Másnap:

-Mennünk kell, Viktor vár.

Mondtam, mire a fiú felpattant az ágyról, ezzel azt jelezve hogy készen áll az indulásra.

-Na hova hova?

Kérdezte Castiel, aki pont ott állt az ajtó elött amikor kiléptünk a szobából.

-Ne haragudj Cast, de ehez most neked nem sok közöd van.

Megforgatta a szemeit majd odébbállt.

-Mondom én hogy rád van szállva!

Mondta Kentin kissé nyügösen. Ám nem válaszoltam rá semmit, sokkalta fontosabb, hogy oda érjünk Viktorhoz.

-Örülök hogy megjött az eszed!

Jött elő a sötétségből az említett náhány emberével és a 2 kutyájával.

-Csak azért nézem el neked az egészet mert a hugom vagy!

Oda jött és megölelt, én természetesen vissza öleltem.

-Ne legyen több ilyen csatangolás, rendben!?

Kérdezte kissé fenhangon, ám mégis aggódóan.

-Rendben uram!!!

Vágtam rá, és hirtelen a báttyám szeme a mellettem álló fiúra szegeződött.

-Te vagy az a Kentin? (Név) gyerekkori barátja?

Kérdezte rezzenéstelen arccal tőle, mire válaszolt.

-Igen!

Erre Viktor elmosolyodott és kezet fogott Kentinnel.

-Köszönöm hogy vigyáztál helyettem is a hugomra, amikor én nem voltam rá képes.

Ezek után elindultunk a bázis felé, beültünk a nappaliba és szokásosan elhülyéskedtük az időt.

Nos pontosabban 5en voltunk mindig rajtam kívül itt. Zero a béta szektor vezetője, az öccse Zack mivel testvérek ezért ő is ide kerülhetett, Ben az omega szektor vezetője és Ban a tesója, és termeszetesen a báttyám is itt szokott lenni, csak ritkábban.

-És (Név) miért titkoltad hogy Viktor a báttyád??

Kérdezte Kentin értetlenkedve.

-Mert szégyelltem.

Mondtam mire mindenki elnevette magát.

-Hééé!!

Bökött oldalba az említett.