Már jó pár napja itt tengetem mindennapjaim a bátyámnál. Minden egyre rosszabb, Viktor kezd visszarángatni a régi életembe, amit már már Kentin is észrevett. Nappal alszom, éjszaka pedig dealerledek, megkeresem a legközelebbi bulit ahol a napszemüveges fiatalok töltik legszívesebben a szabadidejüket. Nos most is ezt tettem.

-Lassan reggel 6 óra, nem lesz több vevő.

Motyogtam alig hallhatóan, és hazamentem. Amint beléptem az ajtón, ledobtam a cipőm és Kentin várt engem a falnak dőlve.

-Kérlek, menjünk vissza a suliba.. ezt a pár nap hiányzást még simán leigazoljuk.... Amúgyis Viktor a bátyád, biztos megértené ha most egy kis időre leállnál ezzel.

Próbált meg lebeszélni újfent erről az életformáról. Utálok minden nap erre jönni haza, miért nem tudja megérteni, hogy ebben látom a jövőm?

-Nem segíthetsz egy olyan emberen aki nem akarja, hogy segíts rajta.

Mondtam mélyen a szemébe nézve, de abban csak az értetlenséget láttam.. mondhatok neki bármit, hasztalan az egész.

-Túl régóta ismerlek ahoz, hogy hagyjam, hogy elbaszd az életed!

Elkapta a karom és arra kissé rá is szorított.

-Ez az én életem, úgy baszom el ahogy akarom!

Rántottam ki a kezem a szorításból, majd felrohantam a szobámba, ám de hallottam ahogy hangos léptekkel jön utánam a fiú. És jól hallottam, eléggé határozottan kicsapta az ajtómat, ám de ilyesztő nyugodsággal csukta is azt vissza magaután.

-Azért egy filmet hajlandó vagy velem megnézni?

Kérdezte egy kissé gyermeki mosollyal.

-Hát talán.

Húztam énis hasonló mosolyra a számat. Végig néztük a filmet és sikerült megnyugodjak, eközben átgondoltam azt is amit Kentin mondott.

-Legyen az amit te szeretnél.

Szólaltam meg lágy hangon.

-Én azt szeretném, hogy mind a ketten normális gimisként éljük a mindennapjaink.

Nézett félénken mégis komoran a szemembe.

-Huh, legyen akkor úgy.

Mondtam egy kissé besertődve és arcon csaptam egy párnával.

-Hé!!