Ahoy guys,
Nos ezt a részt drága MinHolly-_- leányomnak szánom elsősorban, igaz kicsit megkésve, de Boldog Születésnapot Holly, remélem tetszeni fog! :3 💖💕

Páros: YoonMin (BTS - YoonGi x Jimin)
Műfaj: boys love, cute
Író: Me

YoonGi:

- Jó, de nem túl klisés meg nyálas? - gondolkozok el Hoseok szavain. Jimint vinném randira, viszont fogalmam sincs, hogy hová. Csapattársam tanácsát kértem ebben az ügyben aki már vagy a huszadik ötletet mondja el, viszont nekem abban is kétségeim vannak.

- YoonGi.. egy klisés randi is tud szép lenni, ha azzá teszed - sóhajt és leül az ágyára - Kifogytam az ötletekből, sajnálom.

- Igazad van.. segítesz szendvicseket gyártani? Félek, hogy hamar visszaér Kookkal és nem sikerül befejeznem.

- Persze - vidul fel és már lent is van a konyhában - Mivel kezdjük? - kiabál fel.

- Talán megvárhatnál - morgok orrom alatt és lesietek a lépcsőn - Minden kell, ami egy szendvicshez szükséges, kivéve az uborka és a paradicsom. Azt Jimin nem szereti.

Bólint és amíg mindent előszed addig én kikeresem Jin szaggatóformái közül az óriás szívet, ami pont akkora, hogy egy kenyér belsejét tökéletesen kitöltse. Lerakom az asztalra és pár kést is előveszek a fiókból.

- Az minek? - mutat barátom a formára.

- Dísznek baszod.. szerinted? - forgatom meg szemeim - Szív alakú szendvicseknek te idióta.

- Ohh - vigyorodik el és már kezdi is szaggatni a kenyérszeleteket.

Bő egy órába telik mire az összeset elkészítjük aranyos szalvétákba becsomagolva és a nem rég előhalászott kosárba beletéve. Pont időben, ugyanis Kook és Jimin ekkor esnek be az ajtón valamin nagyon nevetve. Leveszik cipőjüket s mikor a konyha elé érnek Jimin bekukkant. Ahogy meglátja, hogy itt vagyok azonnal rohan felém és a nyakamba ugrik lábait összekulcsolva körülöttem én meg majdnem hátraesek a hatalmas lendülettől.

- Szia baba - puszilok szájára mire aranyosan elpirul és fejét nyakhajlatomba fúrja.

- Szia hyung - emeli rám bociszemeit.

- Öltözz lazán kintre, elviszlek valahova - mosolygok rá. Szemei felcsillannak úgy ugrik le rólam és rohan a szobájába amit kuncogva figyelek.

- Randira viszed, hyung? - vigyorog a maknae mire bólintok és én is felmegyek készülődni.

Nem viszem túlzásba a kiöltözést, egy kék farmer mellett döntök amibe betűrök egy sima fehér pólót. Ráveszem a kedvenc piros-fekete kockás ingemet amit nem gombolok be és kész is. Még a hajamat gyorsan rendbe szedem és átkopogok Jiminhez.

- Jiminie, készen vagy? - nyitok be mosolyogva, s megpillantom a szekrénye előtt tanácstalanul álló póló nélküli mochit. Érkezésemre felkapja fejét és szégyenlősen fordul el a másik irányba amit fejcsóválva nézek - Mondtam már, hogy tökéletes a tested Jimin. Ne takargasd előttem - ölelem át hátulról.

- O-oké.. s-segítesz egy pólót keresni? - olyan aranyos amikor zavarban van, hát mindjárt megzabálom.

- Segítek - hintek puszit vállára és együtt kezdjük keresni a tökéletes darabot amit öt perc után meg is találunk. Egy csíkos hosszúujjú póló ami kábé egy számmal biztos nagyobb Chim méreténél így cuki külsőt kölcsönöz neki - Mehetünk?

- Ühüm, köszi - mosolyog rám mire csak összeborzolom haját és lemegyünk a nappaliba.

A konyhából elhozom a kosarat tele a szendvicsekkel és az idő közben Hoseok által belepakolt innivalókkal, felhúzom piros, magasszárú cipőmet és Chim kezét megfogva lépek ki a dormból. Igazából szájmaszk is kellett volna, hiszen fényes nappal van, és utcán vagyunk de nem megyünk messzire, úgyhogy csak remélni tudom, hogy nem fognak letámadni minket. A kapcsolatunkról tudnak a rajongók, tehát a kézfogás nem lesz probléma. A közeli park egy eldugottabb részéhez sétálunk ahol szinte alig vannak és egy szép cseresznyefa alá telepedünk le. Kinyitom a kosarat, kiveszem a pokrócot és leterítem majd rápakolom az ételt és az italokat.

- E-ezt mikor..? - tátja el száját Chim mire felkuncogok.

- Volt segítségem azért - mosolygok rá - de a formája az én ötletem volt.

Elpirulva fordítja el fejét amit persze nem nézek jó szemmel, ezért leülök és kezénél fogva ölembe rántom. Kezeim közé fogom arcát és úgy nézek rá de szemei még mindig le vannak sütve.

- Chim, nézz rám - félve rám emeli íriszeit amin elmosolyodok és lassan összeérintem párnáinkat. Megkönnyebbülten sóhajtok fel mikor érzem, hogy visszacsókol így percek múlva mosolyogva válok el tőle és paradicsom piros arcát megsimítva nézek szemeibe - Szeretlek, Park Jimim.