Ezek után szinte betörték az ajtót úgy törtek ránk.

-(NÉÉÉV)

Kiabálták egyszerre az ikrek és a nyakamba ugrottak.

-Ne kérdezzetek semmit, most nincs kedvem válaszolni viszont később mindent megtudtok.

Helyeseltek mindketten majd leültek az ágyamra, Armin elkezdett LoL-ozni míg Alexy Kentinnel cseverészett.

-Hé (Név)! Gyere játszunk le egy kört, érdekel hogy úgy játszol e mint régen.

Tudni illik rólam hogy a "változásom" előtt imádtam játszani, mondhatni gamer voltam... Hát vagy fél éve elő se vettem a konzolomat, de majd most Armin vissza zökkent ebbe a világba.

-Nem ígérek semmit.

Fogtam a konzolom, leültem közvetlenül Armin mellé és neki álltam LoL-ozni.

(Time skip [18:00])

-GYÜLEKEZŐ!

Kiabált a tanárunk mire mindenki kiment a szobájából.

-Elmegyunk vacsorázni... Jaj, ezt még nem is említettem, 6kor átmegyünk a kerten keresztül az ebédlőbe... Reggel 6-kor reggeli, órák után ebéd este 6-kor pedig vacsora... Nem kötelező megjelenni eggyiken se.. viszont az órák ugyan úgy 8-kor kezdődnek.

Nah szuper. Majd éhen halok... ahogy elnézem mindenki jön át az étkezőbe.

(Time skip [Ebédlőbe])

4-es asztalok voltak, tehát leültem a 3 sráchoz beszélgetni. De ekkor megjelent a dragalátos Dakota.

-Sziaa cicaaa, hát vissza jöttél hozzám?

Ez a gyerek amikor ide jártam akkor is rám volt szállva, gyűlölöm tiszta szívemből... Ő egy perverz állat, egyszer sem láttam egy lánnyal is normálisan beszélni.

-Takarodj innen Dake!

Állt fel Ken, látszólag idegesen és megindult a szőke felé.

-Neked most mi bajod van!? Ha jól tudom nem a barátnőd.

Most két lehetőségem van... Vagy közbe szólok, vagy hagyom hogy folytassák. Áhh, érdekel is engem hogy ezek mit csinálnak... Ráhagyom.

-Nem, nem a barátnőm... Viszont a legjobb barátom szóval tisztelettel beszélj vele teso.

Ezúttal Armin is lerakta a konzolját hogy figyelje a showt, már szinte egyértelmű volt hogy itt balhé lesz.

-Ez esetben baba, állítsd le a haverod.

Szólt hozzám mire csak megvontam a vállam. Ezt közeledésnek vehette vagy tudom is én, mert felhúzott a székről és le akart volna smárolni, viszont amikor ez a rémes dolog megtörtént volna, Ken közbe szólt és leütötte a fiút.

-Ezzel most életet mentettél... Az adósod vagyok.

Mondtam megkönnyebbülve. Dakota inkább vissza vonult és Violát kezdte el inkább boldogitani. Elindultunk vissza a hálószobába, majd befeküdtem az ágyba, mellém pedig Kentin, természetesen tisztes távolságot tartott. Nem igazan szóltunk egymáshoz, 9-ig mind a ketten elmerültünk a telefonunkba.

-Én álmos vagyok...

Szolgáltam meg mire Ken csak bólintott eggyet.

-Én is.

Amikor lehunytam a szemeim egy nagy levegőt vettem, éreztem Kentin parfümjének illatát... Régen nem ilyet használt... Vissza emlékeztem arra amikor kint voltunk a kertész klubba és a fűben fekve a felhőket kémleltük. Vagy amikor az udvarunkba kosaraztunk, 12 évesek lehettünk... Ez az egész olyan nosztalgikus. Arra is tisztán emlékszem hogy 7-8.osztályban kezdett el megváltozni Ken... És nem jó értelemben, nagyon látszott rajta hogy oda és vissza van értem, ez lehet hogy most egosan hangzott viszont ez így volt. Néha zavart is hogy állandóan a nyomomban loholt a fiú.

Kentin szemszög:

Keztem túltenni magam (néven), azt hittem hogy sikerült is... Viszont amikor rájöttem hogy ő ül mellettem hirtelen felbukkantak az érzéseim iránta. Amikor megöleltem egy hajszál választott el attól hogy ne húzzam az ölembe és ölelgessem meg. Most esküszöm hogy szebb mint volt, pedig már akkor is tökéletes volt számomra. Viszont türtöztetnem kell az érzéseimen hisz csak barátok vagyunk.