Páros: BangLo (B.A.P - Yongguk x Zelo)
Műfaj: boys love, cute, shounen ai
Író: Me! :)

Zelo

Nyűgösen és kómásan rúgom le magamról a takarót hajnali fél tizenegykor és kászálódok ki az ágyból. Nem elég, hogy irdatlanul fáradt vagyok, az sem segít a helyzetemen, hogy valószínűleg sikerült megtalálnia drága allergiámnak is a nyár beköszöntével. Morgok egy sort és a konyhába megyek, hogy előszedjek minimum kettő csomag százas zsepit akik majd a mai nap során a barátaim lesznek.
A vízforralóba vizet forralok egy jó kis kamilla teának mikor csörög a telefonom.

- Halló? - szólok bele anélkül, hogy megnézném ki az. Korán van még, hagyjanak aludni és élni.

- Hallom most keltél édesem - kacag a vonal túlsó felén párom amin nekem is muszáj elmosolyodnom.

- Neked is jó reggelt, Yongguk.. - ásítok bele a végébe. A felforrt vizet kitöltöm egy pohárba amibe kamillát szórok és amíg ázik, bevonulok a nappaliba.

- Arra gondoltam, hogy ma este elmehetnénk valamelyik múzeumba.

- Uhm.. jó. Mikor találkozzunk?

- Mondjuk hétre odamegyek.

- Oké, várlak - puszilok bele a levegőbe és kinyomom.

Elfekszem a kanapén, bekapcsolom a tévét és egy gagyi műsort bámulok. Orromat percenként fújom és a szemeim sincsenek a legjobb állapotban, ezért felkelek és az összes gyógyszeres dobozt átkutatom minden olyan szer után, ami szokott ilyenkor segíteni rajtam. Legalább négy féle tabletta van előttem, egy szemcsepp és két féle kenőcs. Muszáj estére kikúrálnom magam, rég nem láttam Yonggukot úgyhogy akármi is lesz, elmegyek vele.
Leszűröm a teámat és viszek be a nappaliba két pohár vizet is, az egyiket a calciumnak a másikat a dilibogyóknak. Visszamegyek a konyhába hogy előszedjek valami ehetőt. Szerencsére a tegnap délután vett vajas croissantból maradt még kettő amiket egy tányéron bevittem a nappaliba.

Levetődök az idétlen műsor elé és megreggelizek, hiszen éhgyomorra nem hat semmilyen bogyó. Ha pedig nem kúrálom ki magam valamennyire, akkor cseszhetem az estét. Sikeresen beveszek mindent, megiszom a maradék teámat és összepakolok.
Visszavánszorgok a kanapéra és tovább bambulom az akciófilmnek titulált valamit, mikor is valaki úgy érzi, feltétlenül rá kell tenyerelnie a csengőre.

- Megyek már, nyugodj már le! - morgolódok és kitárom az ajtót.

- Öcskös rossz passzban vagy - röhög a bátyám és bejön.

- Kösz, magamtól nem vettem ám észre.. - csapom be az ajtót, bezárom és visszamegyek - Este megyek el.

- Azzal a Yongguk sráccal vagy kivel? - vetődik le mellém.

- Igen, vele - ásítok és rögtön ki is fújom az orromat - Megint megtalált ez a cseszett allergia..

- Majd kihevered - veregeti meg vállam és eltűnik a konyhában. Kösz az együttérzést én is szeretlek bazdmeg.

A filmre olyan szinten nem fordítok figyelmet, hogy a szemeim egyre jobban csukódnak le, végül elnyom az álom.
Nem tudom mikor kelhetek fel, csak azt hallom meg, ahogy valaki ordibál és trappol össze-vissza az egész lakásban.

- Mi a szar van már istenem? - kiabálok rekedt hangon - Nemt'om ki vagy de maradj már nyugton!

- Zelo inkább kelj fel - kapom az ideges választ - Hat óra van, csesszelek meg.

Az idő hallatán majd' leesek a kanapéról. Megrázom fejem és villám tempóban próbálok kezdeni magammal valamit miközben bátyám is fel-alá rohangál.
Egyikőnk se kérdez ilyenkor a másiktól semmit, nagyon jól tudjuk, hogy ha el vagyunk késve, az általában katasztrofális következményekkel jár.

