Fogtam a bőröndöm és lementem a pincébe.

-Hé (név)... Leszünk egy szobába?

Kérdezett rá Kentin kissé félénk hangon... Úgy viselkedik mintha csak pár hete ismerne... Tch.

-Persze, viszont én rendeztem be a szobát.

(Time skip [Az alagsorban])

Minden párnak megmutatták hogy hol lesz a szobályuk, ez alól se én se Ken nem volt kivétel. Igazából, semmi érdekes sem volt a szobában, egy íróasztal és egy ágy volt csak ott található... No nem baj, 10 perc alatt helyrepofozom.

Igazából csak kiraktam "néhány" posztert és felakasztottam egy ledsort, semmi különöset nem tettem. A szoba sarkába még kiállítottam a gitárom és ennyi. A ruháim elpakoltam a másik sarokban lévő szekrénybe és egy nagy levegőt kifujva huppantam bele az ágyba.

-Mintha Castiel szobályaba lennék...

Fintorgott Ken, mire én csak elnevettem magam.

-Még mindig nem bírjátok egymást... Igaz?

Bólintott eggyet, majd ő is elkezdte kipakolni a cuccait. Ohh, jut is eszembe a piám... Vettem elő a bőröndből sunyiba egy két üveg vörösbort.

-A suliba nem szabadna alkoholt hozni.

Kapta ki a kezemből Ken az eggyik üveget.

-És ez engem szerinted hol érdekel?

Vissza vettem tőle a bort, majd az ágy alá dugtam el a drágákat. Kidobáltam az asztalra a cigis dobozokat és végleg elpakoltam mindent.

-Jezusom, ezt a sok marlborot te akarod egyedül elszivni?

Hitetlenkedett régi barátom.

-Igen, de ha kérsz akkor adok neked is.

Gyujtottam rá egy szálra és bele szívtam eggyet, majd oda nyújtottam Ken felé.

-Kösz nem.... Te iszonyatosan megváltoztál, biztos hogy te az a (teljes neved) vagy aki a legjobb barátom volt?

Bolintottam, és elkezdtem a mondandomat.

-Én vagyok az... És azzal bizonyitom hogy tudom azt hogy oda és vissza vagy a kekszért.

Nevettem el magam... Beugrott hirtelen egy emlék, amikor Kennel kint ültünk a suli lépcsőjén és eggyütt faltuk a csokis kekszet.

-Héé!! Habár... Ez igaz

Nevetett mostmár ő is.