BangChan

Izzadtan terülök el a padlón. Légzésem szabálytalan, edzős trikóm teljesen átázott. A többiek állapota sem különb az enyémtől, valahogy mégis jobban bírják. Felix Changbin ölében pihen míg Seungmin a maknaevel baromkodik a kanapén. Ha jól hallom videót néznek de a fülem halk zúgásától nem igazán tudom beazonosítani. Jisung a falnak dőlve pihen, Minho pedig még mindig gyakorol holott látszik rajta mennyire fáradt.

Halkan sóhajtva rázom meg fejemet majd ülök fel és a mellettem telefonozó HyunJin ölébe telepszem vissza.

- Mi az hyung? - nevet fel miközben ujjait tincseim közé vezeti.

- Elfáradtam. Szeress - boci szemeimmel próbálok rá hatni és látom, ahogy mosolya csak még szélesebb lesz. Oldalra pillantok, szemöldökeim összeszaladnak - Minho, elég lesz. Tökéletesek a mozdulataid, pihenj végre te is. Kérlek.

- De ez még--

- Minho! Elég - szól rá kicsit idegesen most már Felix is mire a fiú csak megadóan kapcsolja ki a zenét és ül le Jisung mellé.

Tekintetemet lassan az ezüst hajkorona tulajdonosára vezetem aki mintha kissé dühös tekintettel vizslatná Jinnie mancsát. Mikor észreveszi hogy nézem csak halkan fújtat egyet és inkább feláll, majd cuccaihoz lép és összeszedi őket. Muszáj ezen elmosolyodnom. Annyira édes ilyenkor.

- Lixie hová mész? - érdeklődik Seungmin mire körülbelül mindenki rá kapja tekintetét.

- Megizzadtam ezért zuhanyozni. Utána pedig a stúdióba. Indítok egy liveot a fanoknak így a nap végén.

Amint elmondta mondandóját már bent sincs a teremben, az ajtó pedig viszonylag hangosan csapódik be mögötte. Úgy tűnik féltékeny. Pedig tudja jól, hogy feleslegesen csinálja a hisztit és menekül előlem, úgyis kiszedem belőle amit akarok. 

Egy bő húsz perces lazsálás után úgy döntünk a srácokkal hogy mi is elindulunk, ezért - ugyan nehezen, de - felkelek HyunJin kényelmes combjairól. Felhúzom őt is majd cuccainkat összeszedve megyünk átöltözni. Felix már nincs az öltözőben mikor mi odaérünk. Keresek egy törölközőt a szekrényben és vállamra terítem.

- Srácok ti menjetek haza nyugodtan. Én lezuhanyzom itt, utána még úgyis el kell ugranom pár dologért a városba. - Bin és Jisung csak vigyorogva néznek rám a többiek pedig bólogatnak, hogy vették az adást. Szikrázó szemekkel nézek a két marhára - Ti ketten, töröljétek le azt a vigyort a képetekről amíg szépen mondom.

Intek a többieknek majd bevonulok a fürdőbe. Bentről még hallom ahogy a két jómadár röhögésben tör ki majd csukódik az ajtó és csend lesz. Egyszer biztos kicsinálom mindkettőt, addig szórakoznak velem.

Percek alatt lezuhanyzom, ugyanis már van vagy tizenegy óra és Woong sem vár rám hajnalokig. Elzárom a vizet, majd kilépve a kabinból derekam köré csavarom törölközőmet és dúdolva megyek vissza az öltözőbe. Táskámból előkotrom a váltás ruhát, majd telefonomat feloldva nézem meg az értesítéseimet. Woong keresett kétszer illetve Felix livejáról jött egy emlékeztető. Mosolyogva nyomok rá az utóbbira, viszont amikor betölt a videó csak a stúdiós széket és az asztalnak egy részét pillantom meg. A fiú sehol, a kommentek pedig pörögnek.

Viszont a helyzeten nincs nagyon időm agyalni ugyanis kivágódik az ajtó, ezüst hajú bandatársam pedig három lépéssel szeli át az öltözőt és nyitja ki szekrényét. Vigyorogva nézem a fiút aki észre se veszi a jelenlétem, ezért pár perc után megszólítom.

- Hát te? - vigyorom ha lehet csak még szélesebb lesz ahogy ijedten ugrik egyet majd mikor rám néz, arca teljesen vörös lesz.

- Jesszus, ne haragudj hyung! Már itt sem vagyok, csak a telefonomat hagytam itt.

- Nem haragszom - nevetek fel aranyos reakcióján - Igazából meg tudnám szokni a helyzetet.

