókol meg úgy, ahogy eddig senki más.

Én is szeretlek, Choi Hansol.