Ahoy guys,
PlululuGirl drágának köszönhetően írtunk nektek egy cute folytatást :3
Reméljük tetszeni fog^^
(Nemo_the_yaoist, SaraStr01 egy surprise folytatás :D )

Páros: Taehyung (V) x Jimin (VMin - BTS)
Műfaj: boys love, romantikus, cute
Író: PlululuGirl and Me

Taehyung

Egy hete tengetem napjaimat a szüleimnél Daeguban, de Jimin nélkül nem az igazi. Hiányzik, és eléggé sajnálom, hogy nem jött velem, de azt mondta, neki sok dolga lesz, így nem erőltettem a dolgot.

Az utóbbi napokban semmit sem csinálok, csak fekszem, kajálok, néha elmegyek sétálni és ennyi. Nincs kedvem semmihez, így már várom, hogy mikor mehetek haza. Félreértés ne essék, szeretem a szüleimet, de már tényleg hiányoznak a srácok, főleg az én kis Mochim.

Unalmamban az ágyamon fekszem és várom, hogy anya mikor lesz készen a vacsorával, ugyanis már farkas éhes vagyok, hisz' reggel óta nem ettem, és ma kivételesen elég mozgalmas napom volt.

Igen érdekes gondolataim sokaságából telefonom rezgése ránt ki. Kíváncsian oldom fel és nézem meg, ki az.

Mochi baby❤: TaeTae, meddig vagy még a szüleidnél? 😥

TaeTae💕: Holnapig Chim, délután megyek vissza 🙃

Mochi baby❤: Hiányzol.. 💗 Meg történt egy kis baleset.. 😅 De főleg hiányzol 💗

TaeTae💕: Jimin, mi történt? 😶

Mochi baby❤: Semmi, semmi, kár volt említenem..

TaeTae💕: Ne szórakozz velem, Jimin...

Mochi baby❤: Sugával el akartunk menni boltba, ő vezetett. Ahogy annál a nagy kereszteződésnél indultunk tovább, mert zöld lett a lámpa, valaki jobbról belénk hajtott...

Kikerekedett szemekkel bámulom a képernyőt és percekig nem tudok semmit sem írni a sokktól.

Végül miután észhez térek, villámgyorsan pakolom össze a fontos cuccaimat és rohanok le a lépcsőn. Anyáékkal közlöm, hogy sajnos mennem kell, de majd jövök máskor is és azonnal visszaírok Jiminnek.

TaeTae💕: Hogy mivan? Hol vagy most?

Mochi baby❤: Már itthon a dormban, hazaengedtek a kórházból..

Beülök a saját kis autómba és miközben folyamatosan tartom a kapcsolatot Chimmel, elindulok a vasút felé. Szerencsémre pont van vonatom Szöulba, ami ráadásul zónázó, így a két óra helyett csupán maximum 50 percet zötykölődök.

TaeTae💕: Istenem Jimin... Meg ne mozdulj! Nem kelhetsz fel az ágyból, értve vagyok?

Mochi baby❤: Nem történt semmi komoly. Csak eltört a jobb lábam és az egyik bordám. De meg vagyok, ne izgulj 😅

TaeTae💕: Jimin, ezt ugye te sem gondoltad komolyan...

Mochi baby❤: Miért? 😐

TaeTae💕: Egy borda és egy lábszár törés igenis komoly dolog.. Pihensz! Ha kell, erőszakkal tartalak az ágyban.

Mochi baby❤: Oké.. De olyan uncsiiii

TaeTae💕: Bírd ki egy kicsit, mindjárt nem lesz unalmas. YoonGival pedig nem mész többet kocsikázni...

Mochi baby❤: De miért? 😔

TaeTae💕: Szerintem nem kell kifejtenem, hogy miért. Ennek is, látod mi lett a vége. Az más kérdés, hogy nem Hyung a hibás.

Mochi baby❤: De tényleg nem az ő hibája... Akkor? Ő teljesen biztonságosan vezetett..

TaeTae💕: Ezt majd megbeszéljük azért...

Mochi baby❤: Jó... de ugye nem vagy dühös? 😢😢

Áhh, dehogy vagyok dühös. Csupán azt a szemétládát tudnám szétverni aki nem figyelt az úttesten. Annyira nagy dolog odafigyelni, ha már volán mögé ül az ember?

TaeTae💕: Aish.. rád nem tudok haragudni Jimin 💗

Mochi baby❤: Szeretlek. Várom már, hogy visszagyere. 💗

TaeTae💕: Ott van NamJoon?

Mochi baby❤: Igen, miért?

TaeTae💕: Tegyél meg nekem valamit Chim. Mondd meg neki, hogy menjen le és nyissa ki az ajtót.

Elkuncogom magam a gondolatra, hogy Jimin most milyen érdekes fejet vághat. Biztos nem érti, miért kértem ilyesmit.

Időközben sikeresen megérkeztem, és egy taxival gyorsan ide tudtam érni.

Mochi baby❤: Öhm.. oké..

Fél perc telik el talán mikor nyílik az ajtó és egy kíváncsi NamJoon fejet pillantok meg, akinek elkerekednek szemei és már mondana valamit de csak vigyorogva intek egyet és felsietek Jiminhez.

Bekopogok az ajtaján mire szomorúan csengő hanggal válaszol.

- Szabad... - lassan benyitok és benyúlok kezemmel majd leoltom a lámpát, így a szobára sötétség borul. Becsukom magam mögött a falapot és nekitámaszkodva megállok. Látom ahogy kissé összerezzen, és nem érti mi történik, de azért magabiztosab megszólal - JungKook, ez nem vicces..

Halkan elkuncogom magam amit nem hallhat majd szép lassan közelítek. Megállok mellette és egészen füléig hajolok, amibe erősen belefújok.

Meglephette őt tettem, ugyanis felsikoltott.

- JungKook, ez nem vicces.. - hallom hangján, hogy megijedt. Ilyenkor nagyon aranyos.

Közvetlen arca elé hajolok majd annyira halkan, hogy szinte csak tátogok, de azért még hallható legyen számára, megszólalok.

- Én is szeretlek, Chim.. - mielőtt válaszolhatna, betapasztom száját a sajátommal és lágyan megcsókolom.

Meglepődik, de mikor leesik neki, hogy ki is vagyok, visszacsókol. Elmosolyodom és elválok tőle, majd a kapcsolóhoz lépve újra fénnyel árasztom el a szobát.

Visszasétálok ágyához és leülök a szélére majd ránézek.

- Szia.. - nem bírom ki, hogy ne mosolyogjak, hiszen annyira hiányzott.

- Hogy kerülsz ide?

- Nem bírtam otthon ülni, mikor megtudtam hogy bajod esett - megfogom apró kezét és összekulcsolom ujjainkat - Melletted a helyem, Jimin.

Szemei csillognak, és szélesen elmosolyodik majd szorosan megölel, és fülembe suttog.

- Köszönöm, hogy vagy nekem.

The End