Szúrós tekintettel néz rám és ha ez lehetséges akkor még vörösebb fejjel viharzik ki az ajtón. Fejemet megrázva kapkodom magamra ruháimat majd telefonomat, pénztárcámat illetve dzsekimet magamhoz veszem. Rohanva megyek végig a folyosón, tíz perc múlva pedig már az RBW-s srácok dormja előtt vagyok és becsengetek.

Percek múlva se nagyon akar nekem ajtót nyitni senki, ezért konkrétan ráfekszem a csengőre, persze csak mértékkel. Tompa lépteket hallok majd kattan a zár és egy kócos Woong néz velem farkasszemet.

- Mi tartott eddig? - megyek be az ajtón ahogy az kinyílik és megállok a folyosón. Megvárom míg visszacsukja a nyílászárót és kissé magához tér.

- Nagyon jól tudod hogy nem vagyok éjjeli bagoly mint egyesek, szóval tudnám értékelni ha legközelebb hamarabb vonszolnád magad ide. - csoszog a nappaliba és kinyit egy szekrényt amiben kutakodni kezd majd a kezembe nyomja a zacskót - Bealudtam amíg vártalak. Így is YoungJo rázott fel.

- Ohh, szóval Jo - vigyorodok el mire nemes egyszerűséggel fejbe vág az első párnával ami a kanapén hevert. - Jól van már na, bocs. - nevetek fel morcos fejét látva ami amúgy kissé ijesztő, akármilyen törpe is a srác. - Egyébként köszi, jövök még neked.

- Nem volt nagy erőfeszítés. De nincs mit - bólint, majd megindul az ajtó felé és kitessékel rajta - Most pedig ha megbocsájtasz, mennék vissza aludni.

- Nyugodtan. RavnWoong is real - nevetve húzok nyúlcipőt inkább, mielőtt a dühös törpe elkap.

- Kapd be, Christopher Bang. - csapja be az ajtót, én pedig teljes nyugodtsággal sétálok vissza az ügynökséghez, kezemben a zsákmányommal.

Igazából nem nagy dolog, egy egyszerű fekete focimez van a zacskóban rajta egy hetes számmal és Felix nevével. Illetve két jegy Ausztráliába jövőheti indulással. Tudom, hogy milyen rég óta nem látta a szüleit és azt is, hogy már tervezgeti, mikor menjen. Viszont nekem is van ebbe beleszólásom és az anyukáját is sikerült bevonnom a tervembe.

Felix kábé hetente kérdezte meg tőlem, mikor utazhat. Legtöbbször halogattam és nem engedtem el a rengeteg munka miatt, amikor pedig igent mondtam, a szülei tolták a találkozást különböző okok miatt. Gonoszak vagyunk, belátom. Viszont így sokkal jobban fog neki örülni, hogy végre mehet. És én is megyek vele.

Időközben az ügynökség előtti lépcsősorra ülök le, és bekapcsolom társam élő adását. Éppen énekel a fanoknak. Csak mosolyogva figyelem a képernyőt és hallgatom hangját. Annyira más. Lágy és gyönyörű, sokkal szebb mint amikor rappel. Azt is szeretem hallgatni, de az énekhangja a kedvencem.

Mikor befejezi rögtön a kommenteket vizslatja. Keresi a hibát. Felismerem ezt a nézését és ilyenkor meg tudnám csapni. Inkább felállok és továbbra is a liveot nézve sietek be az épületbe. A saját kis stúdióm kényelmesebbnek bizonyul jelenleg, főleg hogy elég hideg van odakint.

A folyosón sétálva hallom bandatársam mély hangját és énekét. Annyira szeretem még mindig. Sajnos nincs elég magabiztossága, pedig lehetne.

Ahogy beérek bekapcsolom a gépet és ott keresem ki a videót, amiben Felix már a kommenteket olvasgatja. Telefonomból  kikeresem Felix számát, majd tárcsázni kezdem és várok, hogy felvegye. Tudom, hogy fel fogja.

- Channie hyung? - hallom a hangján ahogy mosolyog.

- Szépen énekeltél - vágok a közepébe és látom a kamerán, hogy meglepődik. - Hallottam a folyosóról. Na meg, nézlek is.

- Tényleg? Ahhh ne már - fogja fejét nevetve - Én úgy éreztem borzalmas. De te most komolyan nézel?

- Igen - nevetek most már én is - Láttam rajtad, hogy minden dal után a kommenteket fürkészed és gondoltam jól jönne egy kis támogatás. Remek voltál Lixie. Ügyes vagy.