Elrohanok fürdeni, megmosom a hajam és a szobámban feltúrok mindent egy normális, randi képes gönc után kutatva. Nagy nehezen, de megtalálom kedvenc szaggatott nadrágomat és vékony kapucnis pulcsimat amiket magamra rángatog és ismét berontok a fürdőbe ezzel rányitva a zuhanyzó bátyámra.

- Bocs, de késésben vagyok, zuhanyozz csak - kezdem el a hajamat szárítani. Öt perc múlva végre készen vagyok a hajammal is így sietve távozok a fürdőből egy 'Elmentem' kijelentéssel.

Telefonomat zsebrevágom, cipőmet felhúzom és kilépek az ajtón a sötétségbe kint pedig beleütközöm az éppen csengetni készülő Yonggukba.

- Hőőő, nyugi nyugi. Hova rohansz édesem? - nevet fel mire én csak kikerülve felé fordulok.

- Én is szeretlek - teszem karba kezeimet durcis arccal.

- Gyere te nagy gyerek, menjünk - mosolyogva kulcsolja össze ujjainkat és elindul balra, ami miatt kissé furán érzem magam, ugyanis a múzeumok jobbra vannak.

- Öhm.. miért erre megyünk? - teszem fel félve a kérdést.

- Csak - pöcköli meg orrom másik kezével - Majd meglátod.

Duzzogva megyek mellette, az út további részében nem szólunk különösebben egymáshoz. Csak a szél susogását lehet hallani és néhány falevél zörgését. Tizenöt perc elteltével megállunk az ő házuk előtt.

- Csukd be a szemed - kér meg rá amíg babrál a zárral.

- Ugye nem azért hoztál ide, mert meg akarsz ölni? - csukom be szemeim.

- De - szólal meg halál komolyan mire kipattannak szemeim és ijedten nézek rá - Ne legyél már bolond. Na csukd be a szemed - nevet még mindig és mikor eleget teszek kérésének behúz a lakásba.

Bezárja az ajtót és mögém lépve átkarol majd vezetni kezd, pár lépés után pedig megáll. Ellép mögülem és mellettem illetve előttem szöszmötöl valamivel amit nem tudok hova tenni. Borzasztóan kíváncsi vagyok, miért hozott ide.

- Tudod Zelo, nagyon szeretlek - kezd el beszélni hozzám - Szerintem nálad aranyosabb, cukibb és persze morgósabb fiút nem is találhattam volna - kacag fel de folytatja - Ha úgy nézzük, ez is egyfajta múzeum. Csak a kiállítási tárgyak kicsit mások, mint egy átlagos múzeumban - ekkor megérzem, hogy Pamacs a lábamhoz dörgölőzik és nyávog egyet, amin elmosolyodom - Pamacs is tökéletesen időzített én úgy gondolom. Nyisd ki a szemed Zelo.

Lassan teszem amit kért és a látványtól könnybe lábad a szemem. Az egész nappali, de tényleg az egész tele van rakva gyertyákkal és mindenhonnan a közös képeink néznek vissza rám. Az összes emlékünk szépen sorban. Jobbról indul az út. Amikor először találkoztunk és már aznap készítettünk egy közös képet. Aztán amikor találtunk egy cicát az utcán, akit befogadtunk és felneveltünk. Pamacsot. A közös karácsonyok. Minden itt van egy szobában.

- Boldog második évfordulót, Junhong! - ölel magához Yongguk amire nem tudom, mit mondjak. Annyira szép, hogy azt el sem tudom mondani.

- K-köszönöm - szipogom nyakába - Ez.. gyönyörű. De.. én.. elfelejtettem. Sajnálom..

- Ne butáskodj. Nekem az a fontos, hogy itt vagy - tol el magától és mosolyogva megcsókol - Szeretlek!

Drága PlululuGirl! 

Nagyon nagyon nagyon Boldog Születésnapot szeretnék kívánni Neked ezzel a kis gyér BangLo OneShottal!💖

Nagyon köszönöm, hogy barátnők lettünk és remélem, hogy ez naaaaagyon sokáig meg fog maradni!
272 napja boldogítjuk egymás hülye fejét.

Bármi is történjen veled, legyél mindig erős! Egy kedves, aranyos, szeretnivaló lány vagy és bármi legyen, rám mindig számíthatsz majd!

Nagyon nagyon nagyon nagyon Szeretlek és mégegyszer Boldog Szülinapot! 💗💗💗