Felkeltem, majd megdörzsöltem szemeim, elő vettem egy bort az ágy alól, amit még az első nap hoztam ide.

-Fááááááááj a fejeeeeem.

Szólalt meg a hátam mögül kentin.

-Egy jó reggelt cigi ezen segítene.

Kacsintottam rá.

-Milyen az a jó reggelt cigi?

Elő vettem azt a maradék fél grammot, még szerencse hogy Castieltől loptam papírt, Lysandertől pedig dohányt.

-(Név) ezt nem kéne... 

Vállat rántottam és tekertem kettőt.

-Csak szívd.

Meggyújtottam a cigit neki és magamnak is.

-Kérsz mellé bort?

Bólintott egyet, és oda adtam neki az üveget.

-Ne igyál sokat.

Mondtam a fiúnak, az hallgatott rám és lerakta az üveget. Chillesen leültem és csak élveztem, amit lehetett.

-Egyszeri alkalom, oké?

Nézett rám Knetin boci szemekkel.

-Neked igen, nekem viszont nem... kurvára nem vagy az anyám hogy ezt megmond nekem...na várjunk, most jut eszembe ő még büszke is lenne rám, hisz amikor 10 voltam akkor ott hagyott engem apámmal, a függősége miatt... a kábítoszert választotta a saját lánya helyett.

lehajtotta a fejét és bele szívott egy utolsót a cigijébe.

-Tudom, és sajnálom is...

-Nincs szükségem a kibaszott szánalmadra.

Nagy levegőt vettem majd kifújtam.

-Csá

nyitott be Castiel a szobába, erősen beleszagolt a levegőbe, és megérezte a fű szagát.

-Jól toljátok, na de (Név) a tegnapit felejtsd el, csak a pia hozta ki belőlem, Ken... téged pedig rohadtul agyon foglak verni.

Felkeltem az ágyból, Castiel elé álltam és farkas szemet néztünk, majd kapott tőlem egy hatalmas pofont.

-Ne merd fenyegetni a legjöbb barátom, mert eggyessével fognak kihullani a fogacskáid.

Mondtam idegesen, mire egy 'Tch' kiséretében elhagyta a szobát, kiléptem én is és figyeltem hogy mit fog csinálni, elindult az ellenkező irányba a középső ujját felmutatva nekem.

-Kapd be liba.

Megforgattam a szemeim és nevetve csuktam be a szobám ajtaját.

-Holnap hétfő.

Jelentette ki Kentin.

-Nahjaaa... Átmegyünk Arminékhoz?

bólintott, és pizsamába kissé billegve átmentünk hozzájuk.

-Sziasztook.

Köszöntünk egyszerre a két fiúnak.

-Szia... miért vörös a szemetek???

szólaltak meg ők is egyszerre.

-Egy szomorú filmet néztünk és hát... sírtunk.

feleltem, és meglepő módon elhitték, 4en X-boxoztunk 2 órán keresztül, viszont ez idő után Armin letette a konzolját, és kiküldött engem és Alexyt a szobából, mert beszélni szeretne Kentinnel.

Kentin szemszög:

-Szóóval, szereted még (Név)et?

Kérdezte Armin egy sejtelmes mosolyal.

-Nem.

Próbáltam hihetően hazudni.

-Naaa, ne füllents... láttam hogy néztél rá miközben játszottunk!

Bökött meg a könyökével és kacsintott.

-Rosszul láttad.

Mondtam komoran, de láthatóan így se hitte el.

-Akkor nyugodtan megcsókolhatom, nem?

Sikerült eléggé felhúznia, a nyakánál fogva az ágyra nyomtam

-Kurvára nem!

Majd észhez kaptam és elengedtem a fiú nyakát.

-Én megmondtam.

Vállat rántott és elkezdett a Switchével játszani

-Vissza jöhettek!!

Kiabált ki Alexyéknak.

(Név) szemszög:

-Na hadd halljuk mi is azt a pletyit!

csapta össze a kezeit Alexy, ls ült le az ágyra érdeklödően.

-Nem rád tartozik!!

Rivallt rá a másik két fiú.

-Oké oké, megértettem

Tette fel a kezét védekezően.

-Ohmm (Név), lenne kedved elmenni valahova?? Tudood úgy mint régen.

-Persze, nekem okés.

Egyeztem bele, majd vissza mentünk a szobánkba átöltözni. elösször én, aztán Kentin tette ezt meg.

-Van kedved elmenni a parkba? Közbe benézhetnénk anyámékhoz is, biztos nekik is hiányoztál.

Ennek a bájos mosojnak nem lehetett nemet mondani, így hát belementem. Elhagytuk az iskola területét, és elsétátunk a parkhoz... Én a park egyik felébe, míg Ken a park másik felébe lakott, vagyis a park mellett voltak családi házak, természetesen nem a parkba laktunk... hehehe

-Régi szép idők.

Sóhajtottam fel miközben áthaladtunk a hídon.

-Na igen, mindig jókat játszottunk itt.

Ábrándozott el Kentin is. A park végébe elértünk, vagyis Kentin lakása elé, kinyitottuk a kert kapuját majd bementünk a házba.

-Sziasztok, haza jöttem! És lenne egy meglepetésem is.

Szólalt meg Ken mire lépéseket hallottunk, seperc alatt ide értek a szülei.

-Ohh üdvözlünk itt, tán Ken barátnője vagy? Gyere beljebb nyugodtan, nézz körül. Hogy hívnak?

Köszöntött Kentin édesanyja.

-(Név) vagyok...

Meglepetten néztek rám az ősök, majd ujfent megszólalt a muter.

-Sajnálom drágám, nem ismertünk fel.

Mindannyian elnevettük magunkat, megebédeltünk majd felmentünk a fiú szobájába.

-Mintha lecserélték volna a szobád, jól néz ki.

Nem hazudtam, tényleg tetszett... lehetne akár az én szobám is, habár én felturbóznám egy kicsit. Megcsördült a telefonom... V.Viktor??