-Harry le tudnád vonszolni a segged? El fogunk késni!-idegesen várom,hogy a legjobb barátom elvigyen a nővérem esküvőjére.Nos igen.Harry Styles 16 éves korom óta a legjobb barátom.És csak én lehetek olyan szerencsétlen,hogy vele kell mennem.
-Harry Edward Styles esküszöm az anyám életére,hogy....
-Nyugi már Arabella itt vagyok.-egy nagyon fess és elegáns Harry vigyorgott rám,mire én csak a szememet forgattam.
-Egyébként...szép vagy.Mármint szép a ruhád meg ilyenek.
-Vadbarom.-morogtam és a kocsikulcsot felkapva indultam el az udvar felé.
-De te is gyönyorű vagy Ara.-kapja el a csuklóm és mélyen a szemembe néz.
-Most már késő.-kuncogok és kihúzom a karomat a szorításából.
-Sohasem késő.-suttogja majd mind a ketten elindulunk az autó felé.Az egész kocsiúton végig az utolsó mondata jár a fejemben.
Az testvérem lagzija egy puccos szabadtéri parti amire semmi kedvem nem volt elmenni.Nem voltunk valami jóban de hát mégis csak a nővérem így muszáj volt elmennem.
Seperc alatt oda értünk,majd leparkoltunk egy nagy,az én ízlésemnek kissé feltűnő,fényűzően kidekorált füves terület előtt.A vendégek sorra özönlöttek be a nagy sátrakba amik a "mezőre" voltak felállítva.
-Azta!-nyögte Harry miközben kisegített az autóból.Smaragzöld szemei ide oda cikáztak,miközben felmérte a terepet.
-Ara azt hiszem...-kezdte de akkor már én is láttam.A nővérem Meghan igyekezett felénk,káprázatosan fehér és persze tökéletes ruhájában.Arckifejezése a szokásos:gúnyos és lenéző.
-Arabella!Micsoda...khm nagy öröm,hogy láthatlak.-mitha nem ő hívott volna meg.
-Szia Meg!-próbálok kedves lenni hozzá,hiszen ez mégis csak az ő nagy napja.
-Ki ez a fiatalember?-emelte szemeit csábosan Harryre amitől elszorult a torkom.Most készül férjhez menni,ne szívasson már! És ráadásul szégyen szemre be kell vallanom neki,hogy Harry és köztem legfeljebb annyi romantikus kapcsolat van mint két evőkanál között.Már előre látom azt a kárörvendő arckifejezését.
-Ő a...-kezdtem de Hazz hirtelen közbevágott.
-A barátja vagyok!Harry Styles!-rázta meg döbbent nővérkén kezét,miközben nagy tenyereit a derekamra csúsztatta éz közelebb vont magáhos.Szent szar.
-Oh...-Meghan köpni nyelni allig tudott,ami bevallom nagy élvezettel töltött el.-Hát srácok jó szórakozást!
-Meglesz!-vigyorodott el hamiskásan a "barátom" majd elkezdett az egyik nagy sátor felé húzni.

-Hazz...-amióta itt vagyunk Harry nem hajlandó hozzám szólni.Sorra gurítja le a feleseket,közben pedig úgy tesz mintha nem is léteznék.
-Táncolj velem!-leheli a nyakamba miközben már fel is rángatott a székről,tiltakozni se volt időm.A táncparket közepére navigált,szorosan tartva apró kezeimet amik elvesztek nagy tenyere között.
-Harry!-próbálkoztam megint,miközben már szorosan egymásnak préselődve lassúztunk.
-Igen Arabella?
-Miért mondtad,hogy a barátom vagy?-szemlátomást ezt a kérdést mindenképp el akarta kerülni.Arckifejezése zavart lett.Aztán mitha elharározta volna magát,felém fordult és elkezdett suttogni.
-Mert én lennék a legboldogabb ember ha ez így lenne.-Lehúnytam a szemem.16 éveskorom óta várok erre a mondatra.Hallgatásomat Harry rosszul értelmezhette mert elfordította,gyönyörű arcát mintegy beletörődve veszteségébe.
-Harry?
-Igen?-fordult felém majd mire feleszmélt volna én már számat a szájára tapasztottam.
Az volt életem legjobb esküvője a miénket leszámítva.