Reggel egy fűnyíró borzasztóan hangos motorjára ébredtem. Nem egy kellemes élmény. Pizsamában sétáltam le a konyhába. Kinéztem a teraszajtón, és pont a hátsó szomszédunkat, Mr. Keller-t pillantottam meg, ahogy buzgón nyírja a füvet. Vasárnap reggel nyolckor.

-Jó reggelt!-adta kezembe anyukám a tejeskávémat.

-Jó reggelt. Köszi a kávét.-mosolyogtam erőltetetten.

Leültem a kanapéra és bekapcsoltam a tévét.

-Hol van apa?

-Még alszik. Este behívták.

Nálunk ez mindennapos, mivel az apukám sebész. Gyakran fordult olyan is elő, hogy a versenyemről rohant el, de természetesen megértettem.

-Nem gondolkodtál már azon, hogy elkezdtek díjlovagolni Limette-el?

-Hát, igazából még nem, de nem rossz ötlet-mondtam, majd beleittam a tejeskávémba.

Limette-el nagyon jól ugrunk, de a díjlovaglásra még egyáltalán nem gondoltam.

-Nyilván nem most, de Joe szerint is jól menne nektek.

-Mikor beszéltél vele?-kérdeztem rögtön, mert beugrott a tegnapi kis beszélgetésük.

-A verseny előtt. Miért?

-Semmi, mindegy-kicsit csalódott voltam, mert nem tudtam meg, miről volt szó.

-Na jó, reggelizz meg, és készülj el, mert kimegyünk a lovardába.

Kivettem a kedvenc szilvakék lovaglónadrágomat, és egy pólót. Előkerestem a gerincvédőmet, és átöltöztem.
A lovarda felé menet elhatároztam, hogy végre megkérdezem anyát, mit is beszélgettek Joe-val tegnap.

-Csak a versenyekről, meg rólad-habár a hangja magabiztos volt, nekem nagyon is úgy tűnt, hogy habozott.

Nem bojgattam a témát, de nem is lett volna rá lehetőségem, mert megérkeztünk.
Elhaladtam a homokos pálya mellett, és odaintettem Christinának, az egyik jó barátnőmnek. Nem mondanám legjobb barátnőknek magunkat, ugyanis neki is, és nekem is megvan a legjobb barátnőm, inkább amolyan gyerekkori barát. Ott volt, amikor megnyertem az első versenyem, és amikor megkaptam Limette-t. Ahogy én is ott voltam a legelső győzelmén, és amikor megkapta Freddy-t, a sötétpej ménjét. A barátságunk évek óta tart.

-Szia! Gratulálok a versenyedhez!-állt meg a pálya szélén.

-Szia! Én is a tiédhez!-nevettünk össze.

Ugyanis Christina és Freddy velünk ellentétben tereplovaglásban kiemelkedőek, és gyakran végeznek az első helyen, ahogy a tegnapi versenyen is tették.

-Elég húzós volt, mert Freddy-nek nem jött be a vizesárok-nevetett fel-És nektek hogy sikerült?

-Hibátlan kör-mondtam büszkén

-Gondoltam-forgatta a szemét.

Ezen ismét elnevettük magunkat.

-Nekem mennem kell, de később még összefuthatunk-mondtam.

-Persze. Jó edzést!-mondta Christina, majd csettintett a nyelvével Freddy-nek.

Kinyitottam Limette bokszának reteszét, és felcsatoltam rá a kötőféket.

-Na gyere!-húztam a vezetőszáránál fogva a kancámat.

Limette engedelmesen követett a pályáig, ahol kikötöttem. Kihoztam a nyergesből az alátétet, a kantárat, és a nyerget. Olyan gyorsan szereltem fel, hogy még Joe sem ért ide, amikor én és a lovam már teljes szettben az edzés kezdetére vártunk.

-De izgatott ma valaki!-jegyezte meg, amikor meglátott minket.

Amint az akadályok készen álltak, nyeregbe is szálltam, és elkezdtük róni a bemelegítő köröket.

-Szóval, mit szólnál a bajnokság utáni díjlovaglás órákhoz?-kérdezte Joe.

-Szerintem jó ötlet. De ki fogja tartani?

-Én, ki más?-nevetett fel.

-Azt nem tudtam, hogy te is tudsz díjlovagolni!-nevettem én is.

-Az tény, hogy nem voltam egy világbajnok. De hátha te az leszel.-mosolygott-Ebben is.

Az edzés végén Limette-el egyaránt csuromvizesek és fáradtak voltunk. Miután leszereltem és leápoltam, rátettem a lila, vékony takaróját és kivittem a legelőre. Legnagyobb csalódásomra Christina már nem volt ott, valamint Noah-t sem találtam, így anyukámmal együtt hazamentünk.

-Mondta már Joe, mikor lesz a bajnokság?-vetette fel a kérdést anya.

Általában mindig megkérdezi minél hamarabb, hogy szabaddá tudja tenni magát.

-Igen, két hét múlva pénteken. Még van idő készülni.

-Biztos vagyok benne.-mosolygott büszkén, miközben még mindig az utat nézte.

Mielőtt hazaértünk volna, megjártunk egy utat az irodába, majd bevásároltunk. Így ha lehetséges, még fáradtabban értem haza, mint eddig bármikor. Gyorsan lefürödtem és be is dőltem az ágyba, hogy végre valahára kialudjam magam.

Tudom, hogy ez rövidebb lett, mint az előző, de ne aggódjatok, nemsokára hozom a következő részt.

Köszönöm, hogy végigolvastad!

Nini <3