- Köszönöm.. azt hiszem - mosolyog a kamerába.

- Összeszedlek majd később, oké?

- Jó. Szia Channie - integet vidáman majd kinyomja a hívást, én pedig tovább fürkészem tekintetét a képernyőn. Szegény még mindig a fejét fogja az előbbi hívásomtól amin nem tudok nem mosolyogni.

Végig arcát figyelem és hallgatom amit mond. Imádom a mosolyát, imádom ahogy váltogatja a koreai és angol nyelvet. Szeretem hallgatni ahogy beszél, énekel. És a szeplői.. boldog vagyok hogy smink nélkül ült le a kamera elé. Így láthatom azokat az édes kis barna pöttyöket az arcán. Lehet ez valami függőség, de feltölt ez a srác. Csak úgy árad belőle az energia.

Percekkel később azt veszem észre, hogy ismét megcsillogtatja énektudását. Kapok az alkalmon és kilapcsolom a gépet, a cuccokat magamhoz veszem és határozottan lépdelek a stúdió felé. Kintről is tisztán hallom ahogy beleéli magát a zenébe.

Ahogy vége a számnak benyitok és mosolyogva megtapsolom a fiút. Csak nevetve köszöni meg majd magyarázza el a helyzetet a fanoknak amíg én leteszem csomagomat egy székre és Felix felé lépdelek.

Jobb tenyeremet a kamera felé nyújtom hogy kitakarjam a képet, bal kezem pedig utat talál Lixie állához. Fejét magam felé fordítom majd ajkaira hajolok és egy lassabb csókba hívom, amit sokkosan, de viszonoz. Lágyan mozgatom ajkaimat puha párnáin, karjait nyakam köré fonja és félénk mozdulattal vezeti ujjait tincseim közé.  Belemosolygok a csókba majd apránként elhúzódok tőle ugyanis nem akarom sokáig húzni. Még nem.

- Boldog születésnapot, Lixie! - mosolygok rá majd teljesen elhajolok tőle és kezemet is elveszem a kamerától.

Míg én vigyorogva, ő totális zavarban néz a képernyőre. A kommentek nagyobb része értetlenségből áll, ugyanakkor pár fan nagyon lelkes. Hagyom a mellettem ülőt, had beszéljen még a stayekkel pár percig. Mikor végez integetve és közös öleléssel búcsúzunk el a közönségtől, majd kinyomja a kamerát és fejét az asztalra hajtja.

- Mi volt ez, Chan? - motyogja szavait amiket épp hogy csak meghallok.

- A születésnapi ajándékod egyik harmada. - simítok tincsei közé - Ne haragudj, csak már nem tudtam vele várni.

- A.. harmada? - fordítja felém szeplős arcát és kíváncsian néz rám hatalmas szemeivel.

- Igen - nevetek fel aranyosságán majd a zacskóért nyúlok - Nem volt időm becsomagolni, ne haragudj. Na meg, nem olyan nagy dolog. Remélem azért így is tetszik. - nyújtom át neki mosolyogva.

Szemei felcsillannak és mint egy kisgyerek, úgy veszi ki belőle először a mezt. Szereti a focit, ezért is gondoltam hogy adhatnék neki egyet. Igaz olyan, mint egy póló, de hátha pár percre focistaként érzi majd magát ha felveszi. Egy édes köszönöm után leteszi az asztalra, majd a borítékért nyúl és ha lehet akkor még izgatottabban bontja fel. Ölébe hullik a két repülőjegy amiket először értetlenül néz, majd szájához kap és hitetlenkedve néz rám.

- Chris.. én.. nem tudom mit mondjak. Köszönöm. - erednek meg lassan könnyei és szorosan hozzám bújva ölel meg, arcát vállamba fúrja. Hátát simogatva próbálom picit lenyugtatni. - De, miért kettő?

- Én vagyok az utolsó harmada az ajándékodnak. Már ha elfogadsz - fogom kezeim közé arcát és letörlöm a cseppeket. - Nem muszáj, ha nem akarod akkor nem megyek. Megértem ha összezavartalak vagy valami..

- Szeretlek, Christopher Bang - teszi mutató ujját ajkaimra miközben elmosolyodik - És Te vagy a kedvenc születésnapi ajándékom.

Ide is rég hoztam bármi féle részt, de most itt van egy :D

Csekkoljátok le az új, rövid KeonWoong ficimet is ha van kedvetek! ^^ Kissé fantasy jellegű.
Come back, my Love címmel megtaláljátok! ^^

insta: _ly.__